Az ActaLogic egy igazán érdekes keveréket hozott össze RTS- és tower defense-játékelemekből a HYPERNOVA: Escape from Hadeában, de a játékot nem csak ez, hanem a grafikai stílus és a humor is roppant szórakoztatóvá teszi.
Az egész ott kezdődik, hogy népünk, a leginkább Jar-Jar Binks és egy zöld nyúl hibridjére emlékeztető scynthiaiak bolygórendszere épp végveszélybe kerül, hiszen napja, a Naidira hamarosan hipernovává válik – gondolom nem kell ecsetelni, ez milyen következményekkel jár hőseink testi épségére nézve. Ki is találják, hogy szépen szedik a sátorfájukat és odébbállnak egy kevésbé veszélyes vidékre a galaxisban. A gond csak az, hogy bolygójuk, a Hadea régóta a túlnépesedéssel és más civilizációs betegségekkel küszködik, így a meneküléshez szükséges alapanyagok, erőforrások már sok-sok éve elfogytak a planétán. Milyen szerencse, hogy ott van holdjuk, a Haya is – csakhogy itt mérgező légkör és kevésbé barátságos lények várják őket. Ennek ellenére nincs mit tenni, a szükség nagy úr, elindul hát a kaland: a Hadea egy anyahajót küld a Hayára, hogy összeszedjék, ami kell.
A holdon először azt kell elérnünk, hogy kis zöld alienjeink képesek legyenek levegőt venni, viszont mindenféle építkezéshez és működéshez energiára, vagyis áramra van szükség. Nem bonyolult, az egészhez összesen három dologra lesz szükségünk, amiket szerencsére le is tud gyártani az anyahajónk. Az őslakosok már az elején finoman kifejezésre juttatják, hogy nem örülnek az új szomszédságnak, így folyamatosan támadásokra kell számítanunk. A végcél az, hogy összeszedjünk négyféle ritka anyagból annyit, amennyi a meneküléshez szükséges.
A játékban öt dologra kell igazán figyelnünk. Az egyik a lakosság létszáma, a másik az energiafelhasználás, illetve a három alap-erőforrás (a sárga Omnifoam, a vörös Multicrete és a zöld Zapp). A sárgával és vörössel készítjük épületeinket, egységeinket, a zöld pedig a kutatáshoz kell majd. A kezdésnél három nehézségi fokozat közül választhatunk, de egy minden igényt kielégítő, remekül elkészített tutorial is rendelkezésünkre áll, mely a fontos pillanatokban automatikusan tanácsokkal és információkkal lát el minket, ha bekapcsoljuk az opciót.
Mielőtt elindulna a konkrét játék, helyet kell találnunk az anyahajónak, mely landolás után főhadiszállásként és 3D-nyomtatóként működik majd. Nyilván érdemes olyan vidéket választani, ahol több erőforrás is megtalálható a közelben. Első épületünk a Purifier lesz, mely nevéhez méltóan az atmoszférát tisztítja meg – gyakorlatilag láthatóvá teszi a környéket. Minden épület hatósugarát egyértelmű körök jelzik, illetve az áramellátás sem ér el végtelen távolságokra, így jól meg kell nézni, mit hová pakolunk, bár szerencsére később is felszállhatunk az épületekkel, hogy máshol helyezzük el őket. Az energiát kis elosztókkal tudjuk távolabbra vezetni, a köztük kialakuló narancssárga háló jól mutatja, hol nem lesznek gondjaink a naftával.
Ezután jöhetnek a bányászállomások és lakóépületek, melyeket szintén az anyahajó-bázis „nyomtat ki” magából. Hamarosan az élelmiszerről és vízről is gondoskodnunk kell, illetve nem szabad elfelejteni a kolónia védelmét a már említett, morcos őslakosok miatt. A harcban jönnek elő a tower defense-elemek, hiszen a többféle változatban rendelkezésre álló tornyokat mi helyezzük el tetszőleges pontokon, de a konkrét csatára már nincs befolyásunk, automatikusan megtámadják az ellenséget, kivéve, ha a rossz tervezés miatt erre nem képesek – jól gondoljátok meg, mit hová tesztek, bár szerencsére itt is megvan az áttelepítési lehetőség.
