Egész pályás letámadás. Ezzel a képpel illethető a TCL Eletronics tevékenysége a televíziós piacon, már ami az LCD technológiát illeti. A bő 40 éves múltra visszatekintő kínai vállalat az utóbbi években egyre több felhasználó látóterébe került be, mindezt úgy, hogy marketing szempontból közel sem folytak a csapból és legalábbis itthon nem árasztanak el bennünket a hirdetéseikkel. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, ugyanis jelenleg ez a komoly múlttal és anyagi tartalékokkal rendelkező vállalat gyártja a legtöbb, elsősorban televíziókba szánt LCD panelt a világon. Hogy ez minek köszönhető?

A tagadhatatlanul komoly állami hátszéllel bíró cég már a kétezres években felvásárolta a Thomson televíziós osztályát, az utóbbi években pedig megszerezte az LG, illetve a Samsung LCD gyártó részlegeit is, így lényegében minden kijelző, ami az említett ipari nagyágyúknál nem OLED, hanem valamilyen LCD technológiára épül, az bizony már a TCL-től származik. A 2024-es eladási adatok szerint az iparág második legnagyobb televíziómárkája és három kategóriában is éllovasnak tekinthetők, pl. ők értékesítik a legtöbb Mini LED TV-t és vezetik a Google TV-k eladásait is.

A TCL tehát egy újabb törtető nagyvállalat, mellyel Kína egy életre igyekszik elhalványítani azt az egykor többé-kevésbé helytálló sztereotípiát, hogy a szórakoztató elektronikában nem érdemes kínai márkától olcsó készülékeket vásárolni. Nem meglepetés hát, hogy a kedvező árú ajánlatokkal hatalmas sikereket elérő gyártó a prémium ligában is igyekszik megvetni a lábát, ahogy az sem, hogy okostévék mellett monitorokat is kínálnak. A Mini LED TV-k sorozatgyártásában úttörő cég többek között egy egészen izgalmas darabbal is jelentkezett, mely a saját fejlesztésű HVA paneljüket és a QD-Mini LED technológiát ötvözi, a 27R83U esetében 4K-s felbontással, 160 Hz-es képfrissítéssel és izmos HDR képességekkel, mindezt sík képernyővel.

Kicsomagolás és tálalás 

A monitor alapvetően egy hagyományos, de egészen méretes, barna színű kartonban érkezik. A külsőségeket tekintve spórolt a színes-szagos illusztrációkkal vagy a dizájnos látványelemekkel, de még egy árva "gamer" feliratot sem olvashatunk sehol. Valószínűleg, aki negyedmillió forintot költ el, az nem arra vár, hogy a termék doboza győzze meg a vásárlás előtt. Sőt, a doboz lapjainak nagyobb részén a gyártó leginkább önmaga vállát veregeti a nagykaliberű szponzorációs megállapodások hirdetésével és nagyjából a fennmaradó hely harmadára szűkíti a termékkel kapcsolatos információkat.

Ott azonban megtudhatjuk, hogy a 27 hüvelykes panel mögött QD Mini LED technológiát használ, 1152 megvilágítási zónával, illetve azt is relatíve diszkréten jelzi, hogy a termék amúgy megfelel a DisplayHDR 1400 specifikációnak, mely az LCD panelek esetében kiosztható legmagasabb dinamikatartományt jelölő tanúsítvány. Visszafogott tehát a tálalás, viszont amit közöl, az kezdésnek egyáltalán nem rossz.

A felnyitást követően semmi különös meglepetés nem vár minket, már ami a polisztirolból tömörített hungarocell védőformákat illeti. Arra kinyitás előtt érdemes lesz figyelni, hogy a monitort védelmező bélelés a kiegészítőket rejtő oldalán teljesen nyitott, szóval, ha pont sikerül az "arcával lefelé" kihúzni a kartonból, akkor a mélyedésekbe fektetett dobozok és a termék talpa is koppanni fognak az asztalon, illetve a padlón, ahol a műveletet végezzük.

