A Huawei sorsa a Googletől és egyéb amerikai cégektől való szétválás után meg volt pecsételve. Egy remek versenytársat vesztettünk el, legalábbis itt Európán belül, hiszen annak ellenére, hogy nem látunk már sok ilyen mobilt az utcán, a gyártó azóta is ontja magából az újabbnál-újabb készülékeket. Itt pedig egyáltalán nem belépő szintű telefonokról beszélünk, remek példa erre mai tesztalanyunk, a Huawei Mate Xs 2 is.
A telefonhoz mérten a doboz is meglehetősen méretesre sikeredett: van benne fali adapter, USB-C töltőkábel, egy tok, illetve használati útmutató is.
Hajlítható telefonoknál általában kétféle kialakítás fordul elő, lehet egy, illetve két kijelzős. Előbbinél van egy kisebb külső kijelző, ami nem hajlítható és üveg védi, illetve egy nagyobb belső kijelzőt, ami már hajlítható, befelé - ez kevésbé szép, és több helyet is foglal, viszont strapabíróbb.
A Huawei a második megoldást választotta az Xs 2-nél, vagyis egy nagy kifelé hajtható kijelzőt használt, ami körbeér a telefonon és mindig látható. Ez egy gusztusosabb tálalás, azonban igencsak veszélyes. Egyrészt ez a kijelző nem üveg, hanem műanyag, így sokkal könnyebben karcolódik, illetve mivel a telefon külsején található, tokot sem tudunk rá tenni, hiszen nagyon macerás lenne kinyitni.
Ahogy említettem, a gyártó mellékelt egy tokot a mobil mellé, ami valamelyest próbálja megoldani ezt a problémát. Ezzel a mobil egyik oldalán könnyen le tudjuk venni a tokot és már nyitható a nagy képernyő, viszont a tok ezután majd csak lifeg ott, arról nem beszélve, hogy alapvetően sem a legjobb minőségű. Én eléggé macerásnak éltem ezt meg, így nem is használtam.
A telefon gyönyörű.
Nekem nagyon tetszik ez a dizájn, igazán jövőbe mutató, ahogyan a kijelző szó szerint lefolyik a telefon oldaláról és hátul folytatódik. Az egészet csak a kameratrió töri meg a hátoldalon, bal oldalt. Nyitott állapotban egy bőrhatású, ámde műanyag hátlapot kapunk, aminek nagyon jó a tapintása, valamint remek fogást biztosít, így nem fog kicsúszni a kezünkből a mobil.
A zsanérrendszer remek, kényelmesen ki lehet nyitni a telefont, amit egy, a hátoldalon lévő piros gombbal tudunk megtenni. Külön öröm, hogy nyitott állapotban szinte észre sem lehet venni a hajtás mentén lévő huplit, ami a hajlítható telefonok velejárója. A kijelző képe egyetlen röccenés nélkül vált kis és nagy méret között, a menüben még a háttérképen szereplő virág is kinyílik, ami nagyon sokat hozzáad az élményhez.
Az egyetlen negatívum, amit itt meg tudok említeni, az az, hogy a zsanér nem állítható meg egyetlen szögben sem: csak teljesen nyitva vagy csukva lehet, egyéb esetben billeg a kijelző ha nyomkodni szeretnénk.
Hajlítható telefonhoz képest meglehetősen vékony az Xs 2, de azért kicsit még mindig bumszlinak érződik. A készülék jobb oldalán találjuk a hangerő szabályzó gombokat, illetve egy ujjlenyomat olvasót, ami elképesztően gyors, és egyben fő gombként is funkcionál. Amit még érdemes kiemelni a telefon hardverén, azok a hangszórók, ezek ugyanis remekül szólnak, kellően hangosak és teltek is a melódiák, amik kijönnek belőlük.
A képernyő arány közel 1:1, így majdnem négyzet. Remekül lehet rajta tartalmat fogyasztani, legyen szó olvasásról vagy a közösségi média pörgetéséről. Játékra is remek, a kis tablet méret teljesen új szintre emel egy Asphalt-ot, vagy egyéb más komolyabb címet. Ami nem feltétlenül előnyös rajta, az a filmnézés, ez pedig a képarányból adódik. Egy átlagos videó csak a képernyő egyharmadát foglalja el, így egy átlagos telefonon is ugyanazt a végeredményt kapnánk.
Ami viszont tökéletes, az a zárt állapotban lévő képarány, ami általában nagyon keskeny szokott lenni a hajlítható telefonoknál. Itt viszont kellően széles, így örömmel használtam ebben az állapotban is.
Az első terület, ahol éreztetik magukat a Huawei irányába intézett szankciók, az a processzor. A Snapdragon 888 ugyanis egy közel kétéves modell, ami ugyan teszi a dolgát, és egyszer sem volt rá panaszom, de két év múlva már talán kevés lesz ez a kraft. Arról nem is beszélve, hogy ennyi pénzért már elvárható lenne a legjobb, viszont a Huawei keze meg van kötve, ráadásul ebben a modellben 5G sincsen.
A szoftvert még inkább érintik a megszorítások. Az alaprendszer az Android 11-en alapuló EMIUI 12, amivel természetesen nem működik a Google-ökoszisztéma, vagy annak bármilyen eleme. Ez pedig sokak számára azonnali piros lámpa választásnál, ami érthető. Természetesen ez nem egy megoldhatatlan probléma, a YouTube helyett én letöltöttem a YouTube Vanced-et és tökéletesen működött, de persze ez nem minden appal és szolgáltatással működik ennyire gördülékenyen.
A rendszer szép, funkciókban gazdag, bár nekem még mindig nem a kedvencem, persze ízlések és pofonok, kinek mi tetszik. Ahogyan a Xiaomi esetében, úgy itt is elmondható, hogy a megjelenés erősen hajaz az Apple-ére, ami néhol már túlmegy a véletlen egybeeséseken.
Sok szempontból kiemelkedő ez a telefon, viszont az akkumulátor nem tartozik ezek közé, ugyanis nagyjából 5 óra alatt le lehet meríteni az Xs 2-őt, ami nem éppen sok. Emellett pedig ott van a melegedés, főleg töltés közben, ami néha annyira komoly tud lenni, hogy a mobil jelzi is, hogy nyissuk ki. Szerencsére azért van jó hír is ezen a téren, a töltő ugyanis 66 Wattos, ami nagyon gyorsan felpumpálja az akkumulátorunkat.
Fotós oldalon három szenzort kapott a mobil, telefotó és ultraszéles személyében a fő kamera mellett. Utóbbi meglehetősen szép képeket készít, amik részletgazdagok és élesek. A dinamikatartomány széles, habár a színek nem annyira kontrasztosak, viszont így közelebb állnak a valósághoz.
Amik pedig igazán kiemelkednek, azok a szelfik, de nem azok amiket az előlapi kamerával készítünk, azok ugyanis eléggé életlenek. A fotózott személy úgy néz ki rajtuk, mintha nem is lenne fókuszban (lásd első kép, a második már a fő kamerával készült).
A jó választás a hátlapon lévő kamerákat használni erre a célra, egyszerre akár mind a hármat! A telefon ugyanis képes zárt állapotban is bekapcsolni az egész kijelzőt, így láthatjuk magunkat, a végeredmény pedig magáért beszél. Az egyetlen kifogásom az, hogy itt csak a képet látjuk, nem lehet váltani a kamerák között, vagy bármi egyebet csinálni, fotózni is a hangerőszabályzó gombokkal kell.
Az ultraszéles kamera képe az egyik, ha nem a legélesebb ebben a kategóriában, illetve a dinamikatartomány is nagyon rendben van. A színek itt egy kicsit már túlszaturáltabbak mint a főkamera esetében, de még nem vészesen. Az autófókusznak köszönhetően pedig közeli képek készítésére is használhatjuk ezt a szenzort.
Utolsó kameránk a sorban a telefotó, aminek a teljesítménye jó, kellően részletes, a színek is a helyükön vannak, és eléggé kontrasztos is a végeredmény.
Összességében azt tudom mondani, hogy a Huawei egy remek telefont rakott össze, ami az egyik legjobb a piacon. Sajnos az amerikai megszorítások miatt, amik a hardvert és szoftvert is érintik, nem tudom őszintén ajánlani a mobilt. Pedig az akksit és a melegedést leszámítva nagyon jó, és hazánkban is elérhető lesz majd, igaz közel 900 000 ft-ért. Így mélyen a zsebünkbe kell majd nyúlnunk, ha mégis úgy döntenénk, hogy egy ilyen telefont szeretnénk.
