A motorsportoknak és a témához kapcsolódó versenyjátékoknak ma is nagy közönsége van, főleg, hogy már nem csak a szokásos versenyautós szoftverekből nagy a választék. Szép számmal találunk kifejezetten összetett és részletes élményt kínáló programokat, melyek a legkülönfélébb szárazföldi járművek szimulációját igyekeznek az otthonunkba varázsolni. Szóval érthető, hogy a négy- vagy többkerekű járgányok és a vezetés szerelmeseinek kötelező legalább egy kormányt beszereznie, lehetőleg a hozzá passzoló pedálokkal.

Márpedig ha az érdeklődés és a szenvedély már korán kialakul a járművek iránt, előbb-utóbb elérkezik az a szülinap vagy karácsony, amikor a gyerekek minden vágya - legalábbis az ajándékozást követő néhány értékes pillanatig - egy kormány lesz, hogy billentyűzetet és kontrollert félretéve hitelesebb versenyélményben lehessen része. Az igény érthető és át is élhető, de vajon mennyit érdemes először rászánni egy hasonló termékre, ha nem biztos, hogy a befektetés hosszú távra szól, és jó eséllyel a készlet a dobozával együtt megy a polcra vagy a garázsba porosodni? Jómagam is kipróbálhattam már ilyen termékeket, volt már szerencsém klasszikus Logitechhez, de annak a Thrustmusternek az egyik középkategóriás termékéhez is, aki aktuális tesztem alanyát is készítette.

Ezúttal azonban nem, hogy a prémium ligába nem nézünk be, de a belépőkategóriában is csak éppen hogy túlmutatunk az eldobható kategórián, szóval valahol itt érdemes elkezdeni a nézelődést, ha egy megbízható darabot szeretnénk. A szimulátorok világa elképesztő összegeket képes felemészteni, egy-egy apró kiegészítő ára is a többszöröse lehet ennek a készletnek, szóval lássuk is, hogy mit kínál a Thrustmaster az újabb Ferrari licenccel megspékelt versenykormánya.

Csomagolás és tálalás

A Thrustmaster sem épp ma kezdte, hiszen az USA-ban alapított cég 35 éve foglalkozik kontroller-technológiával, szóval joystickok és kormányok sokaságát szállította le és egyáltalán nem csak a belépő kategóriában. Most azonban nagyjából ott járunk, így magától a csomagolástól sem várnék túl sokat. Ezen a téren mondjuk nagy csodát amúgy sem vár az ember, így meg is kapjuk a szokásos kartondobozt, mely az aktuális fehér és vörös színeken túl ezúttal is a PlayStation kék színével jelzi, hogy kompatibilitás terén mire számíthatunk.

Zsákbamacskát sem árul, a fotón látható termékek legalábbis nem próbálnak többnek tűnni, mint amit valójában képviselnek: egy megfizethető kormányt T98 fedőnéven és hozzá egy dupla pedált kínáló T2PM készletet. A kormány azért ennél többel is megpróbál kitűnni, ugyanis a Ferrari 296 GTB versenyautó pedáljának 7:10 arányú másolatát igyekszik megvalósítani, ami valamelyest  még sikerült is neki.

Az még bontás előtt kiderül róla, hogy az asztalra felrögzíthető; egy kapcsolóval háromféle élményprofilt érhetünk el, illetve a doboz azt is elárulja, hogy ez egy klasszikus szíjmechanikás darab, melyet a gyártó a javíthatóság szempontjából az előnyök közé sorolt. A féket és a gázt ráadásul a szabadalmaztatott H.E.A.R.T Hall Effect érzékelőkkel látták el, szóval igyekeznek az alacsony összegért cserébe precizitást felajánlani.

A dobozt felnyitva egy jó adag kartonpapírral és némi műanyag tasakokkal találkozunk. Ezekbe csomagolták a különálló elemeket, de egyáltalán nem vitték túlzásba, csak a kötelező védelmet biztosították velük. Maga a kormány a tartókonzoljával együtt egyetlen elemből áll, mindössze az asztalhoz való rögzítéshez nélkülözhetetlen szorítóbilincs volt külön tőle.

Mellette a pedálkészletet találjuk és lényegében semmi mást, persze néhány  kötelező papírlapon kívül. A készlet egyszerűségéből adódóan maga a csomagolás szoros és igazából logikusan elrendezett, illetve kellően szoros ahhoz, hogy odabent minden mozdulatlanul várjon az első használatra. Ahogy az összeállítás is kifejezetten könnyen megoldható használati útmutató nélkül is, az ilyen kis kezdő készleteknek nagy előnye, hogy az izgalmas, de olykor körülményes, közös összeszerelés helyett szinte egyből kezdődhet is a játék.