A csomagolás a szokásos, már-már fapados, bár ez inkább csak megfigyelés, nem kritika. A kínai gyártó egészen más felfogás szerint dolgozik, mint pl. az Asus, mely a költségesebb termékeinél nem keveset áldoz az unboxing élményre, avagy az első találkozásra, ugyanakkor igaz, hogy a TCL alapvetően kijelzőkben, TV-kben és nem gamer mindenfélében utazik. A tartozékok az adaptert, illetve a kábeleket rejlő két dobozra, illetve a szivacsos védőanyagba csomagolt talpra és nyakra oszlanak. A vezetékek mindegyike kapott műanyag tasakokat is, a TCL inkább a karcmentesen érkező kiegészítőkre szavaz a környezettudatosság látszata helyett.

A külső adapter alapvetően jó dolog, mert cserélhető és rossz, mert további helyet foglal, amúgy sima DC csatlakozót kapott. Ezen termékkategóriában a Type-C port leginkább csak a kép továbbítására vagy a külső eszközök töltésére szolgál, a monitorok többsége egyelőre nem így nyeri az energiát. A vékony téglához tartozó tápkábel egy külön dobozban található a DisplayPort, a HDMI és egy vaskosabb Type-C vezeték társaságában. Utóbbival az erre alkalmas eszközöktől természetesen képet is fogad a DP Alt módnak köszönhetően, de töltésre is alkalmas, egészen 90W-ig.

Végül a termék nyaka, illetve a V alakú talpa kerülnek elő. Utóbbi első ránézésre kissé szélesebben terpeszkedik a kellemesnél, ez a minimalista elrendezésű asztalok híveinél gondot okozhat, cserébe sejthető, hogy stabil tartást biztosít majd. A két elem természetesen nem igényel további eszközöket a szereléshez. A nyak a monitor hátába pattintható, a talp alján pedig beépített rögzítőcsavar várja, hogy a nyak behelyezése után kellően szorosra tekerjük. Egyszerű és kézenfekvő megoldás, jó látni, hogy ezen a z árszinten nem nehezítik a felhasználók dolgát.

A termék alapvetően a fehér és fekete klasszikus kombinációjában találta meg az egyéniségét, lekerekített formákkal, matt tapintású felülettel a fehér, vertikálisan csíkozott felületekkel a fekete részeken. Az időtlen kombinációt színes RGB csíkok igyekeznek feldobni a hátlapon és az állványon, mely a Philips Ambilight óta számos kijelzőn és televízión visszaköszönő megoldás.

A ránézésre kopásra hajlamos ezüstszürke feliratok mellett a monitor egyik szélén egy függőleges kis műanyag táblácska is látható, rajta "Premium QD-Mini LED" felirattal. Hogy ez mire jó? Ha valakinek a sokadik "OLED?" kérdésre nem lenne kedve válaszolni, akkor csak rámutathat erre. Valójában ez egy kihúzható tartó a fejhallgató számára, a hátoldali fények után tehát itt egy újabb gesztus a gamerek felé.

Ami a megmunkálást és a dizájnt illeti, a kivitelezés kifejezetten igényesre sikerült, de talán az abszolút prémium alatt megáll valamivel, ami csak annyit tesz, hogy ha szőrszálhasogató akarok lenni, akkor találkoztam még ennél is igényesebbel. A műanyag kiváló minőségű, recsegés-ropogás nem jellemző és a formák nagy része is szépen kidolgozott. Az OSD menüt a sztenderdnek tekinthető joystick vezérlővel érhetjük el, mely szokás szerint alul és középen tapintható ki. Hogy megkönnyítsék a dolgunkat, egy kis sziget emelkedik ki diszkréten az amúgy egyenletesen sík alsó szegélyből, ami jó gondolat és a gyakorlatban is hasznos.

Ahogy azt megszokhattuk, a kávák minimálisak, de azért jelen vannak, a készülék teste pedig nem épp leheletvékony, ám ez egy jól felszerelt asztali gamer monitor esetében nem komoly ellenérv. Ez a vaskosabb ház még azt is megengedte a TCL számára, hogy két aprócska hangszórót is elrejtsen szintén alul, a menügomb két oldalán, végül is a milliószám legyártott televíziónál már úgy hozzászoktak. A hátoldalon függőlegesen helyezték el a csatlakozókat, viszont gondoskodtak feliratokról, így az azonosításuk és a hozzáférhetőségük is egyszerűbbé válik.