A játékban kiemelt fontosságú a kutatás-fejlesztés, hiszen a techfa és a szükséges erőforrások nélkül nem érhetjük el a végcélt. A kutatási lehetőségek ábrája elsőre kaotikusnak tűnhet, de semmi gáz, nagyon jól megmagyaráznak rajta mindent és a rendszer is könnyen átláthatóvá válik, amint megszokjuk. Kezdetben persze a szokásos, kisebb, olcsóbb tornyokat, épületeket fejleszthetjük ki, az első nagyobb terv körülbelül 8000 fős lakosság esetén lesz elérhető, így célszerű erre hajtani egy kicsit. Összesen 45 technológiai kutatást végezhetünk el, a tornyok még fejlesztéseket is kaphatnak, ezeket azonban egyesével kell rájuk rakosgatnunk. Mivel a játékban minden mindennel összefügg, a sok építés, kutatás és védekezés mellett az épületek hatósugarára is folyton figyelnünk kell, unatkozni nem nagyon fogunk.
Az ellenség különböző barlangokból ront ránk, melyeket mindenfelé elszórva találhatunk meg a térképen. A spawnpontok környékére nem érdemes betolakodni, de ha mégis próbálkoznánk, néhány másodpercenként érkező ellenséges csapatokra számíthatunk. A sérült tornyok és épületek egy javítóegységgel hozhatók rendbe, persze először ezt is ki kell fejlesztenünk.
A grafika kicsit rajzfilmszerű, színpompás, épületeink alapfestése például ragyogó zöldben és kékben tündöklik, egyedül a zoommal nem voltam kibékülve: szeretek jó magasról nézni a kolóniámra, vagy épp ellenkezőleg, teljesen ráközelítve nézni emberkéim életét, de ezt itt nem igazán tudtam megtenni, mert eléggé korlátos az a távolság, amin belül a kamerát mozgathatjuk ebből a szempontból. A hangok jól sikerültek, de leginkább a vicces, talán jamaikai akcentusra emlékeztető hangzással előadott beszólások tetszettek, főleg az intro alatt és a tutorialban, na és persze kis alienjeink mókás külseje – tuti, hogy elkuncogjátok magatokat, ahogy nézitek, amint ide-oda sétálgatnak a bázison, nagy, laffogó fülekkel. A játék simán futott, sosem akadt meg, a menükezelés egyszerű, logikus, szép, kerek egésszé áll össze az egész alkotás.
A HYPERNOVA: Escape from Hadea nagyon szórakoztatóra sikeredett, a történet és a látvány cukisága miatt egyből magával ragad minket és ezen az RTS- és tower defense-elemek házasítása sem változtat, hiszen jól működő frigyről van szó ez esetben. A legnehezebb nehézségi fokozaton – megkockáztatom – még a veterán játékosoknak is kínálhat kihívást, de a remek tutorial és a könnyebb fokozatok miatt akár kezdő stratégiázóknak, családdal együtt játszó szülőknek is ajánlom, sokat emlegetett unokaöcsém például tíz évesen is nagyon élvezte, mikor átvette az irányítást egy kis időre, és jókat kacagott közben a lényecskéken. Ha belevágtok, ne egy gyors klikkháborúra számítsatok, hiszen itt bőven kapunk időt tervezgetni – persze biztosan van, akinek épp ez nem tetszik. Maga az összkép egy annyira kedves, szerethető alkotást ad ki, amire igazán nem tudok rosszat mondani a zoomolási gondokon kívül; talán még a 22 eurós steames ár van azon a határon, ami még éppen elgondolkodtathatja az ember lányát – ha ez már a zavaró szint nektek, várjatok, míg egy icipicit akciós lesz, hiszen érdemes kipróbálni!
