Ezt is megértük, új év kezdődött és éppen ezért miért ne indíthatnánk az új évadot valami ténylegesen rendhagyóval, valami különlegességgel. Míg a hardverpiac híreit figyelve foghatjuk a fejünket a memóriaárak extrém emelkedése miatt, vagy aggódhatunk, hogy az AI-fejlesztés felé forduló gyártók vajon előrukkolnak-e még épkézláb videokártyákkal, miért ne fordíthatnánk el a fejünket az idegesítő hírektől és figyelhetnénk egy kicsit valami kellemesebbre? Éppen ezért az év első terméke nem is tekinthetne távolabb a hardverpiac kellemetlen eseményeitől, egészen a váratlanul télies külvilág szépséges részletei felé.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy otthon vagyok a különféle optikai felszerelések világában, így elsőre az amúgy nemzetközi szinten ismert Levenhuk neve sem csengett ismerősen. Azonban ahogy utánajártam a gyártónak, hamar világossá vált, hogy az amerikai vállalat immár 24 éve foglalkozik optikai eszközök és műszerek gyártásával a különféle távcsövektől a teleszkópokon át, egészen a mikroszkópokig. Termékeik között ugyanúgy megtalálhatók a hobbifelhasználásra készült darabok, mint a komolyabb és egyenesen professzionális eszközök, de nem feledkeznek meg a gyerekekről sem, akik számára külön széria gondoskodik a játékról és ideális esetben akár a tanulásról is.

Én elsőként a BLAZE szériájukkal ismerkedhettem meg, mely egy kitámasztható, de könnyen hordozható figyelőtávcső, abból is az egyik belépőmodelljük. Míg a Base némi asszociációval arra utal, hogy a széria a belépőszintet képviselve kiváló első darab lehet a távoli látványosságok iránt érdeklődők számára, a 70 a közelítési tartományt jelzi, ebben az esetben konkrétan 75X-ig tartó maximális nagyítással. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a makacsul 0°C alatt tartózkodó kültéri hőmérséklet nem nehezítette meg kicsit a dolgom, de az új perspektívák miatt igenis megért a dolog egy kis fagyoskodást, úgyhogy lássuk, hogy mit kínál a gyártó egyik veterán modellje.

Kicsomagolás, tartozékok, üzembe helyezés 

A termék egy szokványos, fényes felületű kartondobozban érkezik, melynek hangulata leginkább a vadászfelszereléseket idézi. Elő- és hátlapját a termékről készült kép uralja, szóval, ha otthon a dobozok között keresgélünk egy kirándulás előtt, biztosan hamar ráakad majd a szemünk. A meglehetősen méretes feliratok a legfontosabbról tájékoztatnak, például a 70 mm-es objektívlencséről, a nagyítási tartományról, az ellenálló külső burkolatról és a mellékelt tripodról, mely nélkülözhetetlen lenne a megfelelő használathoz.

Néha az egyszerűség nagyszerű tud lenni és mivel a gyártó külön kiemeli az eszköz strapabíró mivoltát, így a doboz felnyitásakor nem érdemes meglepődni az aprólékosan kialakított belső bélelés hiányán. Van viszont egy egészen korrekt hordtáska, így a teljes szett lényegében indulásra készen várt rám. A táska egy klasszikus fekete darab cipzárral és tartófüllel, leginkább egy kisebb sporttáskára emlékeztet.

A tatyó belül kellemesen puha bélést kapott, így a karcmentes szállítás alapvetően nem gond, de csak akkor lehetünk biztosak, ha a tripod buborékos fóliáját nem hajítjuk a szemétbe. Mivel belül külön rekesz vagy zseb nincs a talpaknak, így hurcolászáskor összesúrlódhat a távcsővel, amire érdemes lehet gondolni. Apró figyelmességként egy lencsetisztító kendőt is mellékeltek és ennyi, minden rendelkezésre áll a kezdéshez. 

Anyaghasználat, felépítés, üzembe helyezés

A távcső elvárható módon mellőzi a rikító színeket és a sötétzöld, illetve fekete színekre korlátozódik, hogy lehetőleg az erdőben se keltsen feltűnést. Aki esetleg nézett már csillagásztávcsőbe, annak ismerős lesz a kialakítás az objektívlencse felé vastagodó testtel, illetve a szögben döntött szemlencsével. Utóbbi fontos részlet, hiszen jóval kellemesebb simán előre hajolni, mintha valahogy be kellene erőltetnünk magunkat közvetlen a távcső hátsó végéhez, ami aligha lenne életszerű.

Az emlegetett burkolat olyasmi, amit hasonló esetben elvárnánk, tehát masszív, gumira, illetve szilikonra emlékeztető bevonat, mely a pöckölésre kopogó hanggal reagál. Utóbbi egyáltalán nem meglepő, végül is egy áramvonalasabb formájú műanyag csőről beszélünk, a két végén egy-egy üveglencsével. Ehhez mérten a súlya is kifejezetten barátságos, a teljes csomag alig nehezebb másfél kilónál, szóval akár kézben is magunkkal vihetjük.

