Anno 1800 – Disney és az ipari forradalom

Az Anno-széria legújabb képviselője nem okoz csalódást, de aki autentikus élményre vágyik, máshol keresgéljen.

Anno 1800 – Disney és az ipari forradalom

80 %
{{ average }} %
  • „A kapitalizmus százfejű vidra” - Ivy Teasdale
Szerzői értékelés
Szerző
80
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

New Lanark példája

Robert Owen neve mostanság keveseknek hangzik ismerősen, holott az ipari forradalom alatt iszonytató pénzeket kereső filantróp a maga idejében sűrűn szerepelt az újságok címlapján. Az elveit a „Nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés.” jelmondattal összegző vállalkozó szentül hitte hogy a profit és a tisztességes bánásmód nem összeegyeztethetetlen fogalmak. Kérlelhetetlen elszántságával oroszlánrészt játszott abban, hogy 1819-ben az angol parlament elfogadta a szigetország első, a nap-nap után gürcölő gyerekek sorsán javítani igyekvő jogszabályt. Ez annak dacára, hogy jóval puhább volt az eredeti, 1815-ös tervezetnél, és így például tíz óra helyett tizenkettőben maximalizálta a kilenc és tizenhat év közöttiek munkaidejét, komoly lépésnek számított. Sőt, apránként hivatkozási alappá lett, és a megélénkülő közbeszédnek hála, az iparbárók vehemens tiltakozására fittyet hányva egyre többen látták be, hogy változásra van szükség.

Ám ennél is fontosabb, hogy a New Lanarknak keresztelt, az ott élőket ingyenes óvodával, hosszú ebédidővel és a kor szintjén irigylésre méltó lakásokkal kényeztető gyárkolóniája teljes siker volt. A telep lelke, egy jókora textilmalom csinos hasznot hajtott Owennek és üzlettársainak, fennen hirdetve, hogy a férfi tézisei nem egy, a jólétbe beleőrült fantaszta képzelgései. Ezért miközben vitathatatlan, hogy későbbi próbálkozása, a jóval lazább, egyben a realitásokra fittyet hányó New Harmony kolosszális kudarcként vonult be a történelemkönyvekbe, Owen elérte, amit akart. Első városkája hosszú évtizedeken keresztül fennen hirdette, hogy egy sikeres cég bátran költhet jóléti programokra.

Ahogy az utópisztikus szocialisták sorát erősítő jótevő életútja is bizonyítja, az elképzelhetetlenül éles-kegyetlen piaci verseny idején is voltak, akik alárendeltjeiket nem igavonó barmokként kezelték. A patinás Anno sorozat legújabb, 1800 alcímet viselő részében mi is eldönthetjük, hogy Owen útját követjük-e, vagy inkább alkalmazottjainkat élő szerszámnak tekintve mindent magánvagyonunk gyarapításának rendelünk alá.

A legfőbb érték az ember?

Bár az apánk nevének tisztára mosása körül forgó, blőd sztorijú kampány mellett szabadon kalandozva, vagy másokkal együtt játszva is próbára tehetjük a képességeinket, közel lényegtelen, hogy melyik opcióba vágunk bele. Feladatunk ugyanaz marad. Kezdetben privát szigetünkön építhetjük ki az ipar és a mezőgazdaság alapjait, és a befolyt pénzből új régiókat kolonizálhatunk, hogy helyi kiskirályból magasan jegyzett mágnássá avanzsáljunk.

Galéria megnyitása

Ez elsőre pofonegyszerűnek tűnhet, de ahogy arra hamar rájöhetünk, igen könnyű lyukra futni. A legfőbb nehézséget az okozza, hogy még egy primitív műhely beindításához is jellemzően két épület alapkövét kell értelmesen letennünk. Mert ha például egy fűrészmalmot parádés érzékkel egy füves mezőn húzunk fel, akkor várhatunk, míg az irányításunk alatt állók elültetik a facsemetéket, és kinő az erdő. Majd mikor már újra lecsupaszítottuk a környéket, ismét értékes perceket vesztegethetünk azzal, hogy ültetgetünk. Arról nem is beszélve, hogy egy magasabb hozzáadott értékű tárgy 3-5 alapanyagból áll, és megesik, hogy ezeket több finomítóba is kénytelenek vagyunk elszállítani. Végül, azt sem árt biztosítanunk, hogy javaink egy raktárba fussanak be, onnan pedig kikötőnkbe jussanak, hogy hajókra pakolva túladhassunk rajtuk.