Sajnos a hátoldali I/O részleg kialakításánál kevésbé pozitív a helyzet, bár a függőleges elrendezés sokak számára hasznos lehet, ha az asztalon csak szűkebb hely áll a rendelkezésükre. A DisplayPort kábel lecsatlakoztatása sajnos beletelt némi időbe, egyszerűen kényelmetlen rajta fogást találni és nehézkes volt kihúzni a helyéről.

Bár van kábelrendezésre szolgáló lyuk a nyakon, én a DisplayPort vezetéket inkább nem próbáltam még azon is átfűzni, anélkül is épp elég nehéz volt kiszedni. Nem kizárt, hogy egy ilyen vaskosabb monitor esetében a horizontálisan elrendezett csatlakozók is működnének, főleg, ha jut elég hely a kezünknek babrálni a makacsabb csatlakozókkal. 

OSD és kezelhetőség

Először is az egygombos vezérlés kiválóan működik, a joystick bevált módja a kijelző kezelésének és itt is kifejezetten jól működött. A gomb könnyen kezelhető és kellően precíz vele a navigáció. Ehhez egy letisztult, átlátható menü tartozik, melyben elég könnyű volt eligazodni, ráadásul magyar nyelv is elérhető. Utóbbi szokatlan lehet, ha hozzászoktunk az angol kifejezésekhez, mindenesetre a lehetőség adott.

Szabályozhatjuk a hátoldali fényeket, így kapcsolhatunk statikus hangulatvilágítást vagy a képernyőn zajló eseményekhez is igazíthatjuk, mely filmezéskor vagy játékoknál hozzáadhat az élményhez. Sőt, a négy irányból kettő alapbeállítását saját igényeinkre szabhatjuk és van KVM kapcsoló is, szóval a készülék szolgáltatások terén is rendben van.

Funkciók és ergonómia

Örömmel vehetjük tudomásul azt is, hogy van PIVOT mód, így a kijelző nem csak emelhető és dönthető, de teljesen függőleges pozícióban is használható. A nyak és a méretes talp stabilan tartja a kijelzőt, melyet nem kell rángatnunk a megfelelő szög vagy pozíció eléréséhez, finoman reagál a visszafogottabb mozdulatokra is, anélkül, hogy utána kéretlenül elmozdulna. A betekintési szögek is meggyőzők, szóval ha többen vagyunk és nem mindenki tudja tökéletesen szemből figyelni a képet, a többiek is torzulástól mentes színekkel láthatják a tartalmakat.

A mellékelt tápegység 260 wattos, ami egyfelől szükséges lesz a magas fényerő eléréséhez, de emellett tartalékkal is szolgál. Próbálkoztam pl. USB-s töltéssel is. Egy 45 wattos töltésre képes Samsung telefont egy óra alatt pumpált 50% fölé és kb. két órába telt, míg elérte a 100%-ot. A 90 wattos maximum akár laptopok töltéséhez is kiváló lehet, arról nem is beszélve, hogy a Type-C azonnal kommunikált a Galaxy telefon Dex funkciójával is, így a mobilt is gond nélkül használhattam a nagy kijelző segítségével, ráadásul PIP (kép a képben) funckió is elérhető. 

Kijelző 

A tájékozottabb felhasználók valószínűleg elégszer találkoztak már a VA panelekkel, melyek leginkább az IPS egy megfizethetőbb alternatívájának tekinthetők. Tudható róla, hogy korrekt színekért és kontrasztért cserébe lassú pixelekkel borzolja a játékosok kedélyeit, ezért kompromisszumos megoldás. Nos, az itt látható HVA (hyper viewing angle) panel egészen más műfaj, ez ugyanis a TCL saját fejlesztése és lényegében a közepes IPS panelek válaszidejét ötvözi azoknál sokkal jobb színhűséggel, kontraszttal és minimális elmosódással vagy ghostinggal.

