A törvényre ugyanis a netszolgáltatók az előfizetőik magánszférája értelmében azzal válaszoltak, hogy egyszerűen felhagytak a kiosztott IP-címek nyilvántartásának gyakorlatával (ezek megőrzésére ugyanis nem kötelezte őket a törvény), így bár bőven kaptak kérelmeket adatszolgáltatásra, egyszerűen nem volt adatuk, amit kiszolgáltathattak volna, lényegében hatástalanítva így a törvényt.
Ez azonban egyben azt is eredményezte, hogy IP-címek hiányában a rendőrség más, valóban súlyos bűnök elkövetőit, így például az áldozataikat a neten keresztül becserkésző pedofilokat is sokkal nehezebben tudja lefülelni, mivel az ő IP-címük sem áll már a rendelkezésükre.
Valóban különös, hogy a törvény megalkotásakor nem foglalkoztak ezzel a kiskapuval, pedig tudtak róla; Peter Danowsky, az IFPI ügyvédje már tavaly áprilisban is felhívta rá a figyelmet, hogy kell egy olyan direktíva is, ami kötelezi a szolgáltatókat az IP-címek tárolására, de úgy látszik, ez a kiegészítés még a jövő zenéje.