Dizájn és anyagminőség

Az egyszerűség nyilván praktikus lehet, ám ránézni, kézbe venni és használni már egészen más kérdés. A szettnek nem igazán van olyan eleme, ami nem műanyagból készült és ahogy az árból előre sejthető, a kidolgozottság leginkább a kötelezőt nyújtja, túl sok flancra itt nem érdemes számítani. Az első benyomás tehát egy olcsó plasztik eszközre utal, melyen egy nagy adag fizikai gomb, illetve a két lengőváltó képében egy-egy fém szárnyacska található.

Közelebbről folytatva az ismerkedést azonban egy fokkal pozitívabb lesz a kép, ugyanis a kormány bár nem éppen súlyos, de összességében robusztus és egészen masszív darab. Tipikusan olyan eszköz, amit egy tapasztaltabb vagy igényesebb versenyző messziről elkerül, a gyerekszoba íróasztalán azonban biztosan kibírja az aktív nyüstölést is.

Összesen 16 fizikai gomb, egy háromállású kapcsoló és a két váltókar került a kormányra, ebből négy iránygomb a D-padet képviseli, megvannak a PlayStation kontrolleréről ismerős geometriai alakzatokkal jelölt funkciógombok, hozzájuk a vörös L2 és R2 gombok, ileltve az apró L3 és R3 gombok társulnak. Fontos szerepe van a Mode gombnak, amellyel a kompatibilitási módok között válthatunk, illetve van ablaktörlő gomb, menü és egy PlayStation gomb is.

A legérdekesebb az a három állás között állítható vörös kapcsoló, mellyel választhatunk a könnyebb, kezdőbarátabb vezetési élményt nyújtó érzékenységi profil és a valamivel realisztikusabb viselkedés között. A gombok amúgy alapvetően igényesek és jó érzés lenyomni őket. Bár egy egészen kicsi mozgásterük van a foglalatukban, alapvetően a legtöbb normálisabb, igényesebb kontrollerhez hasonlóan jó érzés lenyomni őket.

Ehhez a stabil és erős kattanást hallató váltószárnyak csatlakoznak a kormány mögött, melyekbe bátran támaszthatjuk az ujjainkat. Meglehetősen kicsi rá az esély, hogy véletlenül lenyomjuk őket, pont akkora erőkifejtést követelnek, amihez egy nagyobb gyerek már simán tud alkalmazkodni és egy felnőtt számára is megfelelő lesz. Ráadásul egyedül ezek készültek fémből, legalábbis ami a külső részeket illeti, szóval attól sem kell tartanunk, hogy esetleg eltörnek.

Azonban hiába a műanyag tálalás, a kormány nem csak masszív, de meglepően kellemes volt kézbe venni, persze csak a rögzítés után. A gyártó itt egy különálló műanyag elem mellett döntött, melyben egy csavarozható támasz felel azért, hogy az asztal alsó felére kellő szorítóerőt toljon. Sajnos ez is teljes mértékben műanyag, de abból legalább a masszívabb fajta és bár előfordult, hogy a gömbcsuklós megoldás a szorításkor kifordul a helyéről, egy gyors újrapróbálás után stabilan a helyén maradt és ezután nem volt gondom vele.

A gyártó apró pöttyszerű bemélyedésekkel díszítette a kereket annak két szélén, mellyel a bőrborítást ugyan nem sikerül rendesen leutánozni, de a fogása valóban nem volt rossz. A kis kezeimmel a gombokat is kényelmesen elértem, keveset kellett nyújtóznom és ez egyáltalán nem rossz, ha valóban gyerekek fognak majd játszani vele.

Ami a pedálokat illeti, 100% műanyag a két pedál ás a talp is. Ennél ha nem is meglepőbb, de kellemetlenebb felismerés, hogy sajnos trükközni kell majd vele, csúszósabb felületű padlón ugyanis röhögve elkorcsolyázik a lábunk alól. Nincsenek a szőnyegbe kapaszkodó fogacskák vagy egyértelmű rögzítőpontok, mondjuk meglepne, ha valaki ebből valóban szimulátorülést szeretne építeni.

