Bár az üzletág sikerében érdekelt vállalatok igyekeznek elhitetni velünk, hogy egy új, mindent elsöprő technológiai forradalomba csöppentünk, a VR és AR technológiák lendülete közel sem tűnik olyan letaglózónak, mint azt a gyártók kezdetben remélték, illetve szuggerálták azt a nagyközönség felé. A konzumer vonalon is számos korábbi próbálkozást megért virtuális valóság persze tagadhatatlanul mostanság érte el azt a pontját, ahol már az átlag felhasználók is értelmezhető és használható technológiaként gondolnak rá. Ez egy valóban izgalmas ágazat, melyet fogyasztói és professzionális szempontból egyaránt érdemes figyelemmel kísérni, vagy akár beruházni a napjainkban elérhető ajánlatok valamelyikébe.

Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy több kitartó gyártó is megvetette a lábát ezen a piacon, melyek folyamatosan zajló fejlesztéseikkel igyekeznek érdekessé, vonzóvá tenni eszközeiket, legyen szó a szórakozás egy különleges és magával ragadó módjáról, vagy akár a munkavégzés szó szerint új dimenzióiról. Ezek közé a jó nevű gyártók közé sorolható a kínai eredetű Xreal is, mely kifejezetten az AR, avagy a kiterjesztett valóságot kínáló termékek fejlesztésére fókuszál. Utóbbi tehát nem a szuperszéles látószöget és a felhasználót körölvevő virtuális teret biztosító headsetek ligája, inkább a többnyire kompaktabb, a megszokott látómezőnket kiegészítő kütyüket jelenti, igaz, a technológia alapjai lényegében azonosak.

Az általam kipróbált eszköz is az utóbbi kategóriába tartozik, bár hamar kiderül róla, hogy jóval kevésbé futurisztikus, mint amit a meghatározás alapján elsőre sejtenénk róla. Az eszköz ugyanis önmagában közel sem kínál annyi lehetőséget, amit az úgynevezett "kiterjesztett valóság" sejtet, de lássuk is, hogy mit kapunk az Xreal második generációjánál tartó Air szemüveg középső képviselőjétől, mely több ponton is szolgál fejlesztésekkel az előző szériához képest. Az eszköz meglepően stílusos megjelenést és OLED alapú megjelenítést kínál egy kellemesen kompakt csomagban, a némileg borsos áráért cserébe, nézzük, milyen élmény volt használni.

A csomagolás és a kicsomagolás

Az Xreal egy feltörekvő startup cég, mely láthatóan sok energiát fektet a termék megjelenésébe és eszközeit már a csomagolásnál és a tálalásnál igyekszik a lehető legvonzóbbá tenni. Ezen a téren nem is vall kudarcot, a termék doboza egészen mutatós, megnyerő darab és egyértelműen kiemelkedik azok közül a csomagok közül, amelyek az utóbbi időben a kezeim közé kerültek. A termék teljes nevének megismeréséhez például muszáj körbe forgatni a dobozkát, eközben elidőzhetünk a és mintázatán és a kellemes színeken, míg végül elérünk a perforáció mentén letépésre váró nyitófülig.

Már a kinyitás sem szokványos, mindenképp jó ötlet, hogy már a doboz és az első bontás élménye is azt kommunikálja, hogy ez valóban nem egy unalomig ismert, megszokott termék, mint pl. egy okostelefon. A széthajtogatott doboz közepén máris meglátjuk a szemüveg igényes műbőrrel bevont, masszív tokját, mely a lényeget rejti. Alatta azonban nem csak a tájékoztató füzetkéket, kártyákat találjuk, illetve egy mikroszálas törlőkendőt a külső és belső lencsék biztonságos letisztogatásához.

Egy fekete kartonformában ugyanis néhány extra kiegészítőt is találni, melyeket az ügyesen behajtogatott papírelemek tartanak a helyükön. A gyárilag a szemüvegre applikált orrtámaszon túl két további, cserélhető párnát is kapunk, melyeket S és L mérettel láttak el, a szemüvegen tehát a közepes, M méret kapott helyet. Ezen felül hasznos és lényeges extra a dioptriás lencsék számára fenntartott toldalék keret, melyet a belső lencsékre helyezve a szemüveges felhasználók is kényelmesen használhatják a terméket. Ez az érintettek számára értelemszerűen további költségeket von maga után, mivel hagyományos szemüveggel együtt sajnos az Air 2 szemüvegek nem igazán lesznek használhatók.

