Braziliában nem egyszerű a konzolosok élete. A Playstation 2 csak 2009-ben vált hivatalosan elérhetővé az országban, és a PS3 is csak 2010-ben került a boltok polcaira. Az érdeklődők számára azonban ennél is súlyosabb probléma, hogy a bizarr brazil vámszabályok értelmében a játékgépeket és a rajtuk futtatható programokat elképesztő mértékű, hatvanhárom százalékos adóteher sújtja. Így ha a kereskedő némi szerény hasznot is szeretne bezsebelni a tranzakcióból, akkor irreálisan drágán kell adnia portékáját. A nemrég megjelent PS4 például a legtöbb helyen 4000 realba, azaz hozzávetőlegesen háromszázhatvanezer forintba kerül.
Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a teljes munkaidős minimálbér évi 9412 real. A magasan képzett mérnökök fizetése 45-51 ezer real körül mozog, és egy PS4 áráért már egy öreg, de még gurulóhasznált autót is lehet venni.
Arról már nem is beszélve, hogy a játékok is igen drágák. Egy átlagos, tehát nem AAA kategóriás programért 170 realt kérnek el a szakboltokban – vagy, ami gyakoribb, felajánlják, hogy ha a kedves vevő úgy akarja, máshogy is el lehetne intézni a dolgot.
Az OUL Jogosriportja szerint ugyanis, mivel ilyen horribilis árak mellett lényegében csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak a konzolokat, az ezek árusításával foglalkozó boltok tulajai, hogy elkerüljék a csődöt, kénytelenek kalózkópiákat értékesíteni.
A gépekre feltelepített alkotásokat jellemzően tizes csomagokban adják, 30 realos darabonkénti áron. Azaz, tíz feketén vett játék 1700 helyett csak 300 realba kerül, tehát 30 program megvásárlásánál már egy új PS4 árát spórolja meg a vevő. Ennek tükrében nincs mit csodálkozni azon, hogy a többség arra jut, hogy a gyári garancia elvesztése és az online viadalokból való kimaradás nem is olyan nagy ár egy ekkora kedvezményért cserébe.
