Fülcimpa lenyírva, nyelv tűzre vetve
A láncos buzogánnyal hadakozás a középkori környezetben játszódó kaland- és akciófilmek elengedhetetlen toposza. Ez persze nem csoda, mivel a tüskés vasgolyó ide-oda cikázása félelmetes és megdelejező látvány - pláne, mert ezekben az alkotásokban a veteránok bravúros kunsztokat mutatnak be kedvencükkel. Előbb betörik egy botor-hetvenkedő zsoldos koponyáját, aztán egy kobakját sisakkal óvó, marcona társa arcát zúzzák össze, és arra is marad idejük, hogy elgáncsolják rosszakaróikat. Csakhogy a történészek tisztes hányada szent meggyőződéssel vallja, hogy a bizarr kuriózumot sohasem vetették be éles helyzetben. Hiszen egy ilyen készséggel kizárólag egy, a sorsát kísértő idióta vagy egy gyors halálban reménykedő, szuicid hajlamú marha próbálna vitézkedni.
Elvégre a fémfonat bármikor elszakadhat, a nehezéket roppant körülményes, ha nem egyenesen lehetetlen precízen irányítani, és a hosszú nyelével forgatóját is oltalmazó cséphadaróval szemben kódolva vannak a kínos balesetek. Emiatt a szakértők abban is egyre biztosabbak, hogy a múzeumokban őrzött tett darabok vagy hamisítványok, vagy egy hajmeresztő félreértésről van szó. Ugyanis az nem zárható ki teljesen, hogy a furcsa eszközzel futó-bohó hóbortként a nemes paripákon a csata sűrűjébe rontó kékvérűek ritkították meg a regrutákat. De mivel abszolút benne volt a pakliban, hogy a peches delikvens a saját hátasát üti agyon, vagy egy túl heves mozdulatot téve kiesik a nyeregből, komolyabban sosem terjedt el.
Hogy mi is az igazság, azt sosem fogjuk megtudni. Egy dolog azonban kétségbevonhatatlan: az online multi-mókára építő Chivarly-franchise második felvonásában bőséges-kiterjedt felhozatalból mazsolázhatunk.
Kiegyezek veled döntetlenben!
Mielőtt fejest ugranánk az Agatha királyságának felkent protektorai és a Kőműves-rend a pusztítást egy új korszak elengedhetetlen feltételének tekintő követői közötti összecsapásokba, ajánlott elmélyednünk az alapokban. Miként arra hamar ráébredünk, a program három fő tartópillérre, jelesül, a markánsan elkülönülő kasztokra, a lenyűgözően gazdag arzenálra és az igényes tusa-rendszerre épül. Ebből adódóan elsőnek azt dönthetjük el, hogy melyik osztály képviselőjének a bőrébe bújva kívánunk érvényesülni.
A limitált létszámú íjászokat aligha kell bemutatni: a távolsági küzdelmek célpontjaikat messziről leterítő mesterei, ám jaj nekik, ha elhibázzák a hullajelöltet. A nem túl szívós élenjárók rohamosztagosok: zsírozott villámként nyargalnak fel-alá, és bestiális, nyers berzerker-brutalitással oldják meg a felmerülő problémákat. A gyengén páncélozott gyalogosok a plebsz a strapát bíró, kiegyensúlyozott gyermekei, és az offenzív mentalitású lovagok edzett acélvértezetben kaszabolnak.
Könnyen megtalálhatjuk a stílusunkhoz leginkább passzoló hivatást, ráadásul a palettát tovább színesíti, hogy a banánra ráunók némi kitartással két extra specializációban is elmélyedhetnek. Így az egyszerű bakákra voksolva kezdetben szálfegyverekkel osztatjuk az áldást, de előbb-utóbb szélvészként suhanó katonákként vagy főleg támogatóként érvényesülő ostrommérnökként is brillírozhatunk. Hasonlóképpen, az első sorban viaskodók is választhatnak, hogy váltanak-e egy flexibilisebb felhozatalú, szükség esetén komáit istápoló variánsra, vagy a sunyi húzásokra kihegyezett, alattomos brávókra. Míg az arisztokraták megingathatatlan védekezéssel, vagy durvább támadásokkal operálhatnak, és az orvlövészek nyílpuskákkal vagy hajítódárdákkal ritkíthatják meg a tömeget.
Segítség, elnyomnak!
Ezután rátérhetünk a jutalomként kapott tapasztalati pontok gyűjtögetésével megnyitható gyilokszerszámokra: ezek erősségükben, sebességükben, hosszukban, sebzéstípusukban, valamint forszaikban térnek el egymástól, és pár hatékonyabb bizonyos csoportok tagjai ellen. A nyeles kalapács például hosszú, és fő előnye, hogy a bádogdobozokat, illetve a mezei talpasokat úgy viszi, mint forró kés a vajat. Ám ha többen téblábolnak egymás mellett, az első megakasztja az ütést, és a többieknek hajuk szála sem görbül.
