Bár a többség örömmel fogadta, hogy a Valve döntésének értelmébentöbbé nem kell majd zsákbamacskát vennie a Steamen, Andrew Pellarano, a Gamasutra egyik bloggere szerint Gabe Newell és csapata nem gondolta át elég alaposan ezt a lépést. A tervezőként és programozóként dolgozó szakember úgy véli, alapvetően jogos az az igény, hogy az ember visszakaphassa a pénzét, ha nem elégedett egy programmal, de a jelenlegi szisztéma meg fogja ölni a kreativitást. A nagy cégek AAA kategóriás játékairól ugyanis csak nagyon extrém esetekben lehet eldönteni két óra alatt, hogy milyen minőségűek, vagyis az azokra kiadott pénzt igen ritkán fogják visszakérni. Ők tehát nem lesznek veszélyben.
A kisebb indie-címeket viszont nemritkán végig is lehet vinni ennyi idő alatt. Ezért a kísérletező kedvű, művészibb címeket készítő vállalkozások könnyen bajban találhatják majd magukat a jövőben, mert míg korábban minden eladott példány biztos nyereséget hozott, a június elején életbe lépett változások után jóval bizonytalanabb lesz a sorsuk. Hiszen soha nem tudhatják, hogy az elvileg értékesített példányokból mennyit is sikerül majd ténylegesen eladniuk. Így a többségük, hogy talpon maradhasson, inkább mikrotranzakciókra építő, free-to-play játékokat készít majd a jövőben, mert azokkal jóval kisebb lesz a rizikó.
Pellarano szerint különösen visszataszító, hogy míg az új rendszerben a fejlesztők a megélhetésüket kockáztatják, addig a Steam lényegében semmit sem veszíthet, mert a visszautalt pénz az esetek nagy részében a Steam Walletben köt majd ki. Ezt az összeget pedig senki sem fogja veszni hagyni, és előbb-utóbb vesz majd belőle valamit. Vagyis a Valve mindenképpen zsebre fogja tudni vágni a maga jutalékát. Ezért a meglátása szerint az lenne a legideálisabb megoldás, ha túl sok visszatérítési kérelem beadása után automatikusan el lennének utasítva a felhasználók, illetve ha a letöltött kópiák után a készítők kapnának egy garantált „fájdalomdíjat”, ami minden körülmények között megilletné őket.
//Különvélemény - Magrathea
Szerintem nem árt figyelembe venni azt is, hogy a 2-3 óra alatt végigvihető kreatív, művészi játékokat általában nem az a közönség keresi, aki megjátszana egy ilyen trükköt. A Dear Esther rám nagyon nagy hatással volt, ha most jött volna ki, már ebben a rendszerben, eszembe nem jutott volna visszaváltani, pedig másfél óra alatt végeztem vele. A magam részéről örülök ennek a lehetőségnek, mert a múlt hónapban megjelent "Home is Where One Starts" című játékkal viszont csúnyán megjártam. Eredetileg villámtesztet akartam írni róla, mivel azt írták, hogy a korábban emlegetett Chinese Room játék szellemiségében készült. Nos, nem is lehet a kettőt egy napon említeni. 28 percet töltöttem a játékkal, ami után ellenállhatatlan késztetést éreztem a Steam garancia kipróbálására. Örömmel jelenthetem, hogy 1 héten belül visszakaptam a pénzt a Steam pénztárcámba. A játék villámtesztet sem érdemel, a pénz pedig jól jön majd ha jönnek a nyári akciók...