Se fém, se műanyag kampók nincsenek, de talán van olyan gumi vagy más szőnyeg, ami megfogja nekünk. Ez persze még a valamivel drágább termékeknél is előfordulhat, szóval lehetőleg közel használjuk az asztalhoz és kísérletezzük ki, hogy mekkora hely kell a lábunknak, aztán gondoskodjunk egy dobozról vagy hasonlóról, ami nem engedi, hogy eltoljuk magunktól. Elegáns? Aligha. Működik? Az a lényeg.

Az már csak hab a tortán, hogy míg a kormányban a lehető legegyszerűbb mechanikát használták, a pedálokban Hall effektusra épülő érzékelők vannak, melyekre sokkal előbb számítanék egy igényesebb kontrollerben, mint egy olcsó pedálkészletben. Az biztos, hogy ez hozzáad a várható élettartamához, kár, hogy a konzolok hivatalos kontrollereinek analógjai viszont hónapok alatt képesek elkopni és driftelni kezdenek...

A pedálok lenyomásához meglepően kevés erő kell és taposás után nem sok átmenetet érezhetünk. A korábban próbált darabok esetében jóval komolyabb erőkifejtésre volt szükség és jóval árnyaltabb vezetési élményt is biztosítottak. Ezzel szemben itt jóval egyszerűbb dolgunk lesz, viszont nagyjából a pedálok teljes lenyomása lesz igazán eredményes. Ez nem feltétlenül baj, mert megerősítette azt az érzésemet, hogy ez fiatalabb felhasználóknak készült, akik így taposhatják a gázt és koncentrálhatnak a kormányra.

Kezelés és élmény

Mivel már egyes drágább modelleknél is felfedezhetők tökéletlenségek, az első benyomás tehát jobb volt, mint amire számítottam. Azonban a lényeg mégiscsak működés közben derül ki. Egyfelől egyszerű szíjhajtásos megoldásról van szó, mely egy gumiszalaggal és pár fogaskerékkel dolgozik, de a burkolat alatt semmiféle elektromos motor sincs, így a T98 a csöndesebb megoldások egyike. Ami biztosan jó, de az alapvető vezetési élmény megidézéséhez bizony ma már elvártnak tekinthető pl. a Force feedback funkció, amiről ezen az árszinten úgy tűnik, hogy le kell mondanunk.

Ez a valóságban pontosan azt jelenti, amit gondolunk, a kormány sajnos semmilyen fizikai visszacsatolást nem nyújt számunkra és nincs különösebb ellenállás sem, így minél komolyabb szimulációval van dolgunk, annál kiábrándítóbb lesz az élmény. A kerék mindössze 240°-ban forgatható, így egyes játékok vagy szimulátorok esetében (pl. Assetto Corsa) nem feltétlenül lesz ideális vagy hatékony társ. Amúgy a kerék visszaáll alapállapotba ha elengedjük, ez is valami.

Szóval akkor ez egy rossz termék? Nem feltétlenül erről van szó, csak a kategóriájához kell illesztenünk az elvárásainkat. Gondolhatunk rá gyerekeknek készült termékként és máris jobb színben tűnik fel. Először is könnyű volt összerakni és miután a pedálokat is rádugtam kormány bázisának hátoldalába, már csak egy USB csatlakozó választott el a kezdéstől.

A kormány alapvetően PlayStation üzemmódban indult, amit az előlapi LED mélykék fénye is megerősített. Ehhez igazodva először egy PS5-ön próbáltam ki, és miután a Gran Turismo hajlandó volt letölteni és aktiválni a frissítést, már indulhattam is. Bár sajnos nem Type-C a kábel, találtam USB-A-t a konzol hátoldalán és a csatlakozás után máris megkaptam az irányítást. A navigáció pedig a menüben és a játékon belül is jól működött.

A gombkiosztással nem is kellett bajlódnom, a vezetéshez legalábbis minden a helyén volt, de természetesen szoftvertől függően mindent a kedvünk szerint testre szabhatunk. A termékoldalon külön listákat találunk a kompatibilis játékokról, illetve képes útmutatókat az adott játékokhoz tartozó gombkiosztásról, melyeken a legutóbbi, hetes számú Gran Turismo és a Forza Horizon 5 is szerepelnek, tehát a népszerűbb darabokból kettő valószínűleg mindenkinél pöccre indul majd.