A szeldelőnyárs bónuszai és statisztikái viszont gyengébbek, de cserébe ha kifejezetten nagyipari vagdosásban utazunk, okvetlenül megéri beszereznünk. Vagyis még két, azonos kategóriájú alkalmatosság is eltér egymástól, és ha bicskáról váltunk furkóra vagy kardról dán fejszére nem árt, ha mielőbb hozzászokunk a különbségekhez.
Végül záróakkordként vagy egy feladat-orientált, csapatmunka-fókuszú megmérettetésen, vagy egy az egyéni bátorságra esküvőket megszólító csetepatéban igazolhatjuk rátermettségünk. Egyedül tőlünk függ, hogy hátulról oda-odasózó hiénaként, a riposztokat preferáló bajvívóként, szélvészként cikázó akrobataként érvényesülünk. Ám a más-más tempójú döféseket-ütéseket kombináló fenegyerekként, piszkos cselekben utazó zsiványként vagy okos-adaptálódó vagányként is remekelhetünk.
S a magasba emelé Szent Attila a kézigránátot és mondá
Kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit
Ergo a komplexitásra és a változatosságra nem panaszkodhatunk. Nyitányként lándzsával rontunk rá egy figyelmetlen amatőrre, majd a leterítése után késre váltunk, és a pengénk egy iszkoló gyáva hátába dobjuk. Ekkor két pallosos martalóc tűnik fel a színen: hogy kiegyenlítsük az esélyeink, fürgén a közelebbi mellkasába repítjük érchegyű gerelypótlékunk, és megragadjuk a nemrég felkoncolt fickó alabárdját.
A nagyobb elérésünknek hála, le is szedjük a sérültet, de a másik feladja a leckét. Precíz hárításokkal és kitérésekkel is csupán Fortuna egy szekercét lóbáló cimboránk érkezésében megnyilvánuló kegyekének köszönhetően álljuk a sarat. Ekkor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve gyomron rúgjuk a nyavalyást, és elégedett félmosollyal nyugtázzuk, hogy kománk kihasználva annak zavarát, tőből lemetszi a bal lábát.
Ám nem sokkal később fordul a kocka: egy intenzívebb csetepatéban megreped a farúd, és mert ököllel vajmi keveset érünk, egy kapkodva felszedett pajzs-csatacsillaggal kombóval küldjük az örök vadászmezőkre a rohadékot. De eközben bekapunk egy csúnya vágást, és az sem ad okot a heveny-fékeveszett optimizmusra, hogy két, bunkóval hadonászó pribék próbálja zsíros özvegyi nyugdíjhoz juttatni a hitvesünk. Nincs más hátra, mint előre: egy merész szökkenéssel belharcra kényszerítjük az egyiket – ám arra, hogy egy eltévedt halef átfúrja a szívünk, nincs orvosság. Később pörölyös vadállatként tombolunk, hogy aztán nyílpuskára cseréljük a vértől iszamós, lomha készséget, és húsz szívdobbanásra rá egy katapultba pakoljuk a mázsás köveket – már ameddig le nem szúrnak.
Emiatt a karcolás miatt?
Verdikt
A Torn Banner Studios fáradozásainak gyümölcse tehát abszolút méltó a bizalmunkra, de ez sajnos távolról sem jelenti azt, hogy nem csúfítja el pár, rút-fekete felhő a tündöklően kék eget. A legfőbb gond tagadhatatlanul az, hogy az egyjátékos gyakorlómód botjainak mesterséges intelligenciájának kódolását sanszosan a ráérő éjszakai portásra bízták, a minőség-ellenőrzésért pedig az irodai fikusz tetvei feleltek.
Persze, nem zárhatjuk ki, hogy a bamba arccal a semmibe meredő, gép-irányította szerencsétlenek pont akkor ébrednek rá önnön kurta létezésük iszonytató céljára, mikor szétroncsoljuk a májuk egy fejszével. Ahogy az sem elképzelhetetlen, hogy ez holmi rafinált-posztmodern túlélési stratégia, és a nyomorultak abban reménykednek, hogy csak nem csapjuk le kéjes-szadista élvezettel egy passzív szemlélődő fejét. Azonban egy fokkal hihetőbb-logikusabb tippnek tűnik, hogy egyszerűen nem volt pénz, idő és akarat arra, hogy tisztességesen leteszteljék a vonatkozó algoritmusokat. Ezen kívül egyesek fájóan alacsonynak fogják találni a térképek számát. Viszont itt némileg enyhíti a probléma súlyát, hogy a nyolc pálya egytől-egyig egyedi atmoszférát áraszt, és kiismerésükhöz nem egy esetben meccsek tucatjai szükségesek.
Ám ezek a kellemetlenségek vajmi keveset nyomnak a latba, azaz az ítélet nem lehet kétséges. Bár műfaj-létrehozó klasszikusról érthető módon nem beszélhetünk, a Chivalry 2 kategóriája egy páratlanul nívós, félelmetesen addiktív és bámulatosan szórakoztató képviselője. Ezért ha nincs hányingerünk a puszta reflexek helyett taktikázást, betyárvirtust és gyors helyzetfelismerő képességet igénylő gyilokfesztiváloktól, egy percet se habozzunk a vásárlással. Hovatovább, azok is tehetnek vele egy próbát, akiknek zsigeri csömörünk van az efféle címektől.