Tálalás és dizájn 

A keményfedeles tokot felpattintva ismét puha, bársonyos felületű belső bélelést tapinthatunk, a kifizetett összegért cserébe tehát igyekeztek megteremteni azt a prémium érzetet, ami egyfajta visszaigazolást nyújthat a zsebükbe nyúló vásárlóknak. Az igényes tálalást tehát kipipálhatjuk és szerencsére ezek a jó benyomások végigkísérik a szemüveg aprólékosabb vizsgálatát is. A formavilág egy hagyományos és elterjedt dizájnt követ, alapvetően a közismert és népszerű Ray Ban napszemüvegekre emlékeztet, ráadásul hasonlóan minőségi kivitelezésben.

A sötét, külső lencséket egy felpattintható árnyékolófedél takarja, ez szolgál a teljes sötétség megteremtésére, ha a napos vagy lámpafényes környezet ellenére szeretnénk az elérhető legjobban elszeparálni magunkat a külvilágtól. A behajtogatott szárak fogták közre a Type-C vezetéket, mely lényegében HDMI-ként, konkrétabban DisplayPort gyanánt funkcionál és egyszerre látja el az eszközt árammal és továbbítja számára a megjelenítésre váró képet, a hozzá tartozó hanggal. Beépített akkumulátor tehát nincs, az eszköz önmagában, illetve vezeték nélkül nem működik. A kábel egy viszonylag rugalmas, műszövettel borított vezeték, mely a szemüveghez tartozó végén enyhén lefelé konyul, szépen követve a szemüveg szárának ívét. Az orrnyergünknél, tehát a két lencse közötti íves részen közelségérzékelő kapott helyet, így a kép automatikusan eltűnik, ha a szemüveg eltávolodik az arcunktól.

Az anyaghasználat minden tekintetben jó minőséget képvisel, igényes, rugalmas plasztikot használtak mindenhol, ahogy az aprólékosan megmunkált részletek sem hagynak sok kivetnivalót maguk után. A szárak láthatóan vastagabbak egy hagyományos szemüvegnél, ami érthető is, hiszen nagyrészt ezek adnak otthont az elektronikának, beleértve a kezelőszerveket és az aprócska hangszórókat is. Gombokból összesen kettőt találunk a jobb szár alsó felén. Ezekből egy a hangerő-, illetve fényerőszabályzó, míg a másik a képernyőpáros ki-be kapcsolásáért, illetve a külső sötétítőlencsék erejének szabályozásáért felel.

A sima Air 2 modellhez képest lényegében ez az egyetlen megemlíthető eltérés. Míg az alapmodellnél kizárólag a felcsattintható takarólemez segít, hogy sötét hátteret varázsoljunk a kijelzők mögé, addig itt a közel teljesen áttetsző, a sötét és a majdnem teljesen fekete között váltogathatunk. Hogy ez megéri-e a felárat, az véleményes, mindenesetre a lehetőség adott. Ezen felül a szár és a lencsék találkozásánál mindkét oldalon 3 fokozatban állíthatjuk a dőlésszöget, mely segíthet, hogy tisztábban lássuk a megjelenített képet. Ez viszonylag határozott mozdulatot igényel és amúgy meglehetősen ijesztő, kattanó hanggal jár együtt, de ha ráérzünk, utána már nem fogunk tartani tőle.

Amit erősen hiányoltam az a belső lencsék közti távolság módosításának lehetősége, tehát azok helye teljesen fix. Az IPD (interpupillary distance) finomhangolásának hiánya általános probléma a hasonló eszközöknél és sajnos az Air 2 esetében nem sikerült ezt megoldaniuk, ami első ránézésre a termék talán legnagyobb hiányosságának tűnik. Nálam az orrtámaszok cseréje sem segített tökéletes pozíciót találni, ahol ne lett volna valamely sarok kicsit homályos, esetleg ne lógott volna ki pont a látóteremből.

Ez filmnézéskor nem annyira zavaró, de bizonyos munkafeladatoknál vagy szövegek olvasásánál már annál nagyobb gond lehet. Ez nyilván egyénfüggő, de ha nekem gondom volt vele, akkor másnak is lehet. Pedig a specifikációkat böngészve láthatók változtatások az első Air szériához mérten, hiszen az Air 2 modellek könnyebbek, a száraik hosszabbak, továbbá igyekeztek dolgozni azon, hogy ez a kiadás kényelmesebb viselet legyen. 