Ahogy az ennyiből is megállapítható, a keményvonalas szállítmányozás-fanatikusoknak is fel van adva a lecke. Azonban, az Anno 1800 legfőbb érdekessége, hogy legalább olyan komoly szerep jut benne az emberi tényezőnek, vagy a technikai fejlődés miatt átalakuló életformának, mint az olajozott termelési láncoknak. Magyarul beosztottjaink kezdetben kivétel nélkül parasztok: szinte semmihez sem értenek, ám nem is várnak sokat az élettől. Ellenben ha tele a gyomruk, testüket hellyel-közzel hordható ruha fedi, és van a közelükben egy piac, ahol vásárlás közben eltrécselhetnek a többiekkel, akkor többet-jobbat akarnak. Ezt kihasználva egy kis trenírozással munkásokat nevelhetünk belőlük, és képzésük busásan megtérül. Hiszen többet keresve mélyebben a zsebükbe nyúlnak, azaz javítják a bankszámla-egyenlegünk. Összetettebb feladatokra betanítva értékesebb árucikkek kerülnek ki a kezük alól, és ha sokan vannak, új, több részüzemből álló épületeket is felhúzhatunk. De ezzel párhuzamosan nőnek az igényeik is. Jobb minőségű élelmiszert, közoktatást, illetve szappant követelnek, és ha megkapják, egy kis invesztálással középosztálybeli kézműves mesterekké kupálhatjuk ki őket.

Galéria megnyitása

A körnek ezzel még nincs vége. A nem is olyan rég még egy szakadt gyapjúharisnyát is családi ereklyeként őrző ex-páriák előtt megnyílhat a mérnökké, vagy befektetővé válás esélye is. Ám lényeges, hogy az előrelépés önmagában nem jelenti azt, hogy az érintettek boldogok. Mivel hiába jutnak feljebb: ha megnövekedett keresetüket nem verhetik el fényűző csecsebecsékre, vagy közel és távol nincs egy nótaszótól hangos csapszék, felmerül bennük, hogy érdemes-e kepeszteniük.

Senki sem különálló sziget

Ergo megéri luxuscikkekkel és szolgáltatásokkal mosolyt csalni szorgos lakosaink arcára, mert ha úsznak a boldogságban, két kézzel szórják a pénzt, és turistacsalogató fesztiválokkal emelik szigetünk vonzerejét. Persze az is abszolút járható út, hogy a puszta létszükségleteiken kívül egyetlen extra óhajukat sem elégítjük ki. Sőt, arra utasítjuk őket, hogy látástól-vakulásig hajtsanak. Ennek a megközelítésnek további előnye, hogy nem ölünk időt-energiát pusztán a morált növelő létesítmények fenntartásába. Ráadásul, ha latba vetjük a tekintélyünk, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő propaganda-cikkeket hozatunk le a lapunkban, és sokáig az orránál fogva vezethetjük a népet. Aztán ha egyes arcátlan himpellérek úgy is ki merik nyitni a hálátlan pofájukat, és megkérdőjelezni, hogy a féltő gonddal hamisított statisztika szerint itt a Kánaán, jöhet a B terv. Hűséges rendőreink felkerekednek, és elmagyarázzák a sztrájkoló brigantiknak, hogy hallgatni arany.

Galéria megnyitása
Ha a valóság nem felel meg az ízlésünknek...

Akárhogy is cselekszünk, tetteink óhatatlanul eljutnak versenytársaink fülébe. Ha a kemény kéz politikájában hiszünk, a jótékonyságot az elmebaj egyik formájának tartó nagytőkések láthatnak bennünk szövetségest, míg fordított felállásnál értelemszerűen a humanisták nyújthatnak baráti jobbot. Természetesen ha akarjuk, ajándékokkal, küldetések teljesítésével, vagy gátlástalan hízelgéssel a ránk normális körülmények között ferde szemmel tekintőket is meggyőzhetjük arról, közösek a céljaink. Ez nemritkán létfontosságú, mivel pár, semleges NPC-t leszámítva nem állíthatunk be kéretlenül valakihez egy hajórakomány szappannal, vagy konzervvel. Ha a régió úrnője vagy ura nem bízik bennünk, vagy egyenesen undorodik a módszereinktől, kikötői zárva maradnak előttünk. Legfeljebb azzal törhetünk borsot az orra alá, hogy részvénypiaci manőverekkel kivásároljuk a birodalmából. Ha viszont szimpatikusnak talál, szabadon kereskedhetünk vele, és elég jó pontot gyűjtve elmélyíthetjük a kapcsolatunk. Szövetségre lépve befolyásolhatjuk, hogy merre terjeszkedjen, és ha bajba jutunk, ésszerű határig fedezi a hátunk.

Végül, ha eléggé fejlettek vagyunk, megnyílik előttünk a lehetőség, hogy egy, a lapozgatós kaland-játék-kockázat könyvekhez hasonló minijátékkal felfedezőket küldjünk az Újvilágba. Bár az út rendkívül veszélyes, és könnyen megeshet, hogy az amazon-támadásoktól és gyilkos ragályoktól megcsömörlő legénység egy idő után bedobja a törülközőt, siker esetén megütjük a főnyereményt. Azon túl, hogy ritka, jó áron eladható kincsekkel, például egzotikus gyümölcsökkel térhetünk haza, nagyobb halakra is kivethetjük a hálónk. Csodaszámba menő műtárgyakkal, értékes állatokkal, vagy épp megmentésük esetén hálás specialistákkal térhetünk haza. Ha jól keverjük a lapokat, és bárkáinkat bőségesen felszereljük ellátmánnyal-cserecikkekkel, a határ a csillagos ég.