Hosszabb séták esetén, kényelmi szempontból talán mégis jobb lehet, ha a hátizsákunkba bújtatjuk, egy átlagos háticsomagba pedig simán bele is fér, de lehet, hogy ebben az esetben nélkülöznünk kell a mellékelt fekete táskáját. Én pontosan így tettem, mivel nem akartam az utcán kézben hurcolászni és a hátizsákom megszorult, ha a saját táskájával együtt próbáltam elcsomagolni.

Ami az emlegetett üveglencséket illeti, az optikák esetében kétféle anyag a jellemző: a bárium-korona optikai üveg, avagy a BaK-4, illetve a bór-szilikát optikai üveg, a BK-7. Az előbbi valamivel költségesebb és jellemzően fényesebb, élesebb megjelenést biztosít, míg az itt alkalmazott BK-7 olcsóbb és valamivel tompább, illetve kevésbé színhű képet nyújt. A belépő szint és középkategória esetében jellemző a BK-7, így kezdő, de igényes vásárlóként a döntés előtt összehasonlító próbát végezhetünk, de laikusként valószínűleg ezzel is elégedettek leszünk (én az voltam).

Még fontos kitérni a mellékelt tripodra, mely talán az első feltűnő, de nem az egyetlen jele annak, hogy nem prémiumkategóriás modellről van szó. A háromlábú támasz egy egyszerű, de egyáltalán nem igénytelen darab, melyen a távcső vertikálisan és horizontálisan is mozgatható.

Néhány ponton azonban tetten érhető, hogy a drágább modellek valószínűleg valamivel kifinomultabb támasztékot kapnak. A lábak fémből készültek és kihajtáskor szépen megszorulnak, instabilitásra vagy csúszkálásra tehát nem kell számítani, a dolog egyszerű, de nagyszerűen ellátja a feladatát. Ha esetleg mégis meglazulnának az évek alatt, a lábakat tartó csavarok néhány általános szerszám segítségével minden bizonnyal szorosabbra húzhatók.

A tripod kidolgozását nem vitték túlzásba, ám a magam részéről ebbe nem igen tudnék belekötni, mert olyan apróságokról van szó, ami használat közben nem lényeges és nem is feltűnő. A gumitalpak megfelelő minőségűek és stabil támaszt biztosítanak, az apró faragatlanságokat pedig nem feltétlenül ezen a kiegészítőn érdemes számonkérni. Ami viszont hiányozhat, az a teleszkópos magasságállítás, a támaszték mérete és a távcső pozíciója tehát fix, ami szintén a belépőszint sajátossága. Tehát, ha nem rendelkezünk otthon komolyabb talpazattal, akkor extra igények esetén arra is költenünk kell.

A távcső alján lévő illeszték és a tripod párosítása nemesen egyszerű, a távcső kézben tartása közben a tripodba épített rögzítőcsavart meglepően egyszerű volt betekerni, pár másodperc alatt használatra készen állt. Viszont hamar kiderült egy másik fontos részlet is, ami már jóval fontosabb lehet. Az eszköz lényege a stabilitás, hiszen nagy távolságok esetén egy mm-es elmozdulás és elveszíthetjük a vizsgálat tárgyát. Márpedig a talp túl meredek szögben már nem tudja a helyén tartani a távcsövet, így az tehetetlenül előre vagy hátra billen. Sőt, előre kifejezetten hamar megindul, míg, ha az orrát felfelé irányítjuk, sokkal ügyesebben tartja a pozícióját.

Bár az állítókar alapvetően hasznos, ha zavartalanul szeretnénk a lencsébe nézni, a kart sokszor érdemes lehet inkább elengedni, a kéretlen rezgések és a kényelmes figyelőpozíció megtartása miatt. A lényeg, hogy ha valami meredeken magasan vagy épp lent van, a mechanika tartócsavarja sajnos nem húzható szorosabbra, ehhez egy jobb állványra lesz szükség.

Végül érdemes megemlíteni, hogy mindkét lencséhez tartozik védősapka. A méretesebb objektív egy műanyag sapkát kapott, mely mindaddig nagyjából stabilan a helyén marad, amíg ki nem húzzuk a beépített napvédőt. Az árnyékolócső legkisebb kimozdulásakor a védősapka az asztalon pattant, sajnos semmilyen rögzítőmechanika nem gondoskodik a védelméről.

A figyelő- vagy szemlencse sapkája egy fokkal még rosszabb, mivel a gyártó meg se kísérelte úgy kialakítani, hogy legalább minimálisan rászoruljon a puha gumicsőre, ahová a szemünket illesztjük. A lényeg, hogy simán leesik a helyéről és így könnyen elveszhet, ami sajnos hanyag megoldás a gyártótól. 