Ehhez a kvantumpontos megoldást használtak, mely egy fejlettebb LCD technológia, ahol minden színt saját diódával jelenítenek meg, így a színek sokkal valósághűbbek a korábbiaknál. A Mini LED megvilágítási technológia több apró dióda elhelyezését teszi lehetővé egy adott területen, ezáltal precízebb megvilágítást és jobb kontrasztarány elérését teszi lehetővé. Természetesen egy igényes OLED továbbra is az elérhető legjobb megoldás az egyenként megvilágított pixelekkel, ugyanakkor ezen az árszinten hatalmas előnyt jelenthet azok számára, akik komoly hátrányok nélkül szeretnének olyan kijelzőt, ami többféle felhasználási területen is megállja a helyét.

Fontos, hogy fényerejét tekintve az OLED elmaradhat a többitől, ám ott a kontrasztarány, melyben továbbra is verhetetlen. Ez a 4000:1 kontrasztarány azért egyáltalán nem rossz, sőt, az összhatás kifejezetten meggyőző volt. A 99%-os sRGB, 97%-os Adobe RGB és 95%-os DCI-P3 színtérlefedettség szintén magukért beszélnek. Ezzel a monitorral már bátorkodhatunk pontosságot igénylő szerkesztési feladatokat végezni, a gyártói kalibráció pedig gondoskodik róla, hogy az előre beállított színprofilok nagyrészt megfeleljenek az ígéreteknek.

A Mini LED megvilágításnak köszönhetően a fényerő egészen extrém magasságokba tolható. Bár némi manuális kalibrálásra szükség lehet, cserébe HDR tartalmak esetében akár 1600-nites maximumot is kisajtolhatunk belőle, ami egészen elképesztő teljesítmény. A befogadói élmény persze egyéni preferenciától is függ, például alapbeállításon a HDR üzemmód a három színtartományt 50%-ra állítja, de ha mi szaturáltabb vagy egyenesen túlszaturált képre vágyunk, a lehetőség "természetesen" adott. Az igényes felhasználóknak pedig javasolt legalább a Windows HDR szoftver beszerzése a fényerő beállításához Microsoft operációs rendszeren.

SDR módban a Standard, illetve az SRGB profilok tűntek a legjobbnak, már ami a színhűséget illeti, persze kalibrációs hardver nem állt rendelkezésemre a pontos eltérések meghatározására. Annyi biztos, hogy a gyártó egészen erős kombinációt ad a pénzünkért, beleértve a panel minőségét és a gyári kalibrációt, a fényerőt, a fényerő szabályozását és a lehetőséget, hogy akár magunk is még többet kihozzunk a készülékünkből. Mindennek pedig nem csak a tartalomfogyasztók, de a munka során erre a készülékre támaszkodók is bizonyosan örülni fognak.

Ehhez még hozzá tartozik a local dimming funkció is, mellyel a megvilágítási zónák fényereje dinamikusan változik az adott tartalomhoz igazodva. Nálam a három opció között a közepes, avagy Medium lehetőség tűnt a legjobbnak, mely visszafogott, illetve korrekt mértékű Blooming hatás mellett egészen meggyőző volt az éjmély feketék megjelenítését illetően. Hacsak nem pakolunk mellé egy képességesebb OLED megjelenítőt, ebben az árkategóriában szerintem a TCL kifejezetten ügyes munkát végzett az illúzió megteremtésével.

Konzolok esetében a funkció működése eltérő lehet, mindenesetre PC-n a FreeSync Premium tökéletesen szinkronizálta az érkező képkockákat a képfrissítéssel, így mindvégig tearing effekttől, avagy csíkozástól mentes játékálményben lehetett részem. Konzolok esetében a frissítési határ amúgy 120 Hz, PC-n viszont tökéletesen működött a 160 Hz is, szóval, ha az adott játék és a videokártyánk is megengedi, akkor ez már egy elég korrekt érték ilyen magas felbontáson.

