Az NGC 4666 egy Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxis, amelyre pár fok eltéréssel oldalról látunk rá, így hosszan elnyújtott ellipszisnek tűnik. Bár relatíve közel van hozzánk, pontos távolsága a mai napig nem ismert. Egy friss csillagrobbanás alapján a távolsága 48 millió fényévnek tűnik, egy más adatokon alapuló számítás alapján azonban 55 millió fényév a távolsága. A vöröseltolódási adatokból pedig ennél még nagyobb távolság, 72 millió fényév adódik.
Az NGC 4666 intenzív csillagkeletkezésen megy át éppen, benne a Tejútrendszerhez képest 3–7-szer több új csillag keletkezik. Ezt jobbára a rádióhullámok és a röntgensugárzás alapján tudjuk, bár az intenzív csillagszelek által felhevített hidrogéngáz valamennyire a látható fényben is sugároz. Azonban nem ez az oka, hogy a Hubble megfigyelte a rendszert, hanem egy szupernóva.
A kérdéses esemény egy Ia típusú szupernóva, vagyis egy fehér törpe robbanása. A fehér törpék a Naphoz hasonló csillagokból jönnek létre, miután azok kifogytak a nukleáris üzemanyagból. A csillag ilyenkor vörös óriássá fúvódik fel, majd ledobja külső rétegeit, magja pedig összeomlik. Amennyiben a csillag egy kettős rendszer tagja volt, ami igen gyakori, az így létrejött fehér törpe anyagot lophat el szomszédjától. Ez az anyag felhalmozódik a felszínén, és megfelelő körülmények között idővel gigantikus robbanást produkálhat.
Egy vonatkozó modell szerint az ilyen szupernóváknál a robbanás során távozó törmelék miatt az 500. nap környékén a látható fény kibocsátása hirtelen lecsökken, és az infravörös sugárzás fokozódik. Ezt a változást azonban nehéz ténylegesen megfigyelni, mert a legtöbb szupernóva túl messze van hozzá.
Az NGC 4666-ban 2014 decemberében sikerült detektálni egy ilyen eseményt. Az ASASSN-14lp jelű szupernóvát a Hubble azóta is gyakran vizsgálja, azonban az a jelek szerint nem az előzőekben felvázolt modell szerint működik. Ugyanis nem halványult jelentősen az optikai tartományban, sőt: három évvel a robbanás után még mindig 100 ezerszer erősebb fényt bocsátott ki, mint a Nap teszi.
Hogy ennek mi lehet az oka, azt egyelőre nem tudni, mindenesetre jelenleg egy maroknyi olyan szupernóvát ismernek a szakértők, amely hasonlóan kitartóan sugároz a látható tartományban. Az egyik vonatkozó teória, hogy a robbanásban keletkező radioaktív elemek látják el energiával ezt a folyamatot, és teszik lehetővé, hogy ilyen tartós maradjon a jelenség. (Hogy más robbanásoknál miért zajlik másként a folyamat, az ugyanakkor egyelőre rejtély.) A hasonló szupernóvák megfigyelése különösen izgalmas azért is, mert 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Naprendszer egy hasonló robbanás nyomán nehezebb elemekkel megszórt anyagfelhőből formálódott.
