Manapság nagyon divatosak és népszerűek a különböző témákra épülő szabadulószobák, főleg baráti társaságoknak, esetleg csapatépítő tréningeknek. Persze van lehetőség egyedül is felkeresni egy szolgáltatót, de nagyot dob a dolgon az, ha társainkkal együtt agyalunk a megfejtéseken.
Digitális verzióban szerintem ez nem feltétlenül igaz, itt olykor kifejezetten bosszantó tud lenni, ha más is belekotnyeleskedik, mikor gondolkodunk valamin. A Sky Trail Ltd. is ráérzett erre a dologra, mert a szabaduló szobák hangulatát hozó, az A Collection of Bad Moments című projektjük néhány onnan megszokott szituációt nyújt szóló módban, potom négy euróért.
Az egészet tulajdonképpen egy rejtvényekkel teli kalandjáték köntösébe burkolták, mely több „fejezetből” áll. Mindegyik részben (vagy szobában, ha úgy tetszik) más-más helyzet elé állítanak minket, a megoldást is eltérő módszerekkel kell megtalálnunk. Ami majdnem mindegyikben közös, az az, hogy ha nem sikerül, egykettőre végünk lesz.
A játékban jelenleg négy „szoba” és két bónuszpálya található, ez utóbbiakat kettő, illetve négy alaprejtvény megoldása után kapjuk meg. Mindegyik rész különböző történetet mesél el, bár vannak többször feltűnő elemek, mint például az Atmotek nevű cég említése – ebből, és az itt-ott megtalált újságdarabokból, kézikönyvekből egyébként halványan akár egy közös háttérvilágot is felvázolhatunk, de csak nagyon homályosan, legalábbis egyelőre.
A szcenáriók alaposan kigondolt, remek ötletekből állnak össze, egymással szorosan összefüggő fejtörőkkel és feladatokkal. Általában azonnal bedobnak minket a mélyvízbe, egy-két kivételtől eltekintve nem sok időnk van bámészkodni és elbambulni, mielőtt hirtelen életveszélyben nem találjuk magunkat. A Roof Escape egy ház tetejére rak minket, a tetőre vezető ajtót valaki hangosan döngeti, a helyszínen nem áll rendelkezésünkre túl sok minden, ennek ellenére valahogyan meg kell szöknünk, mielőtt betörik azt a bizonyos ajtót. A Sky Captainben egy repülő hajón utazunk, mikor elkezdenek ránk lőni – itt szintén nagyon gyorsan kell cselekednünk, különben hamar azon kapjuk magunkat, hogy lefelé zuhanunk, némi törmelék társaságában. A Prospector 9 egy aszteroidán játszódik, ahol rohamosan fogy az oxigénünk, ráadásul a kommunikációs berendezés sem működik, hogy segítséget tudjunk hívni. A többitől leginkább talán a Beyond Green Line különbözik, már megjelenésében is, hiszen csupán zöld körvonalakkal vázolják fel nekünk a világot, és itt halálos veszély sem leselkedik ránk. A két bónuszpálya egy börtönben, illetve egy duzzasztógáton játszódik, a logikánkat, illetve a gyorsaságunkat teszik próbára.
Érdekes, és nekem nagyon tetszett, hogy az egyes szobák történeteit csupán vázlatosan, néhány mondattal, vagy még annyival sem körvonalazzák előttünk, mégis minden a helyén van, azonnal beleéljük magunkat, tudjuk, mire megy ki a játék – remek munka. Ami kicsit kevésbé sikerült, az a technikai megvalósítás.
Egyrészt ugyebár minden részben más-más a feladat, más játékmechanika működik, erről az induláskor mindig kapunk egy rövid kis összefoglalót. Élesben viszont nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy kellene, a tárgyak felvétele és eldobása igencsak döcögős, általában többször kell próbálkozni, hogy a kívánt eredményt kapjuk. Ha cipelünk valamit, előfordul, hogy eltűnik a látómezőnkből, és ember legyen a talpán, aki teljesen biztosan, első ránézésre megmondaná, hogy még mindig kézben van-e, vagy sem. Az eldobott tárgyak megszűnnek létezni számunkra, de ne aggódjatok, bármikor újra lehet indítani az adott pályát… Ha valamit a helyére akarunk rakni, megint érdekes dolgokat tapasztalhatunk: vagy beugrik oda, ahová kell, szinte azonnal, vagy ide-oda kell táncolgatnunk vele, míg végre sikerül, ha egyáltalán sikerül. Menteni egyébként nem tudunk, ha megakadunk, csak az adott szoba már említett újrakezdése áll rendelkezésünkre.
A grafika nem túl ütős, bár hangulatos, és a célnak végülis megfelel, ugyanakkor a kiváló ötletek talán látványosabb körítést érdemeltek volna. A hangokra viszont nem lehet panasz, a szinkron és a környezeti zajok is nagyon ott vannak a helyükön, tökéletesen illenek az eseményekhez.
Jól szórakoztam az A Collection of Bad Moments tesztelése közben, így kifejezetten sajnáltam, hogy három-négy óra alatt végig lehet futni az egész játékon, bónuszpályákkal együtt. Ami némi reményre adhat okot, hogy mi sem egyszerűbb, mint további szobákat adagolni, gyakorlatilag végtelen számban, ha úgy akarják a fejlesztők. Kicsit olyan a projekt jelen állapota, mintha egy hosszabb demó lenne, amit nagyon könnyen tovább lehet fejleszteni, vagy meg lehet növelni, közben kijavítva a játékmechanikai bukdácsolásokat is, sőt, akár felturbózva kicsit a látványvilágot. A szűk keresztmetszetet itt az egyes szobák alaphelyzetei, történetei és fejtörői adják, hiszen minden alkalommal friss elemeket kell összerakniuk, ha továbbra is tartani szeretnék a színvonalat. Ahogy már említettem, az egész játék csupán négy euróba kerül, mindenképp ajánlott vétel ennyiért, szerintem nem fogjátok megbánni.
