A Monitors Unboxed csapata egy érdekes tesztet indított, ami immár 21 hónapja zajlik, célja pedig az, hogy megmutassa, mekkora mértékben degradálódik egy gamer monitor OLED panelje, ha folyamatosan használják és a beégés-csökkentő védelmet sem használják hozzá. A tesztelő legalább napi 8 órát használta a monitort, ennek folyamán statikus tartalmakat megjelenítő, a produktivitást segítő alkalmazások futottak a terméken, azaz elég sok esély volt beégés kialakulására, főleg azért, mert a beégés ellen küzdő funkciók is ki voltak kapcsolva, hogy kiderüljön, a legkevésbé ideális felhasználási módot mennyire viseli el a termék.
A tesztben egy MSI MPG 321URX típusú, kvantumpontos OLED, azaz QD-OLED panellel szerelt gamer monitort használtak, ami az első 18 hónap folyamán 4000 és 4500 közötti munkaórát követően nem produkált olyan mértékű beégést vagy degradációt, ami a felhasználók döntő többségénél problémát okozhatna. Ez alapján a modern OLED monitoroktól nem kell túlságosan tartani, már ami a degradációt, a beégést, illetve a rövid élettartamot illeti, ezeket bátran lehet használni a legkülönfélébb feladatokra, mint például tartalomgyártásra, médiatartalmak fogyasztására, vagy éppen játékra.
A legújabb beszámoló 21 hónapnyi extrém használatot szimuláló tesztelés után érkezett, ez alapján úgy tűnik, hogy azok a beégéssel kapcsolatos jelenségek, amelyek már az előző beszámoló alkalmával is látszottak, valamivel rosszabbá váltak, de összességében még így sem annyira súlyosak, mint ahogy azt sokan gondolnák ennyire hosszan tartó, kifejezetten extrémnek minősülő használat után.
A tesztek szerint a leginkább látványos beégések a sötét Windows Tálca térségében, az egymás mellé helyezett alkalmazás-ablakok határvonala mentén, valamint a jobb oldalon láthatóak, ahol a leggyakrabban használt statikus alkalmazások helyet kaptak. A pixelek vizsgálatánál, amelyek az OLED paneltípus sajátosságai miatt lényegében önállóan világító organikus fényforrások, nagyjából ugyanarra a megállapításra jutottak, mint ami már 18 hónapnyi használat után is látszott. A leginkább a zöld szubpixelek degradálódtak, majd azokat követték a kékek és a pirosak. A színhőmérséklet ennek ellenére sem szenvedett jelentősebb csorbát, de azért mérhetően változott.
Ennyire nem katasztrofális a helyzet a valóságban, a szűrő csak a hibák könnyebb láthatóságát segíti
A maximális fényerősség a fentiek ellenére is csak egészen minimális mértékben csökkent, ugyanis a 21 hónapnyi teszt után 5 nites visszaesést mértek, de így is 237 nites fényerősséget ért el a panel, ami abszolút nem rossz. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a szoftver próbálja közös nevezőre hozni az elhasználódó szubpixeleket annak érdekében, hogy az összkép egységesebb, homogénebb lehessen. A további használat folyamán ez persze tovább fog romlani, de mértéke egészen elhanyagolható, szabad szemmel ekkora különbséget nem is igazán lehet észre venni, csak műszeres méréssel.
A tapasztalatokról egy rövid videó is készült, ami az alábbiakban tekinthető meg:
A monitor a 21 hónapon át zajló tesztben eddig nagyjából 5000 órán át üzemelt, amelynek során mindössze 576 kompenzációs cikluson esett át, a beégés mértékét csökkentő algoritmusokat és funkciókat egyáltalán nem engedték ténykedni a panelen, azaz összességében egész jól helytállt az MPG 321URX.
Egy átlagos gamer esetében 3-4 évnyi használatot is kibírhat a termék úgy, hogy semmilyen jelentősebb beégés sem jelentkezik a panelen, de a végső állapotot a tényleges felhasználás módja határozza majd meg – az alapvető kilátások mindenképpen jók. Ideális esetben főként mozgó tartalmaknak kell megjelenniük a terméken, a statikus alkalmazások használatát érdemes háttérbe szorítani, valamint érdemes alkalmazni a beégés hatásait csökkentő algoritmusokat és technológiákat is. Ha ez mind rendben van, akkor nem lesz gond a monitorral, és ha a beégés első jelei megjelennek, jellemzően azok sem lesznek extrém látványosak, ahogy az a fentiekből is kiderül. A végső kép persze az adott modelltől és felhasználás módjától függ majd.
