Nincs szerencséje mindazoknak, akik mostanság terveznek PC-t vásárolni, mindegy, hogy az első gépről van szó, vagy az elöregedett családi PC cseréje vált időszerűvé. Mindössze két év alatt drasztikus áremelkedésnek lehettünk szemtanúi a hardverpiacon, azon belül is kifejezetten a memórachipek terepén. Ennek hála már simán elkönyvelhető akár kétszeres bolti ár is, ami egészen abszurd helyzetet teremtett, hiszen memória minden számítógépbe kell, mindegy, hogy asztali konfigurációról, RAM-ról , VGA-ró, vagy kompakt okoseszközökről van szó

Akárhogy is, ha alkatrészre van szükségünk, valamit választanunk kell, a kérdés már csak az, hogy mire van szükségünk és mekkora rá a keret. A memóriachipekért valóságos küzdelem zajlik jelenleg a gyártók között, beleértve a tajvani veterán ADATA-t is, melynek elnöke maga nyilatkozta, hogy már nem a többi márkával, hanem a Google, az Amazon és a Microsoft adatközpont-óriásaival kell versenyezniük a nyersanyagokért. Mivel ügyesen taktikáznak a beszerzéssel, nem csak korábbi modelljeik ellátása biztosított, de folyamatosan jelentkezhetnek újdonságokkal is, mint pl. a nemrég nálam járt LEGEND 900 PRO 1 TB-os modellel.

A LEGEND 900 PRO lényegében a középkategória tetejét képviseli, tehát meglehetősen versenyképes darabnak tűnik a drágább modellekhez képest is, ám az ára valamivel kedvezőbb ezeknél. Ennek az egyik legfőbb oka talán az, hogy nélkülözi a DRAM-ot, amit alternatív módon kompenzál, azt ígérve, hogy általános felhasználás során nem kell csalódnunk a sebességében. Hogy ez mégis mennyire igaz, azt igyekeztem kideríteni.

Csomagolás

Az ADATA nem vitte túlzásba a csomagolást és ez egyaránt igaz a belsőre és a külsőre is, de ezt talán szintén olyasmi, ami végül összességében segíthet csökkenteni a vételárat. Akárhogy is, a doboz olcsóbb dizájnt használ, mint akár a Samsung, aki valamivel professzionálisabb megjelenést ad a dobozainak.

Az adott termék tárhelykapacitását pl. egy átlátszó matricával jelölik, ezzel is spórólhat kicsit a csomagoláson. A lényeget azért így is megtudhatjuk, pl. hogy 7400 MB/s az elérhető maximális olvasási sebessége, illetve, hogy kifejezetten ajánlják PS5 tulajdonosok számára, mint bővítési opciót.

A dobozka belseje szintén spórolós, megoldás, ugyanis a terméket nem védi műanyag tálca, csak egy szimpla kis tasakba ágyazták, minden további elemet kartonból hajtogattak és ragasztottak. Valószínűleg ez nem olyasmi, ami a felhasználók többségét különösebben érdekelné, így mehetünk is tovább a meghajtóhoz.

Dizájn és felépítés

Felhasználói szempontból két dolog számít egy meghajtó esetében. A tartós sebesség és a melegedés. Előbbi szempontból az InnoGrit IG5236 (Rainier) kontroller nem tűnik rossznak, mely egy 8-csatornás, 12 nm-es gyártástechnológiával készülő chip és bizonyosan képes a 7400 MB/s-os olvasásra. Ugyanakkor az is ismert, hogy ezek a kontrollerek hajlamosak voltak a melegedésre, a 900 PRO pedig mindössze egy vékony fémlappal küzd ezellen, tehát jobban járunk, ha nem hagyjuk magára és biztosítunk valamilyen hűtőbordát számára.

Maga a dizájn amúgy rendben van, a kis fekete nyák jól mutat, ahogy rajta a fekete matrica a bronzra, aranyra emlékeztető árnyalattal felvitt feliratokkal. Chipeket amúgy csak az egyik oldalán találunk, ami nem csak a hűthetőségében segíthet, de a PlayStation 5-be való beszerelést is valóban elősegíti, tehát valóban készültek erre az ADATA-nál. Az elegáns, vékony, szálcsiszolt alumínium hűtőborda szintén jól mutat és elég vékony ahhoz, hogy beférjen a PlayStation 5 szűkös SSD-rekeszébe, vagy egy vékonyabb laptop borítása alá.

Ha olyan komolyabb alaplapunk van (pl. ASUS ROG Strix vagy MSI Tomahawk szériák), amiken gyárilag hatalmas, masszív fém hűtőtömbök vannak az M.2 foglalatok felett, az ADATA-ra előre ráragasztott vékony borda miatt a szerelés trükkös lehet. Érdemes még előre ellenőrizni, hogy a gyári alaplapi hűtő ráilleszthető-e az SSD-re.

