Ha a megfigyelést sikerül megerősíteni, az azt jelentené, hogy a vizsgált csillagot jelenleg úgy látjuk, ahogy az univerzum 900 millió éves korában létezett. A csillagot a WHL 0137–08 nevű galaxishalmaz megfigyelése során azonosították a szakértők. A galaxishalmaz sok-sok csillagrendszer gravitációs közössége, amelyek együttesen 900 billió naptömeget tesznek ki, ami a Tejútrendszer tömegének ezerszerese.
A halmaz 5,5 milliárd fényévre van a Földtől, de mivel jelentős gravitációval rendelkezik, lehetővé teszi, hogy a mögötte található, még távolabbi objektumok közül is megpillantsunk egyeseket. Ezek fényét ugyanis a Hubble irányába fókuszálhatja a rendszer, úgynevezett gravitációs lencsézéssel erősítve fel fényüket.
Az egyik ilyen háttérbeli rendszer a WHL 0137-zD1 nevett kapott galaxis, amely a lencsézés nyomán erősen torzultan, hosszú ívként rajzolódik ki a lencséző galaxis mellett. Az ív mentén több fényes folt is látszik, ezek valószínűleg két távoli csillaghalmaz többszörösen kivetülő képei. És az ív mentén feltűnik egy nagyon távoli objektum egyszeres képe is, amely vélhetően egyetlen csillagot ábrázol. A kérdéses galaxis 12,9 milliárd fényévre van a Földtől, és mivel az univerzum 13,8 milliárd éves, ez azt jelenti, hogy a rendszert nézve a világegyetem 900 millió éves korába tekintünk vissza.
Hogy ebből az ősi rendszerből különállóan egyetlen csillag is látszik, ahhoz óriási szerencse kellett. A gravitációs lencsézés nagyon bonyolult, különösen akkor, ha ennyire összetett a lencséző objektum: a háttérbeli égitestek és rendszerek sokszor torzított formában, kinagyítva vagy éppen több másolatban jelennek meg. Jelen esetben pedig a kép egy részlete külön is kinagyítódott, a becslések szerint 1400–8400-szoros nagyítással, de a szakértők szerint a 40 ezerszeres nagyítást sem lehet kizárni.
A csillag méreteiről egyelőre csak nagyon korlátozott információkkal bírnak a kutatók. Az biztos, hogy legalább 50-szer nagyobb a Napnál, de ennél sokkal méretesebb is lehet. A WHL0137-LS katalógusjelű, Earendel becenevű csillag kapcsán a képek elemzése alapján az valószínűnek tűnik, hogy valóban csillag, és nem egy csillaghalmaz, az ugyanakkor nem zárható ki, hogy esetleg egy kettős vagy hármas rendszerről van szó.
Ha a felfedezést megerősítik, az óriási eredmény lenne, hiszen még sosem láttunk ennyire korai csillagokat. Az univerzumnak ebben az időszakában a csillagok eleve újdonságnak számítottak: első képviselőik nagyjából 200–300 millió évvel az ősrobbanás után formálódtak, vagyis a kérdéses égitest az első generációk egyik tagja lehet. És hogy hogyan lehet majd megerősíteni a felfedezést? A kutatók máris megkapták az engedélyt a James Webb használatára, így a legújabb űrtévcső az elsők között fogja tanulmányozni a távoli objektumot.
