Az élő egyeztetést semmi nem helyettesíti - röviden így summázható a Duke University (DU), az American University (AU) és az Intel közös tanulmányának végeredménye. Láthatólag ugyan annak már valamivel csekélyebb a jelentősége, hogy az élő egyeztetés technikai úton, vagy valóban "élőben", legfeljebb csak a levegő, mint hangrezgés-közvetítő csatorna közbeiktatásával zajlik-e, de a lényeg mindenképp az, hogy valós idejű legyen.
A vizsgálatot Jonathon Cummings (DU) menedzsment-professzor, J. Albero Espinosa (AU) és Cynthia Pickering (Intel) vezette. Cummings a saját összefoglalójában kiemelte, hogy az egyes csapatok egymással folytatott élő kommunikációja alapvető fontosságú a sikerességük szempontjából. A technika hatékony segédeszköz ugyan, de nem helyettesíti a valós párbeszédet és egyeztetést, még több földrészre szétszórt munkacsoportok esetén sem.
Több éven át zajlott a vizsgálat; ez idő alatt az Intel 108 munkacsoportját (összesen 675 ember) vizsgálták 22 országban és 53 helyszínen. A munkatársakkal online kérdőívet tölttettek ki, amiben beszámolhattak róla, hogy milyen szorosan működnek együtt az egyes csapattársaikkal, milyen gyakorisággal és milyen technológiák útján kommunikálnak egymással (e-mail, telefon, üzenet, webkonferencia), és hogy mindez milyen mértékű "koordinációs csúszással" jár (vagyis mennyit kell várniuk válaszra/információra a többiektől).
Nem meglepő módon azoknál volt a legnagyobb a csúszás, akik az eltérő időbeosztás miatt élőben egyáltalán nem beszélhettek a kollégáikkal. Ezen a mail sem segített. Az Intel egyik alkalmazottja külön ki is hangsúlyozta, hogy a mérnököknek mindenképp együtt kell dolgozniuk ahhoz, hogy rendesen megbeszélhessék a különböző problémákat. Enélkül egyszerűen nem tudnak rendesen haladni. A kommunikációs technológiák hasznos kiegészítők, de önmagukban kevesek.
A tanulság tehát egyértelmű, amint azt a kutatók is megfogalmazták ajánlásaikban: úgy kell szervezni a beosztásokat, hogy a csapattagok élőben is beszélhessenek egymással, legalább 1-2 órát mindenképp - és érdemes ehhez igazítani a feladatkiosztást is, aszerint, hogy melyik feladat mennyi és milyen mértékű közös munkát igényel.
