A PC-k szerelmesei imádják az egyedi építésű masinákat, melyet saját ízlésük szerint, egyedi stílusú, színű és méretű gépházakban állíthatnak össze egyéni szájízük szerint. Ehhez képest alternatív megoldásként ott a laptop vagy notebook, mely valamivel több pénzért kompetens teljesítményt zár egy jóval kompaktabb, de számos tekintetben erősen limitált formába. Valahol a kettő között pedig ott vannak a kompakt asztali PC-k, vagy ha úgy tetszik a NUC-k, mely fogalmat még az Intel vezette be bő 10 éve és azóta is kifejezetten nagy népszerűségnek örvend.
Ezek az apróságok lényegében olyan számítógépek, melyek teljesértékű teljesítményt kínálnak tenyérnyi méretben. Ahogy az sejthető, ezek leginkább irodai felhasználásra, munkára szánt megoldások, illetve inkább ott lehetnek érdekesek, ahol a processzor jobban számít, mint a kiemelkedő grafikai teljesítmény. Aprók, praktikusak, könnyedén hordozhatók, így érthető módon nagy közönségre tettek szert és a kínálat is egészen szélessé vált a legolcsóbb, kereskedelembe szánt segédgépektől a komolyabb terhelésre is alkalmas ajánlatokig.
Ezen a téren a GMKtec egy igazi feltörekvő vállalat, mely ismeretlen kínai névként mindössze 6 éves pályafutása alatt elért a leggyorsabb mini PC-nek járó elismerésig, de az aktuális AI őrületből is kivette a részét, mint az első AI-feladatokra felkészített AMD CPU-val szerelt kisgép gyártója. Ezúttal ismét egy Inteles masinát hoztak a K9 képében, ígéretes felszereltséggel és szimpatikus bővítési lehetőségekkel, szóval lássuk, hogy mire számíthatunk, ha kompakt PC-re vágyunk.
Specifikációk
| CPU | Intel Core Ultra 5 125H |
| RAM | 32 GB DDR5 5600 SO-DIMM (2 x 16 GB) |
| Tárhely | 1 TB PCIe 4.0 x 4 (2280) |
| Hálózat | 2 x 2.5 GbE; Wi-Fi 6 + Bluetooth 5.2 |
| USB | 1 x Type-C USB4 (Thunderbolt 4); 2 x USB-A 3.2 Gen2 |
| Video | HDMI 2.0; DisplayPort 1.4 + Type-C |
| Audio | 1 x 3.5 mm Audio Jack (kombinált) |
| Méret | 123 x 111 x 43 mm |
Csomagolás és tálalás
A csomag meglepően kellemes első benyomást keltett. Az egyszerű szürke kocka igényes minimalizmust sugall, főleg, hogy a diszkréten elhelyezett márkajelzés és NucBox feliratok is inkább a prémium kategóriát juttatják az ember eszébe, bár a high end kategóriáig azért még nem merészkednék el.
A dobozt felnyitva a visszafogott igényesség változatlanul jelen van, a doboz rétegei között uralkodó vákuum leküzdése után azonnal a gép fogad, semmi felesleges csomagolóanyag vagy hasonló.
A dupla doboz masszív, a gépet félig-meddig védelmező belső védőkeret pedig erős, de rugalmas, szivacsos textúrájú műanyag, egész kellemes első találkozás. Alatta pedig egy kisebb és egy nagyobb rekeszre osztva megtaláljuk a kiegészítőket is, de nagy durranásra azért nem kell számítani, nem mintha számítottam volna.
A gyártó a hagyományos DC-csatlakozós adaptert, egy fali rögzítést segítő, fém VESA kiegészítőt, illetve egy grátisz HDMI vezetéket mellékelt. Utóbbi azért jól jöhet, így nekünk már csak a bemeneti perifériákról és egy monitorról kell gondoskodnunk.