Galéria megnyitása
...alternatív tényekkel kedveskedhetünk az olvasóknak

A tények makacs dolgok

Összességében tehát a Blue Byte csapata ezúttal sem okozott csalódást, de sajnálatosan művüknek a tényleg szóra sem érdemesen közhelyes kampánysztori mellett akad még pár, nehezen védhető gyengesége. A papíron igen ötletesnek tűnő, sajátos populáció-fejlesztési rendszer inkább elméletben működik jól, mert egy hallatlanul ostoba döntésnek köszönhetően a különféle klikkek kizárólag a saját munkájukat végzik el. Ez a komplexebb feladatköröknél érthető, hiszen a döngölt agyagpadlójú kunyhóban nyomorgó, analfabéta szántóvetők nyilvánvalóan katasztrófát idéznének elő egy öntödében. Hovatovább az is logikus, hogy a felső tízezer pohos pénzeszsákjaiban vicc szintjén sem merül fel, hogy egy dögletes levegőjű vágóhíd mészárosaként kezdjenek új életet. Ám az, hogy a frissen kimosakodott melósokat nem lehet leteremteni, hogy húzzanak vissza halászni, vagy, hogy a kézműveseknek derogál takácsként dolgozni, alsó hangon komikus. Nem lennék meglepve, ha a rendszert rövid úton lecserélnék egy értelmesebbre. A széria szomorú védjegyét, az erősen elnagyolt harcrendszert sem sikerült kijavítani. Szárazföldi csaták nincsenek, és a tengeri ütközetek is fapadosak.

Ezeknél is fájóbb gond azonban, hogy a készítők kizárólag általuk ismert okok miatt arra jutottak, hogy érintőlegesen is alig mutatják meg az 1800-as évek hideg-rideg valóságát. Ez a döntés épp olyan érthetetlen, mint amilyen ostoba. Hiszen, tetszik vagy sem, a kor bővelkedik gyomorforgatóbbnál gyomorforgatóbb eseményekben-jelenségekben, és ezek gyakorlatilag teljes elhagyása a múlt álságos szőnyeg alá söprése.

A belgák legsötétebb szégyenfoltjaként számon tartott, borzalmas Kongói Szabadállam, az irgalmatlan William Walkerhez hasonló szerencsevadászok, a rabszolgaság, a népirtás és robotoló gyerekek elválaszthatatlanok az érától. Ignorálásuk így méltatlan, gyáva és olcsó megoldás. Főleg, mivel ahogy azt Owen esete is jól mutatja, akadtak olyanok, akik teljes erőbedobással küzdöttek egy szebb világért. Életüket kockáztató abolicionisták, a New Lanarkhoz hasonló Bournville-t megalapító kvéker édességmogulok, George és Richard Cadbury, Mary Harris Jones, vagy épp Frederick Douglass. A tiszteletreméltó személyek örvendetesen hosszú listája napestig sorolható lenne.

Galéria megnyitása

A félreértések elkerülése végett: nem egy adott ideológia százból százegy visszaütő, olcsó moralizálással súlyosbított felmagasztalását kérem számon. Hanem az bosszant, hogy egészen minimális odafigyeléssel egy még érdekesebb, egyben sokkal gazdagabb játékmenetű, elgondolkoztató klasszikust kaphattunk volna. Egy olyan, puszta stratégián túlmutató műremeket, melyben rendhagyó újításként az elveink épp olyan fontosak, mint a portékánk.

De, ha el tudjuk fogadni, hogy az Anno 1800 úgy aránylik a valósághoz, mint a Disney-féle A Notre Dame-i toronyőr Hugo regényéhez, egy szavunk sem lehet, hiszen a játékélmény pazar. Ugyanakkor, ha ragaszkodunk a történelmi hűséghez, a bántóan meseszerű tálalás egy kissé biztos megkeseríti a szánk ízét. Egy próbát viszont még ebben az esetben is érdemes tennünk a programmal, mert RTS-ként egyértelműen kategóriája jobb képviselői közé tartozik.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Anno 1800 – Disney és az ipari forradalom

Anno 1800 – Disney és az ipari forradalom

Anno 1800 – Disney és az ipari forradalom
Szerzői értékelés
80
%
A patinás városépítő-sorozat kiváló képviselője.
Tele van kihívással, érdekes, izgalmas és remek, az agyat megmozgató kikapcsolódást nyújt, ráadásul 95%-ban logikusan van felépítve.
A kampány története kissé elcsépelt, a dolgozók fejlődési rendszerére ráférne némi polírozás, a harcrendszer fapados, és egyeseket zavarhat, hogy alig érinti a korszak nagy kérdéseit-változásait.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

arrow_backward arrow_forward
Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward