Az Elgato neve távolról sem ismeretlen márkanév, pláne azok körében, akiket érdekel az élőben közvetített online tartalmak világa, vagyis a streaming, de az is elég lehet, ha csak követünk gaming csatornákat, ahol vágott tartalmakat fogyaszthatunk. Tehát még az sem kell, hogy feltétlenül kacérkodjunk a tartalomgyártás bármely formájával, hiszen az alkotók és tartalomgyártók számos esetben támaszkodnak a gyártó különböző termékeire, mely mostanra egészen erős identitásra tett szert az izgalmas termékeinek köszönhetően.

Az immáron a Corsair birtokában lévő Elgato kép- és hangrögzítésre egyaránt kínál céleszközöket, nem is beszélve a népszerű Stream Deckről, mely az élő műsorokat teszi könnyebben kezelhetővé, rugalmasabbá és jó esetben szórakoztatóbbá. Jó öt éve ráadásul már mikrofonokkal is szolgálnak és az első pár USB-s megoldás után máris elérkezettnek látták az időt, hogy komolyabb vizekre evezzenek. Ki is kiadták az első XLR-csatlakozós megoldásukat, a Wave DX formájában. Az első két USB meghajtású Wave modell után tehát nagyot léptek előre egy magasabb minőségtartomány és a márka által már meghódított dimenziók bővítése felé.

A Wave:3 az utóbbi évek egyik sokat dicsért streamer mikrofona lett, mely egyszerű USB-s csatlakozásával, könnyű kezelhetőségével és korrekt hangzásával sokak számára bizonyult jó befektetésnek, köszönhetően a pozitív vásárlói visszajelzéseknek és sajtókritikáknak. De mi van akkor, ha ennél is többre vágyunk és rájövünk, hogy az Elgato már kínál klasszikus XLR-csatlakozós megoldást is, melynek még az ára is egészen vállalhatónak tűnik? Amennyiben feladunk egy keveset a Plug & Play élményéből és beszerezzük a szükséges kiegészítőket, cserébe hosszú távú elégedettséget válthatunk magunknak. Lássuk hát, hogy mit kínálnak analóg fronton, melynek élvezetéhez egy külső audió interfész és egy XLR kábel nélkülözhetetlen kellékek.

Kicsomagolás és... 

És tartozékok, írnám, ám ahogy ezt az első találkozás alkalmával konstatáltam, ezúttal magán a mikrofonon kívül tényleg semmi sem várt rám a dobozban. A doboz külső jegyeit tekintve maradtak a vállalat által preferált kékes árnyalatoknál, a borítón és az oldalakon is látható termékfotók pedig megfelelő előnézetet biztosít a mikrofon várható megjelenéséről, mely nemes egyszerűséggel egy nagy fekete hasáb, lekerekített élekkel.

A doboz hátoldala az Elgato esetében nem szűkölködik lényeges információkban, így a technikai specifikációknak, illetve a főbb erények és termékjellemzők kiemelésének is jutott hely. Sőt, még némi reklámnak is, utalva a Wave termékcsaládot erősítő mikrofonállványokra, illetve a fotón szereplő külső XLR hangkártyára, mely sajnos nem jár a mindössze 35 ezer forintos termék mellé, sőt, jelenleg legalább kétszer ennyiért hozzáférhető.

A doboz felső rétege a teljes csomagot takaró fedél, melyet eltávolítva a mikrofont átölelő belső kartonágyhoz jutunk. Az egyetlen extra itt a köztes védőréteg szerepét is ellátó használati útmutató, ezen kívül csak az eszközt a karcoktól és portól védelmező műanyag tasakocskákkal kell elbánnunk és máris használatba vehetjük a terméket.

Dizájn és felépítés  

Én azért természetesen alaposabban is szemügyre vettem, megforgattam és méregettem a súlyát is, az összhatás pedig egészen pozitív. A mikrofon formája meglehetősen letisztult, mivel lényegében a teljes burkolata egybefüggő és minden részét tekintve szimmetrikus. A szépen lecsupaszított borítás mindössze a mikrofon tetején és alul, a csatlakozásnál törik meg kissé, de az egység szinte alig bomlik meg, az illesztések pedig szorosak és igényesek.

