X-blades: akár jó is lehetett volna

Egy új hack and slash játék, melynél nem kell várni a PC-s megjelenésre. Az egész szép is lenne, ha kicsivel több időt ölnek bele a Gaijinnál.

X-blades: akár jó is lehetett volna

I. oldal

Nem lehetne azt mondani, hogy a PC-sek el lennének kényeztetve hack’n’slash játékokkal, ráadásul ha jön is valami, akkor az az esetek nagy részében egy konzolport, ami eléggé megkésve érkezik az eredeti platformos kiadás után. Ezért is lehetnek érdekesek az olyan alkotások, mint a mai nap témája, az X-blades, mely vérbeli multiplatformosként egyszerre teszi tiszteletét minden erősebb gépen (PC, PS3, X-box 360).

A tekinteteket vonzó kincsvadász

Mikor hónapokkal ezelőtt megláttam az első képeket a játékról, rögtön arra gondoltam, hogy valaki itt nagyon irigyli a Heavenly Sword-ot (PS3), és megpróbál valami hasonlót lerakni az asztalra, csak animésebbre véve a stílust, legalábbis a karakterek tekintetében. Adva van a meglehetősen lengén öltözött főszereplőnk, Ayumi, aki kincsvadászként keresi meg a napi betevőre valót. Indításkor megcsodálhatjuk, ahogy a nem túl logikusra sikerült bevezető filmben épp egy kristálykoponyától próbál megszabadulni, majd némi akció után szert tesz egy térképre, mely egy ősi templomot ábrázol. A legenda szerint egy isten azon a helyen zárta el minden erejét egy varázstárgyba, ez pedig bőven elég indok arra, hogy egy év kutatás után belépjünk a kapukon…

Vágjunk bele!

Miután megkapjuk az irányítást, rögtön némi oktatófázis veszi kezdetét, ahol megtanulhatjuk a játék kezelésének legfontosabb elemeit. Mindezt akár magyarul is, mert egy-két apró kihagyás kivételével minden feliratot lefordítottak a játékban. Bár ne tették volna, néhol olyan mondatszerkezetek vannak, hogy az ember sírni tudna, ráadásul van, hogy tartalmilag nem egyezik a szöveg az angollal. Aggódni azért nem kell, ha valaki nem beszél valamilyen idegen nyelvet, attól még bőven végig tudja játszani vele a játékot, mert nagyrészt emészthető az egész, csak lehetett volna sokkal jobb is. Visszatérve az oktatásra, minden cselekményhez két gombot rendelhetünk természetesen. Egyet a billentyűzeten, egyet pedig az esetlegesen meglévő gamepadon. Itt derül ki, hogy a PC-s változatot, ahogy az várható volt, az X-box 360-asról írták át. Ahogy minden menüben, itt is lelkesen ajánlgatja majd nekünk az A, B, X, Y gombok nyomogatását, és nem a spacebar felettiekre gondol.

Eleinte semmi gond nincs az irányítással, viszonylag egyszerű, a játék pedig villámgyors iramot diktál, miközben megtanít néhány alapszabályt, hogy minek mivel érdemes nekiesni. A repertoárunk két kardunkból, két pisztolyunkból és megvásárolható varázslatainkból áll. Ahhoz, hogy ezekhez hozzáférjünk, lelkeket kell gyűjtenünk, amik szinte minden szétverhető dologban ott vannak, ám a legtöbbet egy-egy ellenfél padlóra küldése után lehet beszerezni. Ha már eléggel rendelkezünk, és kiváltunk egy új képességet, akkor azt betárazhatjuk gyorsbillentyűkhöz – és itt kezdődnek a problémák. Kettőt még viszonylag könnyű kezelni, ám négynél már nehéz kényelmesen elhelyezni őket. Az alapbeállítás szerinti Y és C billentyűk használata elég nehézkes, akadályoz a mozgásban. Ezen kívül bár a legtöbb helyen elég lesz a beállítható négyféle mágia használata, lesz, ahol ennél több kell, és csata közben kell váltogatni, ami eléggé frusztráló. Tehát attól függetlenül, hogy meg lehet szokni az irányítást, a játék szinte sikít egy gamepadért (bár az utolsó problémát az sem oldja meg).

II. oldal

A helyszín

A templom több kisebb területre van felosztva, mi pedig ezeken megyünk végig eléggé lineárisan. Ha valahol elágazás lesz, akkor az egyik út lezárásával úgyis jelzi nekünk a gép, hogy merre tovább. Egy-egy helyszínről akkor tudunk átmenni a következőre, ha az aktuálisat teljesen kipucoljuk. A jobb alsó sarokban található csík segít annak megfejtésében, hogy ez mikorra várható. Ha főellenféllel állunk szemben, akkor annak az életerejét mutatja, míg egyéb esetekben az összes szörnyét egybevéve. A probléma itt mindössze annyi, hogy van ahol a készítők nem bírtak mértéket tartani, és túlzásba vitték ennek a növelését. Márpedig rémesen monotonná válik, ha ugyanazokat kell ütnünk nagyon sokáig, hogy továbbléphessünk. A játékidő szinten tartásához inkább több terület kellett volna, kevesebb ellenféllel.