Tapasztalatok 

Ami a kényelmet illeti, az Air 2 meglepően kellemes viselet és ha a belső lencsék miatt nem állna jóval távolabb a szemeinktől, mint egy sima napszemüveg, talán fel sem tűnnénk vele az emberek között sétálva. A mindössze 75 grammjával nem ró nagy terhet az orrunkra, arcunkra vagy a füleinkre. A becsatlakoztatott kábellel együtt sem lesz különösebben zavaró hosszabb idő után sem, a szemünk valószínűleg előbb vágyik majd egy kis tornáztatásra.

Az Air 2 úgynevezett elektrokromatikus sötétítést használ, ezzel igény szerint a 100%-os fokozatról 35%-os sötétségre léphetünk vissza, vagy teljesen kikapcsolhatjuk, ekkor az enyhén sötét, de áttetsző lencsék viszonylag jól átengedik a fényt. A látásunkat ettől függetlenül alaposan befolyásolja a belső üveglencsék jelenléte, illetve azok pereme, melyekkel együtt már két rétegen kell keresztülnéznünk, ami nem teszi zavartalanná a külvilág érzékelését. Ezen a részen még dolgozhatnának egy kicsit, például a belső lencsék lehetnének nagyobbak, akkorák mint a külső sötétítő lencse, ami minden bizonnyal költségesebbé, de egyben kellemesebb viseletté is tennék az Air szemüvegeket.

Az említett üveglencsék két 0.55 hüvelykes mikro-OLED kijelzőt takarnak, melyeket a gyártó a Sony-tól szerzett be. A kijelzők szemenként 1080p-s felbontású kép megjelenítésére képesek, amit legfeljebb 120 Hz-es képfrissítéssel tudnak prezentálni. A szükséges jelet a bal szár végébe kapaszkodó Type-C vezetéken keresztül kapja meg, mely számos, de nem minden DisplayPort Alt módot ismerő eszközzel kompatibilis. Ez lehangoló információ, de bizonyos, hogy számos olyan okostelefon létezik, ami ugyan rendelkezik Type-C Alt móddal, az Air 2 szemüvegek mégsem hajlandók a beérkező jel közvetítésére.

De ha már közvetítés. Volt szerencsém egy ősöreg Samsung Note 9-et rákötni, amivel viszont azonnal elkezdett együtt dolgozni, ami alapvetően kellemes meglepetés volt. Ami már kevésbé kellemes, az a tudat, hogy az Air 2 ebben a formában lényegében nem más, mint egy külső monitor, amit az asztalunk helyett az orrunkon viselünk. A 130 colos megjelenítőnek megfeleltethető kép alapvetően kifejezetten impozáns élmény, ám az eszköz a méregdrága Beam kiegészítő beszerzése nélkül semmilyen beállítási vagy testreszabási lehetőséget nem kínál.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az orrunk előtt fixen elhelyezett kijelzőt kapunk, aminek a fényerejét ugyan állíthatjuk, de a megjelenített kép pozícióját vagy annak méretét nem, a képarány pedig akkor is 16:9, ha esetleg olyan forrást használunk, ami ettől eltérő aránnyal dolgozik. Ez alól némi kivételt nyújt, ha iMac-re kötjük, az ugyanis akár három, egymás melletti asztalt, illetve kijelzőt is képes szimulálni, bár azt sem tökéletesen. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden esetben egyetlen kijelzőt láthatunk csak teljes egészében, a többihez balra-jobbra kell forgolódnunk, hogy azokra is ráláthassunk.

Ez tehát akárhogy is vesszük, egy legfeljebb Full HD-s mini monitor, aminek megvannak az előnyei, de az említett Beam kiegészítő közbeiktatása nélkül meglehetősen fapados élmény ez ennyi pénzért. Érthető, hogy egy ilyen kompakt kis eszközbe nem fért bele annyi minden, ám tekintve, hogy az egy limitált akkukapacitással rendelkező Androidos kütyü, igazán áthidalhatták volna a dolgot egy vaskosabb applikációval, amit akár PC-n, akár telefonon bevetve megkapnánk legalább a legfontosabb és leghasznosabb szolgáltatások és funkciók egy részét.

Pedig a 1080p-s OLED alapvetően egészen megnyerő színeket és kifejezetten jó fényerőt produkál, a pupilláink előtt fekvő lencsék akár 500 nittel világítanak a szemünkbe, ami még nappali fény mellett is jól kivehető képet eredményez, sötétben pedig már-már bántja is az ember szemét. Mindezt 30, 60, 90, illetve 120 Hz-es képfrissítés mellett, a kép forrásától függően. Ez azt jelenti, hogy pl. professzionális felhasználás orán, pl .filmes munkálatok során gond lehet, ott ugyanis 24, illetve 25 fps a sztenderd képkockaszám. Az eszköz egyik kiemelkedő előnye, ami némi kompenzációt nyújthat, az a rendkívüli válaszidő. Az Air 2-től lényegében késés nélkül, azonnal megkapjuk a továbbított jelet, vagyis a képet, ami nem csak filmnézésre vagy munkára, de játékra is kiválóan alkalmassá teszi.