Itt pár fizikai gomb kivételével az Assetto Corsában is mindent be tudtam állítani, pl. módosítanom kellett, hogy hány fokban forog a kormányom, az Assettohoz ugyanis 900° az ideális, az enyém meg uigyebár 240° volt. Meg is gyűlt a bajom néha a kanyarokkal, de azért ki lehetett hozni belőle többet, csak pepecselős volt. Fontos, hogy PC-n elvileg mindenképpen T80-ként ismeri fel, ami azért gyanús, de a gombkiosztás tekintetében elvileg nincs különbség.

A vezetési élmény ehhez mérten nem varázslatos, összetettebb szimulációnál nyilván kevésnek, akár kiábrándítónak érezhetjük. Ha viszont egy egyszerűbb élményhez társítjuk, kifejezetten szórakoztató kontroller helyett a kormányt forgatni. A baj ott kezdődik, hogy a kontrolleres irányítást könnyebbnek és nem egyszer hatékonyabbnak találtam. Bár nyilván nem vagyok egy nagy versenyjáték-szakértő, azt éreztem, hogy időre van szükségem, míg hozzászoktam, mert nem reagált olyan precízen, ahogy azt szerettem volna, szemben a kontrollerrel, amivel nem csak magától értetődő volt a dolog, de még a reakcióidő is alacsonyabbnak tűnt.

Nehezen találtam meg az ideális arányt a sok és a kevés között, a finomabb mozdulatoknál nem mindig úgy ment a dolog, ahogy szerettem volna, de végül összességében egészen ráéreztem a dologra és elkezdtem dobogós helyezéseket elérni vele. Tény, hogy játékmódtól, járműtől és sebességtől is függött a dolog, de az a helyzet, hogy ez olyan türelemjáték, amihez az én hiányzó gyermeki lelkesedésem már kevés lehet, a türelmem viszont hasonlóan alacsony lenne, ha magamnak vásároltam volna.

Az érzékenységet állító kapcsoló amúgy jól működik, szóval akinek ez az első kormánya és megvan a türelme, hogy kiismerje, az végül megtalálhatja az ideális beállítást, ahol a kormány a legjobban a keze alá dolgozik. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a kisebb összeg is soknak bizonyulhat, ha hosszú távon nem érezzük jól magunkat, ilyenkor bánjuk, hogy nem vártunk még egy kicsit és gyűjtöttünk egy fokkal drágább készletre. A T98-nak amúgy vannak alternatívái más gyártóktól hasonló árkategóriában, de az általam tesztelt kormányok mindegyike jóval drágább volt ennél.

Kell ez nekem?

A Thrustmaster T98-as kormánya összességében kellemesebb benyomást hagyott maga után, mint amit első pillantásra kinéztem belőle, aminek én örültem a legjobban. A kezdeti bizalmatlanságom ellenére egy jól összerakott, stabilan működő és egész masszív kis készülékkel barátkozhattam meg, melynek legnagyobb erénye az egyszerű összeállítás és a Plug & Play használat. Egy USB és egy gomb lenyomásával PC-hez és a Sony konzoljainak utóbbi két generációjához is azonnal társítható.

A kérdés az, hogy kinek ajánlható és hogy ajánlható-e egyáltalán. Nos, ha ez a maximális anyagi keretünk, amit kormányra fordíthatunk és esélytelen, hogy bármi másra költsünk, akkor első készletnek minden bizonnyal megteszi majd. A varázs, hogy félredobhatjuk a kontrollert, hogy nyomhatjuk a gázt és manuálisan válthatunk, valóban ég és föld az analóg karok tekergetéséhez képest. Számomra az egyszerűségében rejlő megbízhatósága volt a legpozitívabb, a legtöbb játék azonnal támogatta, szóval PC-n és konzolon is egyszerű dolgunk lesz vele, de díjjal úgy igazán egy tulajdonságáért sem tudtam megkínálni. Egyszerűen közepes termék, még a korrektül sikerült kormány ellenére is.

Sajnos a dizájnért járó díjat több szempontból sem kaphatta meg, pl. a Force Feedback és egyéb, vezetési élményt erősítő finomságok hiánya miatt, melyek sokat dobhatnának a készülék által nyújtott élményen. Korábban a G29 sem nyújtott maradéktalan élményt, de az a helyzet, hogy összességében pont azt a különbséget nyújtja azért a pénzért, amit itt még hiányzik. A minősége összességében jobb, mint amit a csupa műanyag burkolat sugall, de ennyiért is erősen meggondolnám, még akkor is, ha kifejezetten gyerekeknek szánom.