A Crusader Kings 2 és az Europa Universalis 4 fejlesztői úgy gondolták, ideje lenne meghódítani a legvégső határt, vagyis az űrt. A fejlesztők célja, hogy a korábbi stratégiáikra jellemző folyamatosan változó, emergens játékmenetet brutálisan kiszélesítsék azáltal, hogy elénk tárják az űr végtelenjét - amit egyébként procedurálisan generál a program.
"Testreszabható hajóiddal indulhatsz felfedezni, összeakadhatsz véletlenszerűen generált más fajokkal, és olyan fejlett diplomáciára lesz lehetőséget, amihez képest Picard kapitány amatőrnek tűnik." - írja a hivatalos sajtóközlemény.
A Stellarisban tulajdonképpen bármi megtörténhet. Találhatunk például olyan civilizációkat, amik még nem jutottak el az űrkutatásig. Feltérképezhetjük őket, és eldönthetjük, hogy Star Trek-módra nem avatkozunk be az életükbe és a fejlődésükbe, vagy éppen ellenkezőleg, megváltoztatjuk a sorsukat és a jövőjüket. De érkezhetnek ellenfelek egy másik dimenzióból, akik ellen hatalmas, több csillagrendszeren át tartó háborúkat vívhatunk. Termelhetünk az embereinkkel, vagy éppen rábízhatunk mindent a robotokra, akik aztán olyan mesterséges intelligenciát fejlesztenek, hogy végül fellázadnak ellenünk.
Habár a játék kerüli a szkriptelt történetet, azért a különböző fajok így is felfedezhetik majd, hogy komoly háttértörténetük van. Előfordulhat, hogy például terjeszkedés közben rájövünk, hogy az általunk irányított nép valójában egy olyan korábbi faj leszármzottja, ami már egyszer uralta a fél galaxist, csak éppen valamiért majdnem teljesen kipusztult.