Mivel ez valójában egy gamer monitor, örömmel jelenthetem, hogy az itt alkalmazott HVA panel nagjyából mentes a gyors mozgásokkor fellépő elmosódástól. Nem csak a klasszikus "UFO teszt" során, de az új Doom The Dark Ages közben sem találkoztam szembetűnő ghosting effektussal, a pixelek kellően gyorsan lekövették a folyamatosan változó eseményeket, hogy játék közben szellemkép ne zavarja a koncentrációt. Az átvezető jelenetek során – amikor az összpontosításban végre jutott egy kis szünet – sem fedeztem fel elmosódó fekete foltokat vagy körvonalakat, tehát akár pörgős kompetitív játékokról, akár multimédiás tartalmak fogyasztásáról van szó, a 27R83U megnyugtató teljesítménnyel szolgált.

Faragatlanságok

Három dolgot emelnék ki, hogy a végére ne maradjunk a negatívumok említése nélkül. Egyfelől a panel érezhetően melegedett, amit kifejezetten magas fényerőn produkált. A Doom vagy a multimédiás tartalmak fogyasztása nagyszerű élmény volt HDR üzemmódban, ám nem csak a panelen, de a joyticknál is éreztem a meleget, ventilátor pedig nincs a burkolat mögött. A fényerőt kicsit visszahúzva orvosolható a probléma, illetve nem kizárt, hogy a gyártó idővel frissebb firmware-t is biztosít.

Emellett a felülete bár igyekszik megküzdeni a tükröződéssel, a stzúdiólámpákkal azért meggyűlt a baja, ami érthető. Viszont gyűjthetné kevésbé az ujjlenyomatokat, ami zavaró, de azért elviselhető és működés közben nem is feltűnő. Végül a beépített hangszóró minősége elmaradt a kijelző amúgy meggyőző teljesítményétől, de ezt nem ragoznám túl, mivel arra sem számítottam, hogy egyáltalán kínálni fog sztereó hangzást. Hangerőben van tartalék, bőven elég, hogy zavarjuk a kollégákat az irodában, közös zenehallgatáshoz azonban bármilyen külső hangfal jobb választás.

Kell ez nekem? 

Precíziós színmérő műszer, avagy koloriméter nélkül nehéz pontosan megítélni a monitor színhűségét és a TCL sem épített be ilyet, mint pl. az Asus a ProArt modelljeibe, de képzeljük csak el, hogy mennyibe kerülne a termék, ha a mégis megtette volna. Összességében mégis azt mondhatom, hogy a piac megszokott rendjét felborító kínai gyártók közül a TCL sikere érthetőnek, növekvő népszerűsége teljesen jogosnak tűnik. A panel és a megvilágítás meggyőző eredménnyel csalja meg a magamfajta hétköznapi felhasználó percepcióját, lassuló reflexeimnek pedig több, mint szélsebes és precíz, amit a 27R83U produkált.

Éppen ezért a gyártó 27 hüvelykes panellel szerelt 4K-s kijelzője gond nélkül megérdemli az innovációért járó elismerést, mellyel bizonyítja, hogy nem az OLED az egyetlen technológia a kijelzők piacán, ami versenyképes minőséget nyújthat az igényes felhasználóknak. Talán véleményes, hogy a 27 colos képátló és a 4K felbontás ideális kombináció-e, de a magam részéről a nagy PPI (képpontsűrűség) és a tűéles kép meggyőző érvnek bizonyult, a 160 Hz-es frissítés pedig a mai játékok teljesítményének ismeretében bőven a korrekt szint fölött tanyázik. Aki pedig a válaszidő és a ghosting miatt aggódna, ne tegye, ez a VA nem az a VA, ez a panel nem az olcsó gamer kijelzőre vágyók menedéke.

Közel 300 ezer forint soknak tűnhet, amiért már komoly elvárásaink lehetnek, de azt mondhatom, hogy akár hagyományos felhasználásról, akár színhűséget igénylő munkáról, akár bármiféle HDR tartalom élvezetéről van szó, ez a monitor igazi meglepetés, pedig volt már szerencsém igényes OLED-es megoldásokhoz is. Bár a 27R83U nem az egyetlen hasonló termék a piacon, de részemről kiérdemli az innovációs díjat, a monitort pedig merem ajánlani, főleg ezen az akciós áron, amelyért a cikk megjelenésének pillanatában elérhető. Jó látni, hogy a felvásárolt panelgyártó üzemek jó kezekbe kerültek és bízom benne, hogy találkozom még a gyártó termékeivel.