Dizájn és anyaghasználat
A magam részéről meglehetősen régen találkoztam ilyen kompakt géppel, így ismételten rácsodálkoztam, hogy valójában milyen aprócska tud lenni egy ilyen korrekt hardveres tartalommal felszerelt gépecske. Bár a GMKtec logója szerintem annyira nem tetszetős, de egyáltalán nem zavarja a szemet, inkább csak olyan semmilyen. Ami egy kicsit viszont zavarta, hogy ez bizony egy műanyag házikó, pedig egyáltalán nem ritkák az igényes alumínium boxok, így sajnálkozva tapogattam, hogy itt bizony a szellőzőrácsokon kívül minden plasztikból van.
Pedig az egyszerű forma önmagában tetszetős az apró mérete miatt, ahogy a csatlakozók is rendben vannak, hiszen az összesen öt USB csatlakozóból két USB-A 3.2 elől helyezkedik el, méghozzá a szupergyors és képességes, Thunderbolt 4-es Type-C társaságában. A másik két 3.2-es USB-A hátul, a két videókimenet mellett található, így lényegében jut hely billentyűzetnek, egérnek és külső meghajtóknak is, ráadásul a sárga védőmatrica mögött kettő darab 2.5GB Ethernet csatlakozó is megbújt.
A szürkés, ezüstös szín tipikusnak mondható ezen a termékvonalon, ahogy a lekerekített sarkok is eléggé jellemzők, az aprócska méret pedig elvárt, mindenesetre az egyértelmű műanyag ellenére sem fest rosszul, inkább csak kevésbé érződik prémiumnak, mint egy csupa alumínium ház, mely talán még a hőleadásban is többet segíthetne.
Ami viszont kifejezetten tetszett, az a könnyű szerelhetőséggel megtámogatott bővíthetősége. A felső lap ugyanis bár kellően szépen rögzül a kerethez, mégis viszonylag kevés erőfeszítéssel eltávolítható. Miután lekaptam, hozzáfértem az összesen négy darab csavarhoz, melyek után az aprócska ventilátort is tartalmazó felső lapot kellett kivennem a helyéről. Itt már kicsit ügyesebbnek kell lenni, a hűtés szempontjából stabil rögzítés miatt itt már egy lapos fejű csavarhúzót is bevettem az operációba, de a műtét végül fájdalommentes és sikeres volt.
A gép belseje kifejezetten tetszetős, hiszen látható, hogy a nem csak mindkét SO-DIMM modul cserélhető, de a gyári hűtőbordával felszerelt SSD mellett egy további M.2 port is áll a rendelkezésünkre. Memóriából legfeljebb 96 GB a határ, míg 2280-as Gen4 NVMe meghajtóból összesen 2 x 2 TB-ig nyújtózhatunk. Ez a modell alapból 2 x 16 GB DDR5 RAM-ot és 1TB tárhelyet kapott, ami kezdés gyanánt a felhasználók többsége számára bizonyosan elegendő lesz
Ami azt illeti, az összkép egészen kellemes, gondolva itt arra, hogy a DisplayPort 1.4 jóvoltából 4K mellett akár 144 Hz-et is kihozhatunk a megfelelő kijelzőből, ám a WiFi még "csak" 6-os szabványt kapott (2.4GHz/5.0GHz), 5.2-es Bluetooth társaságában, cserébe a LAN portokból mindkettő 2.5 gigabites.
Szóval a kép vegyes, USB 4 szabványt például kizárólag az előlapra helyezett, "magányos" C-s csatlakozó kapott, viszont így a gépet akár Type-C-s töltővel is használhatjuk. Hacsak nem használunk egy jobban felszerelt USB-s dokkolót/hubot, ilyenkor ugrik a kiemelkedő adatsebesség vagy az opció egy harmadik monitor bekötésére (akár 8K/30fps), bár utóbbi esetben az is fura lehet, hogy az USB4 nem a hátoldalon kapott helyet.