Kár, hogy a játékkonzolokhoz is szükségünk lesz legalább egy HDMI adapterre, mivel egyetlen asztali konzol sem továbbít képet Type-C-n keresztül, de az átlag gamer PC-k többségénél sem lesz olyan Type-C, ami segítségünkre lenne. A Steam Deck vagy a ROG Ally elvileg már nem ennyire válogatós, ezeket meg is találjuk a hivatalos kompatibilitási listán. Az a baj, hogy amennyiben a támogatás nem biztosított, a Beam aztán nem elég olcsó ahhoz, hogy csak úgy behajítsuk azt is a bevásárlókosárba az új szemüveg mellé. Szomorú, mert amúgy a szemüveg izgalmas dolgokat tartogat és sokkal rugalmasabb felhasználói élményre lenne képes, ezáltal alaposan megnövelve az értékét és megadva neki azt a szerepet, amit egy AR eszköztől elvárunk. Szimpla játékhoz viszont egy adatper vagy egy Type-C to HDMI vezeték megoldhatja a gondot.

Ami kellemes meglepetés volt, az a hang. No nem kell csodát várni, de a két kis hangszórócska egész korrekt, még némi értékelhető basszussal is megtámogatott hangot produkált, így igazából többnyire mellőztem is a saját fej- vagy fülhallgató használatát. Az előnye, hogy kényelmes, nem kell további dolgokat a fejünkre pakolni, a hátránya, hogy egy csendes szobában azért egyértelműen hallani fogják, hogy szól. Ez pedig zavaró lehet, illetve mi sem feltétlenül szeretnénk, hogy mások hallják, amit mi hallunk. 

Kell ez nekem? 

Az Air 2 Pro önmagában arra képes, hogy a megjelenített képet az arcunk elé vetítse, ami így mindenképpen követi a fejünk mozgását. Ha nincs a birtokunkban egy Xreal Beam, akkor nem tudjuk a térben rögzíteni a képet, hogy a fejünket attól függetlenül mozgathassuk, így az AR funkció egyik lényege máris nem elérhető. Ráadásul anélkül a virtuális képernyőnk méretét sem módosíthatjuk, pedig a gyári 120 colhoz hoz képest akár 330-ig is elmehetnénk, vagy akár 20 colig zsugoríthatnánk, nem beszélve a távolság módosításáról. Ez mind-mind olyasmi, ami egy igazán komolyan vehető AR élményhez szükségesnek érződik, ám így csak egy erősen lefokozott változathoz férhetünk hozzá.

Megannyi lehetőség, amit nem kaphatunk meg az eszköztől, ha pedig további 130-140 ezer forintot kell kifizetnünk egy telefon méretű Androidos kütyüért, csak hogy a termék megnyissa előttünk a lehetőségeit, az máris nem tűnik olyan praktikusnak, illetve barátságos beruházásnak. Pedig a képminőség szuper, maga az eszköz stílusos, de legfőképpen kényelmes, ráadásul minőségi konstrukció, ami alapvetően kifejezetten pozitív. Az Xreal Air 2 egy nagyon szimpatikus termék, jók az alapok, kellemes viselni is, de amellett, hogy még aktív kijelző nélkül sem olyan egyszerű tájékozódni benne, munkaeszköznek ebben a formában csak nehezen ajánlható, játszani vagy filmet nézni pedig sokaknak jogosan érződhet luxus kiadásnak.

Részemről a felsorolt pozitívumokért megérdemel egy megbízhatóságért járó elismerést, sok hasonló termékhez képest is igényesebb, jobban konstruált megoldásról van szó. Az igazi előrelépéshez azonban jó lenne, ha nem kellene a Beammel együtt közel 400 ezer forintot fizetni érte, mert az már olyan összeg, amiért válogathatunk a sokrétűbb eszközökből is. Nagy előnye karcsúsága, a könnyedsége, az egyszerű beüzemelése és hogy a használata viszonylag kevés energiát zabál, pl. a telefonokból. Ám az IPD nem állítható és amíg nem lesz legalább egy app, ami nagyjából kiváltja a Beamhez hasonló kiegészítők szükségességét, addig részemről legfeljebb egy Cool plecsnit érdemel.