Az utóbbi években leginkább a Souls-játékokat szokták szidni a nehézségük miatt, de ez a kritika nem maradt el a Returnal esetében sem. Mivel alapvetően egy roguelike-jellegű mechanizmusra épüő játékról van szó, így mondjuk nem feltétlenül jogosak ezek a kritikák, hiszen ennek pont az a lényege, hogy minden próbálkozással egyre jobbak legyünk. Harry Krueger, a játék direktora szerint azonban más gond is van ezzel az egésszel.
Mondókáját azzal kezdi, hogy természetesen mindig nagy kihívás megfelelően belőni a nehézséget, és persze ami a "hozzáférhetőséget" illeti, mindig lehet jobban csinálni, legyen szó például különböző irányítási metódusokról, vagy egyéb megoldásokról.
Ami azonban a Returnalt illeti, ott a nehézség kapcsán azt kell feltenni, hogy mennyire képezi a játék szerves részét.
Krueger azzal érvel, hogy a nehézség egyben a játék narratívájának a része is, így a játékosokat jóval kevésbé kötné le a Returnal, ha könnyebb lenne. Mint mondja, a két dolog jelen esetben elválaszthatatlan volt:
"Például a főszereplő, Celine minden halála után arról beszél, hogy mennyire esélytelennek tűnik az előtte lévő akadályok leküzdése, és hogy már nem bírja tovább csinálni. Ezzel párhuzamosan pedig elkezd belecsúszni egyfajta őrületbe, amit az előtte tornyosuló kihívás okoz, ami persze egyben kihívás magának a játékosnak is. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha kihívás nélkül tudnál előrehaladni a különböző narratív pontok között, akkor az hatalmas disszonanciát okozna" - kezdi Krueger.
"A játék folyamatosan azt kommunikálja feléd, hogy mennyire nehéz a helyzet, de mégis tudsz valamennyit előrehaladni a megszerzett tapasztalat útján. Egészen más lenne az egész, ha ezt nem élné át a játékos. Szóval vékony jégen járunk, de ezt észben kell tartani" - véli a direktor.
Mindenesetre nem szabad elfelejteni, hogy nem olyan rég egy frissítéssel bekerült a játékba a kooperatív lehetőség, ami némileg csökkenti a nehézséget, így akinek eddig egyedül nem ment, annak érdemes lehet egy haverral tenni egy újabb próbát.
