HANG NÉLKÜL – PISSZENNI SE MERJ!

Egy horror nívójának egyik, ha nem a legfőbb zsinórmértéke, hogy mennyire tudja velünk feledtetni a kisebb-nagyobb logikai bakugrásokat, mivel, a műfaj nagy gyengéje, hogy cselekménye többnyire óhatatlanul irracionális reakciókra és mesterségesen előidézett krízishelyzetekre épül. Szerencsére cikkünk tárgya kellőképpen erős atmoszférával bír ahhoz, hogy hacsak nem azon megszállottak sorát gyarapítjuk, akik képkockánkként elemzik a sikercímeket és a legkisebb furcsaság láttán is diadalittas bődüléssel adják mindenki tudtára, hogy újfent bevertek egy szeget az érintett mozgókép koporsójába, akkor nem sok panaszunk lehet rá. A The Office Jim Halpertjeként ismert John Krasinski ugyanis rendezőként és szereplőként is helytállt, és kitört a sitcom-sztárság börtönéből.

Holott az előjelek nem voltak biztatóak, mert az alaphelyzet, miszerint egy hiperagresszív, idegen faj átvette a bolygó csúcsragadozójának szerepét és lényegében kiirtotta az emberiség javát, ezerszer lerágott csont. Ám érdekes csavarként a vérszomjas, az acéllemezeket karmaikkal gond nélkül kettévágó és villámgyors kreatúrák vakok. Azaz, ha potenciális áldozatuk csöndben tud maradni, elvileg túlélheti a velük való találkozást. Ezzel az egy vidéki tanyán megbúvó, a kiürült városba csupán végszükség esetén, készletekért betérő Abbott família tagjai is tisztában vannak, és, hogy ne tépjék szét őket élve a rettenetes bestiák, emberfeletti akaraterővel száműzik a zajokat az életükből. A suttogva-jelbeszéddel kommunikáló, cipő nélkül járó, lépteiket homokkal tompító és még a Monopoly-t is puha szivacsbabákkal, valamint rongyokra dobott kockákkal játszó család óvatossága nem holmi paranoid túlkompenzálás, hanem létkérdés, mivel elég egy aprócska koppanás és biztosra vehetik, hogy a halál lecsap.

Helyzetük ezért még akkor sem lenne könnyű, ha egyetértés és béke uralkodna köztük, de távolról sem ez a helyzet, ugyanis egy rettenetes incidens árnyékot vet a jövőjükre. A hallássérült Regan (Millicent Simmonds) nem tudja feldolgozni a tragédiát és szentül hiszi, hogy apja őt hibáztatja a történtekért, míg Marcus (Noah Jupe) lényegében egy idegroncs, aki attól retteg, hogy mikor kerül sorra. Ráadásul, ezeknek a tetejébe az Emily Blunt által megformált Evelyn terhes, és egy gyermek világra hozatala jellemzően nem halk esemény.

Hőseinknek így kevés okuk van a bizakodásra, ám ennek ellenére a realitásokkal tisztában lévő szülők egy percre sem adják fel, és amennyire lehetséges, igyekeznek fenntartani a biztonság illúzióját – de eközben belül ők is épp úgy félik a holnapot, mint gyermekeik. A valóságban is egy párt alkotó Krasinski és Blunt játékának hála, át tudjuk érezni a szörnyű helyzetet, mert megkapó hitelességgel hozzák a kétségbeesett, ám magukat az utolsó utáni pillanatig tartó szülőket. Ergo amellett, hogy az érzéssel megfűszerezett sablon-horrorhelyzet majdhogynem vizuális erőszak nélkül, a legkisebb neszt is veszélyforrássá emelve még a legártalmatlanabb jeleneteivel is meg tudja emelni a pulzusunk, a családi kapcsolatokra építő drámaként is parádésan teljesít.

Elvégre, kiskamaszokat nevelni és egy új élet érkezésére felkészülni alapesetben sem könnyű. Hát még akkor, ha egy korhadt deszka is a végítélet hírnöke, mi pedig azon kívül, hogy megpróbálunk szabályokat felállítani, semmit sem tehetünk szeretteink megóvásáért. Záróakkordként a kényszer szülte, csendre épülő hétköznapok bemutatása sokat hozzátesz az élményhez, egyben illusztrálja, hogy lángoló metropoliszok, hullahegyek és hasonló külsőségek nélkül, visszafogott, okos eszközökkel is meg lehet teremteni a világvége-életérzést.

Összességében tehát, ha kiömlő belekre, gyilokpornóra, vagy frappáns egysorosokra vágyunk, a Hang nélkül nem nekünk készült. Amennyiben viszont kedveljük a feszült helyzetekben bővelkedő, filmeket, és nem azon tűnődünk, hogy hogyan lehet csendben kukoricát művelni, egy percig se habozzunk. Hiszen garantált, hogy Abbotték kálváriája, ami legalább annyira az emberi természet, mint a rémek jelentette fenyegetés körül forog, az első perctől az utolsóig a székünkhöz szegez minket.