A We Happy Fewról már a bejelentésékor kiadott trailer alapján tudni lehetett, hogy egy nem mindennapi hangulatú alkotással állunk szemben. A programban a leginkább a hatvanas évek Londonjára hasonlító Wellingon Wellsből kell elmenekülnünk, ahol egy diktatórikus rezsim drogokkal, és agymosással tartja a mesterséges vidámság kábulatában a lakosságot. Mivel a rendszer szinte tökéletesen működik, nem számíthatunk senki jóindulatára. Ha kiderül, hogy másképpen gondolkozunk, végünk, a kormányzat és a tömeg nem ismer irgalmat.
Mindez önmagában is elég érdekesen hangzik, hogy számot tarthasson a közönség figyelmére, de Guillaume Provost, a Compulsion Games alapítója további információkkal igyekezett felcsigázni az érdeklődőket a PAX East 2015-ön.
A nyilatkozatból kiderült, hogy a játék procedurálisan generált lesz, vagyis minden alkalommal máshogy néz majd ki a város, ami jelentősen megdobja majd az újrajátszhatósági értékét. Ennél is fontosabb azonban, hogy az ígéretek szerint a játék szinte tökéletes szimulációja lesz annak, hogy milyen érzés is az, ha egy átlagember a túlélése érdekében kénytelen úgy tenni, mint ha megingathatatlan támogatója lenne egy őrült, emberellenes rendszernek. Minden pillanatban azon fogunk rágódni, hogy nem tettünk-e korábban valami olyat, ami bajt hozhat a fejünkre, és paranoiánk csak fokozódni fog, ahogy haladunk előre a történetben.
Hősünk ugyanis nem harcos, és bár használhat egyszerűbb fegyvereket, sőt, párat ő maga is létrehozhat a rendelkezésére álló alapanyagokból, a túlerő előbb vagy utóbb, de legyűri. Ezért meg kell próbálnia annyira „normálisnak” tűnnie, amennyire csak tud, mert minden, a dolgok megszokott menetétől eltérő esemény gyanús a szinte robotként élő helyiek számára.
Ha csak sétálgatunk fel-alá az utcán, az még senkinek sem szúr szemet, és biztonságban vagyunk. Ellenben azt, hogy lopakodjunk-e, vagy egy alternatív útvonalon levágjunk egy kanyart, kétszer is meg kell gondolnunk. Mert ha valaki mégis észrevesz minket, nem tudja le a dolgot egy vállrándítással, hanem szól a közelében lévőknek, hogy valaki rendellenesen viselkedik, máris futhatunk az életünkért. Minél feltűnőbb amit teszünk, annál nagyobb a potenciális nyereség, de az ellenreakció is arányos. Ha túlvállaljuk magunkat, vagy nem tervezzük meg elég alaposan az akciónkat, végünk.
A helyzetet tovább bonyolítja majd, hogy ki kell elégítenünk a karakter létszükségleteit, azaz ennünk és innunk kell, valamint időnként - ha akarjuk, ha nem -, a túlélésünk érdekében be kell vennünk pár szemet a Joy nevet viselő kábítószerből. Ez az anyag segít abban, hogy ne tűnjünk ki a tömegből, de mint minden narkotikumnak, vannak mellékhatásai, és ha túl sokszor élünk vele, könnyedén túladagolhatjuk magunkat.
