A környezet maga egyébként meglepően jól néz ki, csak sajnos elég repetitív, annak köszönhetően, hogy az egész történet a templomon belül játszódik. Ettől függetlenül néhány helyszín egész hangulatosra sikerült, ám komoly változatosságra nem lehet számítani. A grafika nem kiemelkedő, ám úgy gondolom, hozza azt a szintet, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen játék élvezhető legyen. Ennek a közepes szintnek köszönhetően nem is kell erőmű alá, szinte bármilyen ma kapható gépen csak úgy száguldozik a játék, kivétel a filmek alatt, amik a rossz tömörítésnek hála néha beakadnak… (a legrosszabb gép, amin próbáltuk, egy kisebb X2-es volt egy 8600GT-vel). Ellenfeleinkre ugyanaz igaz, ami a környezetre is: lehetne belőlük kicsit többféle, meg némelyik elég ronda, de úgy átlagban hozzák a szintet.

A sötét oldal

Viszont itt visszakanyarodnék megint az irányításhoz, csak most már bevonva a szörnyek mozgását is, ugyanis ez az egyik leggyengébb láncszem a játékban. Futkározni és kaszabolni nagyon jól lehet, ám az ugrások elég sutára sikerültek, Ayumi inkább felfelé szeret repülni, mint előre, és a komolyabb varázslatokat mind-mind csak a földön hajlandó elsütni. Ez egy földrengésnél nem probléma, de van olyan, ami nagyon hasznos lenne a levegőben. Ezen még csak-csak túlteszi magát az ember, de a velünk szemben állók gyenge IQ-ján már sokkal nehezebb túllépni. Általában háromféleképpen viselkednek: vagy csak jönnek felénk és ütnek, mindegy, mi van, vagy (főellenfeleknél) előre leprogramozott módon viselkednek, vagy teljesen véletlenszerűen rohangálnak. Ez utóbbi olyan ellenfélnél tud igazán frusztráló lenni, ami át tud menni a falakon, vagy ami szimplán túl gyorsan mozog, és körbetáncol minket hatszor, mire pislantunk egyet. Ugyanilyen végletesek a boss-harcok is. Van amelyik teljes káosz és csak idegesítő, míg van ahol voltak jó ötleteik a fejlesztőknek, és egész jó taktikák használatára kényszerítenek minket. Itt csak annyi gond szokott lenni, amire már hivatkoztam, hogy túl sok életerőt kap az ellenfél, és bár már tudjuk, mit kell csinálni, azt fogjuk csinálni naaaagyon sokáig.

III. oldal

A másik óriási hiba az egyensúly hiánya fegyverarzenálunkban. Hiába tehetünk szert rengeteg képességre, ha ezeknek majd fele használhatatlan, csak egy kipróbálás erejéig fogjuk berakni. Ráadásul ha ez nem lenne elég, még az is csak nehezen kitalálható, hogy hol mit érdemes használni, ugyanis körülbelül addig tart a logika, hogy elementálok ellen az ellentétes mágiát kell használni. Szerencsére a játék rendelkezik egy bestiáriummal, amit itt nemes egyszerűséggel „kis szörnyhatározó”-nak hívnak, és sokszor ad tippeket arra, hogy mit kéne használnunk, akkor is, ha kikerekedik a szemünk, hogy miért pont azt. Ha pedig innen sem tudjuk meg, mit kéne tenni, akkor marad a hosszú próbálkozás. Itt bejön egy újabb hiba: pengéinket felvértezhetjük ideiglenesen különböző elemek plusz sebzésével, mint például tűz vagy elektromosság. Ám néhány ellenfelet ez egyszerűen nem hat meg, hiába pont azzal lehet sebezni, magára se veszi. Így maradnak a varázslatok, amiket a játék igen jelentős hányadában fogunk használni.

Ezek szerencsére egész jól néznek ki, hangulatos őket használni. Mint már írtam, újakra úgy tehetünk szert, hogy lelkeket gyűjtve, megfelelő mennyiség elérése után vásárolgathatunk. Sajnos eléggé össze-vissza vannak az áraik, úgyhogy először érdemes a hasznosnak tűnőkre lecsapni (ráadásul a játék elején egy-egy pályán pár száz lelket gyűjthetünk be, míg a végén milliókat). Összesen kétszer találhatunk a játékban olyan tekercset, amivel a következő vásárlásunk féláron történhet. Az sem tragédia, ha nem vesszük észre őket, mert nélkülük is meg lehet szerezni mindent a fináléra, de adott helyen ha gyorsabban jutunk hozzá egy spellhez, az sokat segíthet. Lelkekből fejleszthetjük még Ayumi néhány képességét, pisztolyainak lövésfajtáit (amiből négy lesz a játék végére), valamint ha megszorulunk, vásárolhatunk életenergiát és „düh”-öt. Ez utóbbi mana helyett van, úgy generálódik, hogy ütjük ellenfeleinket, ha elég van belőle, akkor elsüthetjük varázslatainkat.