Beüzemelés
A gyártó volt szíves előre telepített operációs rendszert is elhelyezni a meghajtón – egy Windows 11 Pro kulccsal megtámogatva –, beleértve az összes szükséges gyári drivert is, így nekünk lényegében csak a szokásos alapbeállításokon kell átesnünk és már kezdhetjük is a munkát. Kifejezetten tetszett, hogy amennyiben nem csatlakoztam se WiFi-n, se a hátsó portok valamelyikén, a telepítő nem rinyált hálózati kapcsolatért és hagyta, hogy mindenféle trükközés nélkül, offline fejezzem be a telepítési folyamat utolsó szakaszát.
Az egész alig vett igénybe többet 5 percnél és máris a felugró Start menüt bámulhattam, örvendetes a kifejezetten zökkenőmentes kezdés. Ezután jöhetett a letöltés és telepítgetés, kezdve a WiFi sebességének tesztelésével, a hálózati kapcsolat stabil, az adatátvitel pedig zökkenőmentes volt. A Gigabites vonal felfelé és lefelé is simán kihasználható, már amikor a szolgáltató nem hagy cserben, többszáz megabites sávszélesség-veszteséggel hátráltatva a tesztelést.
Tesztek
Egy ilyen kompakt gép esetében a szűk keresztmetszet gyakran a CPU és annak hűtése jelentheti, de az a helyzet, hogy a K9 esetében a gyártó kiváló kompromisszummal élt. A 14 fizikai maggal, 18 szálon dolgozó Intel Core Ultra 5 125H jó választásnak bizonyult, az egyetlen és elsőre aprócskának tűnő hűtőventilátor ugyanis elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy a gép mindvégig kiegyensúlyozott teljesítményt érhessen el.
A Benchmark futamok tanúsága szerint ez a kis masina kifejezetten versenyképes teljesítményt hozott, legyen szó szintetikus tesztekről vagy renderelési folyamatokról. Az aktív hűtés általában 50°C körül tartotta a processzort, míg többmagos terhelés során megállt 80°C környékén és a kiugrások alkalmával sem érte el a 90-et. Ez azt eredményezte, hogy komoly teljesítménycsökkenés alig volt tapasztalható, a tesztek során a CPU kiegyensúlyozottan tudott dolgozni és releváns pontszámokkal szolgált.
Nekem egyedül az SSD teljesítménye tűnt tökéletlennek, mivel több kört is futott, de másodpercenként alig ment 5 GB fölé olvasáskor és 3 GB fölé íráskor, pedig a meghajtóban elvileg lett volna még tartalék. Összességében a háttértár így is kellően gyorsan dolgozott, általános felhasználás szempontjából ez kielégítő tempó, mindenesetre valamivel többet vártam.
A Cinebench 2024 többmagos munkavégzésének végén a processzor az Apple M1 és az AMD Ryzen 7 5800X között foglalt helyet, igaz, utóbbit csak pár ponttal tudta felülmúlni. A processzor típusát és a visszafogott hűtést tekintve ez így is szuper eredmény, hiszen egy kifejezetten kompakt gépről van szó, melyet nem toronyhűtővel vagy AIO-val tartottam kordában, hanem egy néhány centis kis légkavaróval. Utóbbi esetében külön kiemelném, hogy milyen barátságos hangon duruzsolt, egészen meglepő volt, hogy milyen halkan és egyben hatékonyan küzdött a CPU leolvadása ellen.
CINEBENCH
| R23 | 2024 | |
| Multi | 12645 | 734 |
| Single | 1598 | 98 |
Végül érdemes megemlíteni, hogy bár az integrált grafikus egységtől nem várunk kiemelkedő játékos teljesítményt, de a beépített Arc chip egészen ügyesen vette az akadályokat. Magam részéről a 3DMark benchamrkjai mellett a Counter-Strike 2-vel próbálkoztam, mert úgy éreztem, hogy ott talán kisajtolható belőle egy elfogadható képkockaszám. Az a helyzet, hogy végig 60 fps fölött tudott maradni és egyes pályákon simán 80 és 100 fps között mozgott. Zavaró bezuhanások és akadozás nem rombolták az élményt, mindezt natív 1080p felbontáson, minimumra húzott vizuális részletesség mellett, ami pozitív csalódás volt.
