2611 - iPon Black Friday - All-in

1. oldal

A 2007-es Portal, illetve folytatása, a Portal 2 megmutatta, hogy a belső nézet nem szükségszerűen csak az akciójátékok, vagy túlélőhorrorok sajátja lehet. Követte ezen az úton aztán például a The Turing Test, a The Talos Principle, a The Witness, vagy 2011 decemberében a Q.U.B.E. is. Ez utóbbihoz a 2014-es rendezői változat történetet is mellékelt, a most megjelent második rész pedig már alapból kerek egészként, egy sztoriba ágyazva érkezett.

Az első Q.U.B.E.-ot egyértelműen a Valve klasszikusa inspirálta, egyedi ötletei és új fejtörői ellenére azonban nem volt túl nagy hatása. A Portal 2 mindent vitt akkoriban, ráadásul a különböző színű kockák manipulálásával a kijárathoz való eljutásra alapuló játékmenet érdekes volt ugyan, de a megvalósítás hagyott némi kívánnivalót maga után. A történetet akkor csak nagyon nagy vonalakban vázolták fel, a steril látvány és a hangok pedig - bár nem voltak borzasztóan rosszak, de azért - elmaradtak a Portal-játékok által nyújtott élménytől.

Az a bizonyos rendezői változat aztán új zenét, történeti keretet, illetve időfutamokat adott a nagyjából változatlan, próbálkozásokra és időzítésekre épülő alapokhoz, és ez tényleg javított a játékon, valamint kijelölte az utat a folytatás előtt is.

A Q.U.B.E. 2-ben a Toxic Games csapata fogta azokat az elemeket, amik az előző részben stabilan megállták a helyüket, és megpróbálták ezeket továbbfejleszteni, kibontakoztatni, miközben a gyengébb pontoktól megszabadultak. Ennek megfelelően sokkal-sokkal nagyobb hangsúly van a történeten, annyira, hogy gyakorlatilag minden lépésünk, minden egyes szoba és rejtvény a sztori része.

2. oldal

Egy archeológus-kutatónő, Amelia Cross bőrében ébredünk egy különös, vörös fényben úszó világban, ahol az eget villámok hasítják ketté, a távolban pedig hatalmas fekete monolitok, vagy talán épületek körvonalai sejlenek fel. Szakadozó rádiókapcsolatban állunk egy Emma Sutcliffe nevű hölggyel, aki – úgy tűnik – rendelkezik némi információval arról, hogy mi történt, hogyan kerültünk ide, de nem siet azzal, hogy ezeket meg is ossza velünk.

Emma kérésére belépünk egy monolitba, hogy ismét szembeszálljunk a Földet fenyegető veszéllyel. De az is lehet, hogy ez ugyanaz a fenyegetés, mint amivel már találkoztunk… A történetet az Amelia és Emma közti párbeszédekből, Amelia monológjaiból, illetve egy titokzatos erő, vagy entitás (a veszély?) kinyilatkoztatásaiból rakhatjuk össze az egyes szobák között. A dolog csont nélkül működik, sosem unatkoztam, sosem lankadt a figyelmem, nagyon kíváncsi voltam, mi történt és mi vár még rám. Egyedül talán az egyes karakterekről tudunk meg kicsit keveset, nem bántam volna, ha ez a rész is részletesebben ki van dolgozva.

A történet vázára felfuttatott játékmenet még mindig a környezeti elemek felhasználásával megoldott rejtvényekre épül. Néhány változás azonban történt a kulisszák terén: a teljesen steril helyszíneket elvetették, az új rész pályái sokkal színesebbek, organikusabbak, helyenként piszkosabbak, tele remek fényeffektekkel, visszatükröződésekkel, csillanásokkal, miközben megmaradt a kocka-dizájn. Különösen néhány belépőkép volt hatásos, mikor megálltam egy-egy helyszín "ajtajában", és csak csodáltam a szemem elé táruló képet. A szinte kizárólag fehér falak a múlt ködébe vesznek, kifejezetten tetszett az Unreal-motorra épülő grafika, melyben már fák, fű, vagy víz is felbukkan. Minden szobát beleng a titokzatosság, és az egyenetlenül elrendezett kockákból összeálló termek megjelenése a sztori egyes elemeit is kiegészíti.

A fejtörők alapszabályai továbbra is egyszerűek és könnyen megtanulhatóak. Amelia tud ugrani, de csak egy kockányi magasságra, a legtöbb „lépcső” pedig ennél magasabb. Szerencsére akár nagy magasságokból is leeshet, semmi baja sem lesz. Kesztyűivel a fehér mezőket befolyásolhatja, kékre, zöldre, vagy pirosra színezheti őket. A kék ugróplatformot képez, a pirosat kihúzhatjuk három kockányi távolságra, egy oszlopot, téglatestet képezve, a zöld pedig egyetlen különálló kockát bocsájt rendelkezésünkre.

3. oldal

A játék nagy részében minden szín csak egyszer lehet jelen egy időben az adott pályán, tehát például ha valahová lerakunk egy kék dobbantót, akkor azt egy másik helyre áthelyezve az előző eltűnik. Ezzel a megkötéssel egy nagyon érdekes alapot hoztak létre a fejtörőknek, hiszen jól át kell gondolnunk, mikor, mit, hová rakunk, és ezt összhangba kell hoznunk a különböző kapcsolókkal, illetve saját helyezkedésünkkel, hogy sikeresen leküzdhessük a kijárathoz vezető úton tornyosuló akadályokat.