A 3D TLC chipek és a TBW élettartam-mutatók jól hangzanak, ugyanakkor a gyártó a DRAM-less megoldás mellett döntött, ami vízválasztó lehet egyes vásárlók számára. Ehelyett az SSD sajnos HMB (Host Memory Buffer) technológiát használ, így a rendszermemóriából (a RAM-ból) csippent le egy elhanyagolhatóan pici szeletet (általában 64 MB-ot), hogy ott tárolja a fájlok helyét leíró térképet. Játékra, Windows alá ez több mint tökéletes, de ha egyszerre akarunk átmásolni rá egy 200 GB-os 4K videóprojektet, akkor gondunk lehet vele.

Tesztek

Tehát papíron egy egy olyan meghajtó, ami adatmozgatási képességeit illetően közel van az olyan nagyágyúkhoz, mint a Samsung 990 PRO vagy akár a Kingston KC3000, melyek meglehetősen megbízható darabok, mellesleg nem is kifejezetten olcsók, ahogy arra a felvezetőben is utaltunk. A kérdés csak az, hogy milyen feladatra keresünk meghajtót, mert bizony komolyabb terhelés esetén megbánhatjuk, hogy nem szántunk rá valamivel többet a vásárlásra. Lássuk az eredményeket szoftverenként lebontva, illetve egy összesítésben is.

Az általános mérésekhez a legkedveltebb tesztprogram egyértelműen a CrystalDiskMark, ami kiváló kiindulási alap bármely meghajtóról is legyen szó. A gyártó által meghatározott értékektől nem maradt el vészesen a mérések során, ugyanakkor nem is teljesített maradéktalanul.

Hasonló számokat hozott az AS SSD Benchmark is, de összességében itt is jól látszik, hogy a növelt fájlméret csökkenő teljesítményhez vezet. 32 GB-os fájméretnél már csak 82% körüli a teljesítménymegtartás, ami összességében vállalható érték. A válaszidők is jók, tehát a ki főleg játékra használná, az nem fog csalódni, az 1TB-os modell még a gigantikus könyvtárméretű AAA címekből is el tud tárolni néhányat, melyeket kiváló betöltési sebességgel tud majd kezelni.

A legjobb értékekkel az ATTO jelentkezett, az alapos tesztelés során összességében itt láthatók a legjobb eredmények olvasás és írás területén egyaránt. Összesítve itt sem kapunk konstans gyári értékeket, de itt marad el azoktól a legkevésbé. Annyi biztos, hogy a megfelelő hűtés és környezeti hőmérséklet biztosítása ajánlott, főleg ebben a nyári melegben.

Az SSD végeredményében a papírforma szerint teljesített, ami megsüvegelendő.

A tanulság az, hogy nem csak maga az SSD vált luxussá, de az is, ha nem tudunk gondoskodni legalább egy passzív hűtőbordáról. A felgyülemlett hő eloszlatása kulcsfontosságú lehet, mivel hűtés nélkül a 70°C sem volt tőle idegen, míg passzív hűtőbordával akár 20°C-t is nyerhetünk, ami pozitív hatással lehet a teljesítményére!

A tesztekről készült részletes képernyőmentések itt elérhetők.

Kell ez nekem?

Amennyiben gondoskodunk a megfelelő hűtéséről, szekvenciális olvasásban akár a népszerűbb, DRAM-mal is felszerelt meghajtók fölé is kerekedhet, illetve beéri őket, ráadásul az írástűrési értékei is kiemelkedők. Az a baj, hogy amit rövid távon megnyer az írási-olvasási értékeivel, azt hosszú távon elveszíti a DRAM hiányával, különösen nagyobb fájlok mozgatásakor. Nem mellesleg hűtésre felkészített alaplap vagy ráapplikált hűtőborda nélkül neki se vágjunk, mert pillanatok alatt 70°C-on találjuk.

Összességében azok számára, akik játszani szeretnének és feltétlenül ragaszkodnak a modernebb és drágább meghajtókhoz, melyek az időtálló TLC chipekkel éveken át biztosítják a kiváló sebességet, azok számára ez egy megbízható darab. Látványosan olcsóbb egy Samsung 990 PRO-nál, de még az EVO PLUS-nál is. Ez természetesen igaz a PS5 tulajdonosokra is, a játékok betöltési sebességével ők is sokáig elégedettek lehetnek majd.

Összességében én mégis úgy vagyok vele, hogy az aktuális árak mellett érdemes lehet hosszú távban gondolkodni, már amennyiben megtehetjük. Ha viszont tudunk annyit kuporgatni, hogy dedikált DRAM-mal szerelt modellt válasszunk, akkor már találhatunk a piacon olyat, ami viszonylag vállalható ártöbblet ellenében egy jobb ajánlatot képezhet, mely komolyabb fájlmozgatás - 4K/8K videóvágás, több száz gigabájtos fájlok - esetén sem hagy cserben minket. Ez egy korrekt meghajtó, de igásló helyett inkább rövidtávú futó, ami nem mindenkinek lesz elég.