3DMark
| TimeSpy | FireStrike | WildLife | CPU Profile | |
| Score | 3182 | 6449 | 14654 | 5961 |
Összességében kellemes benyomásokkal zártam a tesztelést, a többmagos teljesítmény bőven vállalható grafikus programok és renderelés esetén is. Nem okoz számára gondot a méretesebb fájlok kezelése Adobe és más szerkesztőprogramokban, ahogy nem fog ki rajta a multitasking vagy az alkalmazások közötti váltogatás sem. Sőt, ha beérjük kevéssel is, akár alkalmi játékra is alkalmas lehet, a jobban optimalizált játékok esetén simán vállalható tempót érhetünk el vele, bár a felbontásból és a látványból is le kell adnunk, cserébe nem lehetetlen elérni az élvezhető sebességet.
Geekbench
| Vulkan | OpenCL | Browser | |
| Score | 27641 | 26011 | |
| Single | 2153 | ||
| Multi | 10486 |
A Fogyasztás barátságos és bár alapállapotban 10-11 watt körül is képes fogyasztani, ami talán pár wattal több a szimpatikusnál, de terhelés alatt a dolog egyensúlyba kerül és kb. 70 wattnál nem sokkal eszik többet. Ezzel a 120 wattos adapterét távolról sem használja ki, viszont a Type-C-re kötött esetleges kiegészítőknek több, mint elegendő tartalék jut. A Samsung G8-as kijelzőt az elvártak szerint 4K felbontáson és 120 Hz-es képfrissítéssel tudtam használni, ám ehhez a mellékelt HDMI kábel helyett a saját DP vezetékünkre kellett támaszkodnom.
Kell ez nekem?
Az új GMKtec K9 egy kifejezetten kellemes kis termék és itt a kicsinylő jelző szó szerint a kompakt méretére és egyáltalán nem a teljesítményére utal. A cég mini PC-je első látásra szimpatikussá vált, hiszen tudtam, hogy nem holmi maradék szilícium dolgozik majd a kupak alatt és ezt szerencsére bizonyította a gyakorlatban is. A kompakt mérete megnyerő, főleg a korrekt mennyiségű be- és kimenetet látva, mely a Thunderbolt 4-et rejtő USB-C-vel együtt öt darab USB csatlakozót; egy HDMI-t és egy DisplayPortot; továbbá előre telepített Windows 11 rendszert is kínál, melyekkel bármilyen környezetben azonnal és könnyedén használatba vehető.
A képet talán kissé elronthatja, hogy 250 ezer forintért nem fért bele egy ennél pofásabb gépház, hiszen nem elég, hogy a műanyag doboza miatt nem érződik annyira prémiumnak, de bizony számos példa van rá, hogy több gyártó igyekezett erre figyelni a régebbi és új termékeivel is. A NUC-ok frontján is egész erős már a konkurencia, ahol prémium hangulatú igényességgel csalogatják a vásárlókat. A magam részéről ezt nem fájlaltam annyira, mert a K9 amúgy jól felszerelt, kompetens a teljesítménye és szuper a bővíthetősége is, könnyen szerelhető, ráadásul mindezt halk és effektív hűtéssel koronázza meg, így részemről pont leverte a lécet és megkaphatta a dizájnért járó díjat.
A dolog mégis hagyott némi keserű szájízt maga után és nem azért, mert a K9 önmagában ne lenne egy jól sikerült, szépen teljesítő termék. A helyzet inkább az, hogy valami érthetetlen módon a gyártó maga forgalmaz egy olyan régebbi gépet, ami jelenleg kevesebb pénzért jobb teljesítményt nyújt, legalábbis a CPU frontján biztosan. A NucBox K6-os modell izmos AMD Ryzen 7 7840HS processzora ugyanis lehagyja az Intel 125H-s Ultráját, szóval egy év után sikerült kiadni egy olyan utódot, ami gyengébb a korábbinál. Cserébe valószínűleg halkabb, ami nem utolsó szempont, de az árkülönbség miatt még futnék egy kört a vásárlás előtt, hiszen a teljesítmény nem mindegy.