Az évnek ebben a szakában nem túlzottan szórják a nagy blockbustereket, így sikerül a tesztelendő játékok rostáján átcsúszni olyan címeknek, mint például ez, az I’am Bread, a We Happy Few, a Zombeer vagy a Pregnancy. Ezek közül ugyan csak az I’am Bread kapott cikk megjelenést, a többieknek mindössze egy oldalas villámteszt jutott, ám némelyik még azt sem érdemelte volna meg. De fel a fejjel, még nem mondtam, hogy Aaru is ezek közé tartozna… MÉG.
Nem én voltam az egyetlen a csapatban, aki le akart csapni a ránézésre kellemes látványvilágú kis platformerre, már csak azért is, mert nem kell tesztpéldányt vadászni, épp ingyen adják PS Plus-szal PS4-re. Ezen felül egyébként PC-re, Mac-re és PS3-ra is kijött a kis 2D platformer, bár elég horribilis áron, 15 euróért dobálják. Megér-e ennyit? Hamarosan kiderül.
Kezdjük a pozitívumokkal, hogy gyorsan el tudjátok dönteni, hogy érdemes-e tovább olvasnotok ezt a rövid kis szösszenetet. Ahogy az írtam és láthatjátok is a képeken, a látványvilág egészen kellemes, kézzel rajzolt (bár képeken valahogy jobban fest mint mozgás közben). A játék jelentős kihívást tartogat, folyamatosan koncentrálni kell, precízen és biztos kézzel tudtok csak haladni a rövid, de minden ezredmásodpercben maximálisan kiélesedett reflexeket megkívánó pályákon. Én 2 délutánt töltöttem vele, de nagyjából úgy téptem a hajam, mint anno a Giana Sisters: Twisted Dreams előtt ülve, vagy az Outland végső ellenfelénél, ez pedig nagy szó.
A pozitív lista itt nagyjából véget is ér, szóval vágjunk bele a kakiba, utánam a tűzözön! Tudom, hogy a sztori egy ilyen játéknál nem sokat számít, de ennek annyira bárgyú a története, hogy fájt hallgatni. Az Outlandnek sem volt például valami emlékezetes, de legalább nem volt zavaró és inkább hozzáadott a hangulathoz, mint elvett. Tovább rontott a helyzeten, hogy tippre az egyik fejlesztő gyerekével mondathatták fel a világok közti átvezetők szövegét, mert hogy annak a lánykának semmi tapasztalata vagy tehetsége nincs az ilyesmihez, az biztos. Sajnos profi zeneszerzőre sem futotta a maximum 2 délután alatt végigvihető, de 15 eurós játék készítőinek. Most is azon gondolkodom, hogy a 4 világnak vajon volt külön zenéje, vagy ugyanaz az unalmas, lapos szám futott végig? Áh, biztos volt.
Ami a játékmenetet illeti, az sem valami kiemelkedő, teljesen lineáris, értem ezt úgy, hogy mindent egyféleképpen lehet megcsinálni, úgy ahogy a készítők kitalálták. Ettől függetlenül nem mondom, hogy egyáltalán nem kreatív a pályatervezés, mert kevés játékban látni ilyen válogatott szivatásokat, mint itt. Néha csak azért álltam le gondolkodni egy halál után, hogy mi a túrót is kell csinálni a továbbjutáshoz, mert egyszerűen nem hittem el, hogy tényleg ekkora szemétséget toltak már megint elém a készítők. Az Aaru’s Awakeningben tejesen természetes, ha két ellenőrzőpont között 20-szor (vagy akár még többször) meghalunk. A pályák a ’boss’ szintektől eltekintve elméletileg akár fél perc alatt is végigvihetőek (a világrekordok vannak e körül), de ne keseredjetek el, ha nektek első próbálkozásra inkább 5 perc körüli időtök lesz a sok halál miatt, nem Ti vagytok a bénák! :)
Az irányítás egyébként egészen precíz, bár produkál néha furcsaságokat (pl.: olyan helyről pattan vissza az Aaru által kilőhető teleportgolyó, amin mi át tudunk menni), de szerencsére nagyon ritkán.
Összességében, ha nagy platformjáték rajongók vagytok és van PS+ előfizutok, akkor szedjétek le, tegyetek vele egy próbát. Ha nincs PS4-etek, akkor várjatok egy leárazást, 15 eurót nagyon nem ér meg ez a játék, inkább keressetek valami mást a műfajon belül, ennél vannak sokkal jobbak.
Értékelés: 4/10
Platformok: PS4, PS3, PC, Mac
Tesztplatform: PS4



