A Wave DX fehér színben is kapható, tehát nem csak a szokásos feketére csaphatunk le, így az ízlésünknek, illetve a stúdió arculatához megfelelő kiadást választhatunk. Elsőre a súlyával sem volt problémám, kézbe véve nem érződik olcsó darabnak, mint néhány filléres ajánlat noname gyártóktól. Ez az érzet némileg változhat, ha akad a kezünk ügyében mondjuk egy RODE vagy komolyabb Audio-Technica termék, melyek között akad jóval súlyosabb darab is, de a DX esetében sincs miért aggódni.

Ahogy nincs miért a dizájn miatt sem, mely kellemesen visszafogottra sikerült. A letisztultságával megkoronázott igényesség a minimalizmus jegyében készült, olyan felhasználóknak, akik nem feltétlenül a mikrofon megjelenésével keresnek extra figyelmet a követőiktől. Az egyetlen extra elem, az a beépített kar, illetve a szemközti oldalon egy diszkrét Elgato márkajelzés. Ami valójában eltávolítható és egy másik rögzítőpontot takar, emiatt a beépített kart igény szerint áthelyezhetjük, ami szuper megoldás. A készülékház amúgy teljesen fém, egyedül a rögzítőkart stabilizáló, beépített csavar feje műanyag, de az is masszív és jó minőségű.

Utóbbi külön érdekes, mivel majdnem teljes mértékben körbe forgatható, csak az átfordulási pont előtt pár fokkal ütközik a burkolatba. A kar tehát bőséges mozgásteret ad majd a felhasználónak, hogy megtalálja a számára legjobb beállítást. Az is feltűnt, hogy a megfelelő pozíció után a csavar ennél jobban nem szorítható meg, de a gyártó megtalálta a tökéletes egyensúlyt a mozgathatóság és a stabilitás között. A kábel bekötése után igyekeztem rázogatni, de az előzetesen beállított pozícióját nem vesztette el.

Ahogy azt előre jeleztem, a gyártó nem mellékelt hozzá semmilyen kiegészítőt, tehát nem csak a megfelelő rögzítésről kell gondoskodnunk, de természetesen egy külső hangeszközről (hangkártyáról, illetve audió interfészről) is, mely egyfelől ellátja a mikrofonokat szükséges energiával, illetve közvetíti a jelet a számítógép vagy keverőpult felé. Aki tehát most először találkozik hasonlóval, itt egy egyszerű USB vezeték nem lesz elegendő a tápellátáshoz és a megfelelő hangtovábbításhoz. Ehhez pedig egy klasszikus XLR kábelre is szükségünk lesz.

Ez a mikrofon tehát azon vásárlók játékszere, akiknek alapból van már megfelelő eszközparkja legalább egy XLR bemenettel, illetve pont most terveznek váltani az egyszerűbb, USB-s megoldásokról valami komolyabbra. A mikrofon alján található csatlakozó amúgy tökéletesen stabilan fogja a kábelt. Ha bekötés után megmozgatjuk az ujjainkkal, akkor érzékelhetünk némi mozgolódást, de ez természetes és csak annyit jelent, hogy a fej nem szorul, az érintkezés pedig nálam minden esetben hibátlan maradt.

Fontos, hogy néhány hasonló termékkel ellentétben fantomtápra nem lesz szükség, első körben tehát mindössze a jeltovábbításról kell gondoskodnunk. Bár a Wave DX is egy kardioid irányérzékenyégű eszköz, a hagyományos színpadi mikrofonokhoz hasonlóan ennek is a végébe érdemes beszélnünk. A membránt elfedő burkolat a nagyobb részén rácsozott, mely csak a jobb oldalon, egy vékony csíkban vált újra sima felületté.   

Belső tér  

Mindez ráadásul még beépített popfiltert is takar. Emiatt az amúgy is kellően bumfordi testre már nem szükséges extra szivacsot tuszkolni, elé pedig nem kell külön robbanásszűrőt akasztani, ami streaming alkalmával amúgy sem volna praktikus.

A Wave DX dinamikus kapszulával dolgozik, mely a jó megítélésnek örvendő osztrák gyártó, a Lewitt Audio segítségével készült. A cég elsősorban mikrofonok készítésére fókuszál és professzionális szinten is elismerik őket, de a korábbi Wave mikrofonok is egészen pozitív kritikáknak örvendenek, így az együttműködés jól átgondoltnak és egyelőre gyümölcsözőnek tűnik.

Ahogy az a specifikációs táblázatból is kiderül, a frekvenciaválaszt 50 Hz és 15000 Hz közé sikerült belőni, ami papíron alulmarad számos hasonló termék képességeitől, de szerencsére az Elgato nem most akarta sárba tiportatni a hírnevét, így nincs ok az aggodalomra. Sőt, ahogy már írtam, a DX belsejében rezgéscsillapítás és popfilter is helyet kapott, tehát a dizájn kívül és belül egyaránt átgondoltnak és sallangmentesnek tűnik, a kialakítás és az extrák mind segítik a felhasználót.

Az is igaz, hogy míg a popfilter egészen ügyesen szűri ki a robbanó P-ket és B-ket, addig az úgynevezett shockmount már kevésbé dolgozza el a beszűrődő zajokat. Szóval, ha nem tudjuk kellőképpen függetleníteni a kezünktől vagy a rezgést továbbító asztaltól, érdemes lehet bevetni alternatív megoldásokat az ütközések és egyéb rezonanciák kivédésére.

Mindent egybevetve a letisztult megjelenés, az áthelyezhető rögzítőkar és a tartalmas korrekt belső felépítés egy igényes és meglehetősen ígéretes terméket rejt. 

Hangzás 

A legnagyobb meglepetést végül szerencsére a hangzás hozta el, a Wave DX ugyanis egy egészen jóképességű mikrofon. A mikrofon karaktere alapvetően az a fajta rádiós, pocastes, műsorvezetős jelleg, ami kellően testesnek, mégis kellemesen tisztának érződik, még a magamfajta botfülű számára is. A hang megszólalása természetesnek érződik, nem nyomja el a túlzott mély és nem is cseng élesen, de az a lefojtottság sem jellemzi, ami számos olcsóbb, vagy akár hasonló árkategóriás eszköz esetében hajlamos elrontani a felhasználók kedvét.

A kulcs valahol ott van, hogy a magas tartomány erősítésével igyekeztek ellensúlyozni azt, ami a frekvenciatartományból elmaradt. Ezzel megkaphatjuk azt a kellemesen szellős végeredményt, ami jól esik az ember fülének. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a beszélgetésen túl nem csak énekfelvételekkel való kísérletezésre, de hangszerek rögzítésére is alkalmas lehet. Egy öreg klasszikus gitár húrjait pengetve erősen elhangolt, de egész természetes zengést hallottam vissza, ami egy 35 ezer forintos podcast mikrofontól ügyes teljesítmény.

Ami a fehér zajt illeti, szintén kellemesen visszafogott terheléssel kell számolnunk, a megfelelő bemeneti hangerő megtalálása után alapból nehezen figyeltem fel zavaró morajlásra, de aki esetleg ennél érzékenyebb, némi finomhangolással bizonyosan kellőképpen minimalizálhatja a dolgot. Akár hangot veszünk fel, akár élőben közvetítünk, a megfelelő pluginek és funkciók a kedvenc szoftverünkben várják, hogy még tisztább végeredményt érhessünk el, ami ebben az árkategóriában teljesen rendben van.