Használat közben 

A termék tehát alapvetően egy jól sikerült, a maga nemében akár esztétikusnak is mondható konstrukció, amely, ha ellátja a feladatát, akkor simán elnézhető neki az a néhány, az árkategóriából eredő apró hiányosság vagy faragatlanság. Szerencsére az a helyzet, hogy a gyártó pontosan tudja, hogy mit csinál és nem véletlen, hogy maga is egyfajta veteránként utal a 70-es modellre, mely a maga egyszerűségében kiválóan teljesít.

A hivatalos oldalon fellelhető leírás szerint a "fotóadapter felszerelésének a lehetősége okostelefonhoz" egy valós lehetőség, bár én az oldalukon nem találtam hasonló kiegészítőt. Mindenesetre a magam ügyetlen módján megpróbáltam pár képet készíteni egy mobiltelefonnal, mely egy meglehetősen körülményes feladat volt. A végeredmény persze nem tudja visszaadni azt az élességet, amit szabad szemmel nyújt a távcső, de valamit talán mégis meg tud mutatni az eszköz képességeiből.

A kép élessége manuálisan állítható a termék tetején lévő kerékkel, amire nagyításkor általában szükség is volt. A szabályzó forgatása némi erőkifejtést igényel, ahogy a kémlencse forgatásával elérhető nagyítás is, ami könnyen járhat a távcső elmozdításával és a megfigyelt pont elvesztésével. Ilyenkor érdemes az oldalsó karba kapaszkodni és így legalább az is biztos, hogy a fókusz nem fog csak úgy magától elmászni, valamit valamiért.

Ahogy mondtam, ez a pár fotó nem adja vissza sem az élességet, sem a színhűséget, mert az, amit én láttam, az kifejezetten meggyőző volt. Az élesség beállítása után fantasztikus részletességgel tárultak elém távoli fák levelei, a háztetőkről távozó madarak vagy épp egy park végén baktató kutya, amit szabad szemmel szinte észre sem vettem volna.

Szerencsére az üzembiztos működés tekintetében meghatározott környezeti hőmérséklet nem csökkent a gyártó által megadott -10°C alá, mindenesetre, ha nem készülünk extrém körülmények közé, a BASE 70 minden bizonnyal tökéletesen használható marad. Ebben a kifejezetten jó, IPX5 védelem is sokat segít, mely nem csak nedvesség, de konkrétan irányított vízsugár ellen is védelmet biztosít. Tehát jó eséllyel egy kiadós eső nem tesz benne kárt, ami azért megnyugtató, ha a kilátásba feledkezvén elkap bennünket az eső. Félnünk amúgy sem érdemes, a gyártó ugyanis élettartam garanciát ad a termékéhez, rendeltetésszerű használat esetén tehát nincs mitől tartanunk.

Kell ez nekem? 

Kellemesen hűvös, kültéri teszttel kezdhettem az évet, melyhez a Levenhuk figyelőtávcsöve kiváló társnak bizonyult. A kezdőknek ajánlott felszerelés valóban bevált, az én tapasztalatlan kezeim és szemeim számára lenyűgöző élményt nyújtva. Az objektívlencse tapasztaltabbak számára talán nem nyújt maradéktalan vizuális élményt, ám számomra a kép élessége önmagában is meggyőző volt ahhoz, hogy kellemes pillanatokat szerezzek vele.

A rekesznyílás kellően széles ahhoz, hogy még alkonyat táján is jól kivehető képet adjon, a 75x-ös nagyítás meggyőző távolságokra enged közelíteni, még maximumon is kellően részletgazdag képet nyújtva. Legyen szó természetjárásról vagy turizmusról, nehezen megközelíthető állatokról vagy épületekről, vadászlesben várakozásról, esetleg egy mezőgazdasági terület szemmel tartásáról, a BASE 70 ellátja a feladatát és még az égboltot vagy a holdat is közelebb hozhatja, ami összességében nem rossz ajánlat.

Számomra a támasz, azon belül is a dönthetőség és stabilitás kettőse emelhető ki a javításra váró részletek közül, mely bizonyos helyzetekben nem tudja stabilan tartani a távcsövet, illetve teleszkóp híján nem ad lehetőséget a magasság állítására sem. A másik a lencséket védő kupakokat illeti, főleg annak tekintetében, hogy a gyártónak van hasonló árú és képességű távcsöve, ahol ezek rögzítése jobban megoldott. Egyéb tekintetben valóban szuper első távcső lehet a távolba vágyó vásárlók számára, az én első találkozásom legalábbis kellemes volt, ráadásul a gyártó élettartam garanciát vállal, tehát hosszú távon is biztos választás lehet. Boldog újévet!