Fejlődni a lelkeken kívül még rúnatöredékekkel tudunk. Hármat-hármat kell összegyűjtenünk ahhoz, hogy szintet lépjenek fegyvereink, miáltal erősebbek lesznek, és új kombinációkat tesznek elérhetővé. Minden terület végén van egy összefoglalás, hogy mi mindent találtunk meg az adott helyen, így láthatjuk, ha elhagytunk egyet, és visszamehetünk. Erre itt-ott egyébként is lehet, hogy szükségünk lesz, lelkek gyűjtése céljából. Egyébként minden töredékfajtából 9 kell a maximális szint eléréséhez, és normál fokozaton 12-t szórtak el a templomban, így ha véletlenül kihagyunk egyet, akkor sem kell összetörnünk, lesz még alkalmunk másikat szerezni.

IV. oldal

A minőség hullámvasútja

Kalandozásainkat egyébként hangulatos és az eddigiek fényében meglepő módon változatos zenék teszik élvezetesebbé. A hanghatások inkább az átlagos szintet hozzák (még akkor is, ha van köztük pár elég pocsék, a nagy részük megfelel). Beszéd nem lesz sok, arról körülbelül ugyanez mondható el. Ayumi néha be-beszólogat ellenfeleinek, próbálván lazára venni a figurát, ami néha megmosolyogtatóra sikerül.

Bár a történet, de főleg a történetvezetés nem erőssége a játéknak, azért nem szeretném senki örömét sem elrontani azzal, hogy elárulok részleteket, csak két tippet adnék. Az egyik, hogy ha nehezen követhetőnek érzünk egy átvezető animációt, akkor a főmenü „napló” menüpontjában némi szöveg is olvasható hozzá, amivel talán a helyükre kerülnek a dolgok. A másik, hogy a játéknak két végződése is lehet, egy jó és egy rossz, ám apró utalás sincs arra, hogy mit kéne tennünk ahhoz, hogy a pozitív végkimenetelt nézhessük végig. Segítek: ne vegyünk meg egyetlen sötét varázslatot sem.

Ha egyszer kivégezzük a játékot, ami úgy ~10 óra alatt lehetséges, akkor megnyílik előttünk a legnehezebb fokozat, és új játék indításával még plusz ruhák közül is válogathatunk, melyek rendelkeznek valami extra képességgel az alap ruhán kívül (ám cserébe szépen beöltözik tőlük Ayumi). Igazából ezt elég kevés indoknak tartom ahhoz, hogy az ember újrajátssza az X-blades-et, mert messze nem olyan jó. Konzolon a trófea/érem rendszer még annyit dob a játékon, hogy elkezdhetjük összeszedni őket, ha szeretnénk, bár némelyik elég nehézre sikerült (pl. érintetlenül menj át hat helyszínen).

A játék DVD-jét megpakolták pár extrával is, például egy zenés videóval és egy hivatalos bemutatóval. Bár sokan gondolnák, hogy jó lesz kedvcsinálónak, én nem javasolnám megnézésüket, mert csak az átvezető animációkból vannak összevágva, és szinte mindent megmutatnak előre. A háttérképek mappában azonban mindenki megtalálhatja a számára megfelelő felbontású képen pózoló Ayumit, és ha úgy érzi, ez szerelem első látásra (még akkor is, ha szegény néha elég bambán tud nézni), akkor egy gyűjtői változat beszerzésével egy bábu tulajdonosa is lehet (klikk ide a tartalmához).

V. oldal

Értékelés

Igazából hiszek benne, hogy az X-blades lehetett volna egy egész jó kis játék is, de nem lett. A grafika, a hangok, és úgy-ahogy a fejlődésrendszer is rendben van, ám a monotonitás, az ellenfelek és a sok apró, ám annál bosszantóbb logikátlanság és hiba beárnyékolja az egészet. Vannak dolgok, amik annyira ordítanak, hogy nehéz elhinni, hogy senki sem vette észre a csapatban. Némi plusz idővel, és a kezdetekben egy sokkal jobban átgondolt tervvel (no meg némi plusz változatossággal) ez egy isteni játék lett volna, amiben a sok „agykikapcs” rész mellett elfért volna pár logikai feladvány is. Így viszont csak a stílus rajongóinak érdemes próbálkozni vele, főleg a kezdeti magas nyitóár miatt. Egyébként aki ilyesmire vágyik, és még nem vitte végig, annak inkább a Devil May Cry 4-et ajánlanám a közelmúlt terméséből, bár igaz ott a főszereplőknél nem volt szempont, hogy dekoratívak legyenek. Ayuminak pedig sok sikert kívánok a következő részhez (ha lesz)!

Svindler

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward