- De ők a családom.
A bibliai legendával kapcsolatban a tudomány állása jelenleg az, hogy a hatalmas filiszteus harcost legyőzni gyerekjáték volt, hiszen óriási mérete (gigantizmus) számos olyan fogyatékossággal is járt, amitől elrettentő ugyan lehetett, jó harcos azonban semmiképpen. Könnyű préda volt a parittyával jól bánó, hozzá képest apró de gyors Dávid számára, akinek a győzelme így borítékolva volt.
A fenn említett két szereplő közötti párhuzam azért is fontos, mert Kimmie a 16 éves fiú nem egy kifejezett erőszakos, drogdíler típus ellentétben a család fejével, édesapjával, akinek komoly alvilági kapcsolatai és csapata van. Egy olyan világban pedig, ahol az erőszak, az ügyeskedés és a „ha kell, vedd el” elvei szerint lehet csak megélni.
Svédországról hajlamosak vagyunk egyből az IKEA-ra asszociálni, de mostanában a svéd életérzés, a lagom is népszerű lett, és ha még hozzáveszünk egy kis svéd masszázst teljesen képben leszünk. Legalábbis arról, hogy miről biztosan nem szól a Góliát. A perifériára szorultak, a munka és lehetőségek nélkül tengődő emberek ott is úgy próbálnak megélni, ahogy tudnak. Ha egy svéd kisvárosban nincs más lehetőség, akkor egy sajátos berendezkedésű és felosztású társadalom megoldásai és a bűnözés fog ételt tenni az asztalokra. Kábítószerre van kereslet és olyanokra is, akik megoldják, hogy az anyag eljusson a vásárlókhoz.
De mire számíthat egy 16 éves úgymond széplélek az ököljog az erőszak világában, ahol a tisztelet az úr. A tisztelet, ami a kemény kezű, határozott és brutális vezérnek jár csak. Roland évek óta tartja kezében a helyi ügyeket bandájával, de a 16 hónapos börtönbüntetése azt jelenti, hogy örököst kell találnia, mégpedig gyorsan.
Peter Grönlund rendezőként nem akar hatalmas drámákkal, szívfacsaró jelenetekkel untatni minket és a bűnözést sem magasztalja fel. Egész egyszerűen az a célja, hogy bemutassa azt, ami van. A csillogó jóléti állam, a fejlett északi ország árnyékában ott vannak azok, akik nem nyüzsgő városokban vagy lehetőségekkel teli központokban laknak. Az ő életük más és ugyanúgy szükségük van ruhára, tűzifára, autóra vagy ételre, gyógyszerre. Emellett ott egy édesapa, akinek dílert kell faragnia (erre eléggé alkalmatlan) fiából, hogy a családját biztonságban tudhassa anyagilag. A fiú pedig menekülhetne a barátnőjével, leléphetne ebből az egészből, de cserben hagyná a családját. A kötelékek, a következmények és a lehetőségek filmjeként is lehet nézni a Góliátot. Meddig van döntési szabadságunk, és ráléphetünk-e egy olyan útra, amire eszünk ágában sem lenne járni?
A Góliát legfőbb erőssége, hogy hitelességre törekszik, mind a karakterek, mind a helyszínek terén. A kérdéseket és a dilemmákat úgy vezeti elénk, hogy jól bele illeszkedjenek a környezetbe és néhol arcon is vág a felismerés, hogy szépelgés helyett ez a valóság. A döntések nem olyan egyszerűek, hogy jót vagy rosszat cselekedjünk, hanem van, hogy csupán arról szólnak, az alapvető dolgokra lesz-e elég anyagi fedezet. Vagy, hogy a meglévő erőforrásokból kinek és mennyi jut majd? Maslow régóta ismert piramis elmélete kőkeményen szembejön velünk a filmben – amíg az alapvető igényeink nincsenek kielégítve, addig nem a filozófia és a morális indok-boncolgatás lesz a mindennapi elfoglaltságunk. Van kiút ebből, lehet másként is? Ezek nagyon furcsa kérdések itt, de nem biztos, hogy válasz nélkül maradunk. A változás örök és felteszi a maga kérdéseit – abban biztosak lehetünk.