A legjobb megszólaláshoz érdemes közvetlenül a mikrofon végébe beszélni, de nagyjából 30 fokkal elfordítva még tökéletesen érzékel, illetve 60 fokig még mindig szépen veszi a hangot. Ezen túl kezd elveszni és tompulni a hangunk, de szerencsére a megfelelő irány beállítása nem okozhat komoly problémát.

Szoftver? Csak ha akarod

Mivel ez egy XLR mikrofon, alapvetően a külső hangeszközünk az elsődleges, minden mást a stúdió- vagy közvetítőprogramok beállításaival finomhangolhatunk. Na nem, mintha az Elgato nem szolgálnak saját szoftverrel, ám a Link csak kifejezetten PC-hez tervezett és lehetőleg USB-s Elgato termékek felismerésére alkalmas, anélkül marad az OBS, a Streamlabs és a többi hasonló, vagy a zenei és hangkeverő szoftverek, amit preferálunk az otthoni tevékenységeink során.

Ez azonban azt is jelenti, hogy a cég által amúgy gazdagon biztosított testreszabhatóság és effektek sajnos ilyen formában nem elérhetők, ami azért elég szomorú. Én például a helyükben megengedném, hogy egyedi kód megadásával vagy egy regisztrációt követően hozzáférhessek a gyártó szoftveres extráinak legalább egy részéhez, ami szép gesztus lenne a vásárlóik felé, akik azonnal szélesebb palettán próbálkozhatnának.

Szerencsére számos mixer és hangtuningoló szoftver elérhető, ott van például a Steelseries perifériákat kezelő GG, konkrétabban pedig az alkalmazáson belül elérhető Sonar, amihez viszont egyáltalán nem szükséges semmilyen Steelseries periféria. A hang ki- és bemenetekhez szabad hozzáférést enged és a Discordtól a videojátékokig mindenféle egyedi beállítást és profilt elkészíthetünk vele. Így tehát a mikrofonunk akkor is megfelelően szólhat, ha mi nem streamelünk, csak játszani és beszélgetni szeretnénk. 

Kell ez nekem? 

Az Elgato az XLR mikrofon bevezetésével máris kellemes mikrofonkínálattal rendelkezik, mely pénztárcánktól és igényeinktől függően kifejezetten korrekt választékot és teljesítményt jelent. A Wave DX pedig igazi meglepetés, ugyanis a telt, mégis szellősen tiszta hangminőségével rendkívül közeli hangminőséget produkál akár a RODE podcastre optimalizált mikrofonjához, illetve más olyan termékekhez, amik a DX-hez hasonló összegért beszerezhetők. Mindezt beépített popfilterrel és egy jól funkcionáló rögzítőkarral is megtoldotta, melyek miatt részemről simám kiérdemelte az ár-érték arányért járó díjat.

Ebben a kategóriában ez egy kifejezetten szerethető termék, amennyiben nem bánjuk, hogy az egyszerűbb USB-s csatlakozást leváltjuk a költségesebb és körülményesebb, de jobb hangminőséget nyújtó alternatívára. Természetesen a sokak számára egy XLR mikrofon tökéletesen felesleges, hiszen a közös játékra és kommunikációra számos alternatíva elérhető, mely megfelelően tiszta és érthető megszólalást tesz lehetővé, ugyanakkor az Elgato ajánlata meggyőzően szólt és a popfilter is szuper, talán csak a rezgéscsillapítás nem lett épp maradéktalan.

A Wave DX azonban kifejezetten jól sikerült és akár még hangszerek hangjának rögzítésére is alkalmas, ami simán túlmutat az átlag USB-s felhozatalon, de a podcastre szánt termékek egy részén is. A termék minőségi darab, bár külsőségeit tekintve sokaknak talán kissé fantáziátlannak és egyszerűnek tűnhet, ám általában pont az igényes minimalizmus jelzi, hogy nem bóvlival van dolgunk. Az Elgato szép munkát végzett és egy kifejezetten ajánlható terméket készített, de komolyabb zenés tervekhez, illetve professzionális felhasználásra én azért még körülnéznék egy kicsit.