Ezzel egyrészt magas szintű intelligenciáról tettek tanúbizonyságot, ami nem újdonság az elmúlt évek kutatásai alapján, de egyúttal azt is megmutatták, hogy képesek önzetlenül viselkedni, ami ritka a madárvilágban.
Egy ausztrál kutatócsoport tagjai úgy hitték, hogy nagyon innovatív nyomkövetőt fejlesztettek ki a szarkák monitorozására. A madaraknak azonban más volt a véleményük. Egy most megjelent tanulmány szerzői arról számolnak be, hogy a kísérlet nem egészen a terveknek megfelelően alakult. A nyomkövetővel ellátott szarkák ugyanis úgy döntöttek, hogy nem szeretnének részt venni a kutatásban, és segítettek egymásnak eltávolítani a nyomkövetőket.
Ezt a fajta önzetlen viselkedést, ami abban nyilvánul meg, hogy egy egyed úgy segít egy másik, kényelmetlen helyzetben lévő fajtársnak, hogy abból nem származik közvetlen haszna, az állatvilágban több helyen megfigyelték már, de a madarak körében nem gyakori. A hangyáknál például meglehetősen elterjedt, de a madaraknál eddig csak néhány faj esetében, például a seychelle-szigeteki poszátáknál figyelték meg. Utóbbiak segítenek egymásnak megszabadulni a ragacsos, mozgást akadályozó magoktól.
A kísérlet célja, ahogy már említettük, nem az önzetlen viselkedés tanulmányozása volt, hanem a szarkák mobilitását és társas viselkedését kívánták vizsgálni a szakértők. A másik, ezzel összefüggő cél pedig annak az újonnan kifejlesztett nyomkövetőnek a terepi tesztelése volt, amit maguk a kutatók fejlesztettek ki.
A kisebb testű madarak nyomkövetése problémás, mivel a nagy méretű nyomkövetők túl méretesek számukra, a kicsik eszközök pedig korlátozott kapacitással rendelkeznek, ami az adattárolást, az akkumulátor-üzemidőt és az újrahasznosíthatóságot illeti. Az új nyomkövető ezekre a problémákra kínált megoldást: az eszköz mindössze 1 grammot nyom, vezeték nélkül tölthető és vezeték nélkül továbbítja az adatokat is. A nyomkövető egy hátizsákszerű rögzítőrendszerrel került fel a madarakra, és egy mágnes segítségével lehet leoldani, így a szarkákat nem kell újra befogni a művelethez. A rendszer rendkívül ígéretesnek tűnt, hiszen több szempontból is messze meghaladta a jelenleg elérhető hasonló célú eszközök képességeit.
A nyomkövetőket először egy helyi szarkacsapaton tervezték tesztelni a fejlesztők, de a kísérlet elég hamar véget ért. Az ötödik madár felszerszámozása után az egyik nyomkövető nélküli tojó elkezdte levenni a hámot egy fiatalabb madárról, amiben rövidesen sikerrel is járt. A következő három napban mind az öt madár megszabadult a nyomkövetőtől, köszönhetően társai segítségének.
Az egyelőre nem világos, hogy mind az öt esetben különböző madarak segítettek, vagy egy-két egyed oldotta meg a problémát, de a mutatvány mindenképpen magas szintű problémamegoldó képességről tanúskodik. Azt sem tudni, hogy a szarkák több helyen kísérletezve megkeresték-e a heveder gyenge pontjait, vagy csak addig próbálkoztak nyers erővel, amíg sikerrel jártak. De a jelenséget a szakértők szerint mindenképpen érdemes lenne célzottan vizsgálni ezt a fajta különleges együttműködést és problémamegoldást.
