Mint lassan minden a BioShock Infinite-tel kapcsolatban, a dobozkép is erős reakciókat váltott ki a rajongókból. Főként negatív reakciókat. Ken Levine elárulta, ez azért lehetséges, mert a borítót úgy tervezték meg, hogy az teljesen a tudatlanoknak szóljon - azoknak, akik nem követik a játékhíreket, akik nincsenek tisztában a megjelenésekkel. Reményei szerint a végleges dobozkép azt eredményezi majd, hogy egy ilyen vásárlónak megtetszik a csomag, megfordítja, ott lát még képeket, majd elkezdi elolvasni az odaírt pár mondatot. Levine szerint az egész olyan, mint a salátaöntet: a legtöbb ember nem követi a játékmegjelenéseket, mint ahogy nem követik azt sem, ha készült egy újfajta salátaöntet.
A játék pályatervezője, Shawn Elliot elárulta, az egészbe sok beleszólása van a marketingnek is. Ugyanakkor szerinte azt mindenkinek látnia kell, mennyire nehéz megalkotni egyetlen képet, ami összefoglalja a játék lényegét: "Képzeld el, hogy könyvet írsz, vagy filmet készítesz: hogyan tudod összefoglalni a lényeget a borítóval, vagy éppen a plakáttal? Stanley Kubrick az egyik kedvenc rendezőm, és az ő filmjeinek a poszterei mindig kiválóak, de nem igazán árulnak el semmit a mozi tartalmára vonatkozóan. Szóval elég nagy kihívás."
Elliot szerint a borítónak és a hátsó csomagolásnak tükröznie kellett azokat a karaktereket, akik/amik a játékban fontosak: Booker, Elizabeth, a Songbird, és persze maga a város, ami minden BioShock-játékban az egyik legfontosabb karakter. De ha mindebbe még belevennék a felhőkarcolókat, az egyéb jellegzetes épületeket és gépeket, a Liz szeméből kicsorduló könnyet, mint a játék egyik fő motívumát, akkor az egész elég nagy kavalkád lenne, s az eredmény hasonlóvá válna a '80-as évek dobozképeihez, amikor a készítők mindent bele akartak zsúfolni. Így a kép egyik oldalán láthattunk egy dinoszauruszt, a másikon pedig egy űrhajót.
