A mai Hollywoodban két dolog nagyjából biztosan igaz. Az egyik, hogy a legtöbb stúdió vezetője teljesen fogalmatlan (nem csoda, hogy egyre rosszabbul teljesítenek, és így majd előbb-utóbb megvásárolja őket a Disney). A másik, hogy Quentin Tarantino a klasszikus, igazi mozi rajongója, és ennek megfelelő filmeket készít.
Ezen a ponton persze Tarantino rendelkezik akkora megbecsüléssel Hollywoodban, hogy a stúdiók versengjenek a kegyeiért, és azt is meg kell jegyezni, hogy sosem szállított még olyan filmet, ami ne tudott volna nagy közönséget bevonzani - még az olyan kockázatosnak tűnő dolgok is bejöttek neki, mint hogy két epizódra szedje a Kill Bill-filmeket.
A rendező mindig is hangoztatta, hogy azt az élményt szeretné átadni a közönségének, amiért annak idején ő is a filmek és a mozi rajongójává vált. Éppen ezért a mai napig megveti a digitális kamerákat, és kizárólag szalagra hajlandó forgatni, az Aljas nyolcas esetében pedig még ennél is tovább ment. Azt akarta, hogy 70mm-es filmre vegyék fel az anyagot, és néhány kiválasztott moziban 70mm-es vetítőgépekről is adják le.
Ahhoz, hogy ez utóbbi megvalósulhasson, számos régi vetítőgépet kellett előkotorni és felújítani, az egész folyamat tehát közel sem volt olcsó.
Amikor Tarantino elindult, hogy megtalálja a megfelelő stúdiót, amelyik támogatná ebben, elsőként a Universalnál kötött ki, ahol Jeff Shell, a stúdió vezetője azzal a javaslattal állt elő, hogy ehelyett inkább iPhone-okon kellene először bemutatni a filmet, úgy nagyobb sikert aratna. Tarantino erre csak annyit mondott, hogy "nagyszerű" és kisétált a találkozóról.
Végül Tarantino tervét régi partnere, az azóta már bezárt Weinstein Company finanszírozta, és a terveknek megfelelően a filmet először egy roadshow keretein belül mutatták be, 70mm-es vetítőgépekkel és a film közepén egy szünettel.
Végül egyébként az Aljas nyolcas nem borította lángba a világot, sőt, a rendező karrierjének legkisebb bevételét hozta a kasszáknál (de azért még így is nyereséges volt), de abban talán egyet lehet érteni, hogy Tarantino számára sértő lehetett már maga a felvetés is, hogy egy filmet, ami az elejétől kezdve deklaráltan 70mm-es szalagra akart forgatni, egy nyavalyás telefonon mutassák be.