Később belép a sárga „funkció”, amivel már többször is elhelyezhetjük a színeket, illetve hatásukat, de ez egyáltalán nem teszi könnyebbé a dolgunkat, sőt, még több gondolkodásra lesz szükségünk. A játék 12 fejezetében szerencsére minden fejtörő megmarad ezen a remek, logikus szinten, és kifejezetten szórakoztató az egyszerű alaplépésekből akár nagyon bonyolult terveket eszkábálni. Persze sokszor fogunk tévedni, többször kell próbálkoznunk, de sosem véthetünk olyan hibát, ami végleg megakasztaná az adott pályát.

Több kisegítő mechanika is megjelenik az egyes szobákban. Vannak például ajtók, melyek csak akkor nyílnak ki, ha egy kocka beléjük csapódik, vagy tűz éri őket. Olajjal csúszóssá tehetünk blokkokat, vagy a mágneses erőt is bevethetjük a megfelelő panelekkel, tetszés szerint változtatva a polaritást. Találkozunk majd mozgatható elemekkel, illetve a már említett kapcsolókkal is, sőt, hatalmas ventilátorok segítségével még lebegésben is részünk lesz.

Mivel nagyon sokat kell ugrálnunk, helyezkednünk, kockákat pakolgatnunk, fontos, hogy ehhez jó irányítást kapjunk. Szerencsére nincs vele gond, az egérrel hajszálpontosan be lehetett lőni, hová akarom rakni a blokkokat, és a karakter mozgása is gyors, reszponzív volt. Szintén tetszett, hogy bár a történet lineáris, vannak részek, ahol egy nagyobb rejtvényt bontunk fel kisebb részekre, több szobára, és ezek sorrendje viszonylag kötetlen, tehát ha valahol megakadunk, átmehetünk egy másikba, hátha az sikerül, vagy akár még ötleteket is gyűjtünk az előző fejtörő megoldásához.

4. oldal

Fontos az is, hogy a nehézség fokozatosan emelkedik, kezdetben megtanítják nekünk az egyes elemek működését (ez mindig így van, mikor újabb mechanika lép be), aztán egyre bonyolultabbá válnak a kihívások. Volt, hogy beléptem egy terembe, ahol mágnesek, mozgó részek, olaj és zárt ajtók is voltak, és első látásra csak pislogtam, hogy hűha, innen nem fogok kijutni. Érdemes először alaposan körbejárni az adott szobát, megnézni, mivel tudunk dolgozni és gondolkodni kicsit, aztán elkezdeni a próbálkozásokat. A másik tippem az, hogy kapcsoljátok be a feliratokat, a sztoriból, körülményekből adódóan egyes szinkronhangokat nem biztos, hogy tisztán hallotok-megértetek majd.

Hibát igazából egyet találtam: a fizika néha mintha nem működne, vagy nem úgy, ahogy azt a természeti törvények diktálják. Ez alatt azt értem, hogy például eldobtam egy kockát, leesett valahol (nem ott, ahová szántam, vagy látszólag kellett volna), és mivel rossznak tűnt az ötlet, másfelé keresgéltem. Mikor nem találtam a megoldást, visszatértem az említett kockához, megint megpróbáltam, és ekkor sikeres volt a művelet, pedig látszólag semmi sem változott az előző kísérlet óta. Nem sokszor fordult elő ez a hiba, de kicsit össze tud zavarni, azt tanácsolom, hogy ilyen esetekben többször is nézzétek meg, biztosan nem ebbe futottatok-e bele.

A Q.U.B.E. 2 egy kiváló rejtvényjáték lett, a sci-fi történettel körítve lebilincselő szórakozás. Simán fellép a „csak még egy szobát” effektus, kifejezetten magába tud szippantani. A látvány nagyon tetszett, a zene nem túl hangsúlyos, bár ahol van, az kellemes, a fejtörők pedig egyszerű alapokra épülnek, de egyben nagyon bonyolultakká is válhatnak. A játék tökéletes agytorna, a karakterek kidolgozatlanságától és a néha fellépő fizikai bugtól eltekintve kifogástalan minőségben. Mi mást tehetnék hát, nagyon ajánlom mindenkinek!

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

3 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
fox
fox
2018. márc. 25. 21:57
#3

1 idő után vannak szebb pályák benne, de addig elég ingerszegény részeken kell átvergődnünk magunkat (ez lehet koncepció)

Története NINCS, mint minden hasonló játéknak se!

Nem találkoztam "bugos fizikával" - ha nem esett volna le, ez egy "guided" fizika, szóval ha ráállsz egy kockára akkor arról nem fog letaszítani semmi. Pedig lehet úgy volna logikus, de akkor le is potyognál percenként...

Agy nem kell a játékhoz, hisz nincs sok variációs lehetőség. De azért egy napot el lehet ütni vele amit nem bántam meg. SOHA nem fogom újra elővenni.

  1. részt is véghezviszem, ide vele!

"Portal-nál azért kicsit változatosabb" - igen, szerinted... Nem osztozok a véleményen.

holika69
holika69
2018. márc. 22. 19:31
#2

Nekem kimondottan tetszett, a Portal-nál azért kicsit változatosabb szerintem. Simán kiadhatnának egy pályaszerkesztőt is vagy minecraftban megépíteni?!

gabushi
gabushi
2018. márc. 22. 16:10
#1

Ha már nincs Portal-unk van Q.U.B.E.-unk ... remélem ez legalább majd megéri a 3. részt :) ...

Vissza az oldal tetejére