1. oldal

Azt túlzás lenne állítani, hogy ismét virágkorukat élik a repülőgép szimulátorok, és azok könnyedebb (arcade) változatai, de a műfaj rajongóinak nem igazán lehet oka panaszra, hiszen az elmúlt esztendőkben időről-időre megjelent egy-két korrekt darab belőlük. Gondoljunk csak az Eagle Dynamics hardcore szimulációira (A-10, Black Shark), vagy épp a Wings of Prey-re. Csak idő kérdése volt, hogy az MMO piac is felfigyeljen ezekre, és elkészítse azok kizárólag interneten keresztül játszható változatait. Ennek eredményeképpen megszületett az oldalunkon nem is olyan régen tesztelt War Thunder, illetve a cikkünk témáját adó World of Warplanes. Utóbbi neve nem véletlenül hasonlít a rettentő népszerű World of Tanksra, hiszen mindkettőért a Wargaming csapata felelős. Az imént említett WoT milliók tetszését nyerte el, hiszen ingyenes mivolta ellenére több tucat részletesen kidolgozott harci járművet és sok-sok órányi izgalmas tankcsatát ígér a mai napig. Sikerük csúcsán bizonyára arra gondolhattak a fejlesztők, hogy jó lenne ezt a mókát más hadszínterekre is elvinni, így bejelentették a légiharcra koncentráló World of Warplanest, illetve 1-2 éven belül számíthatunk a tengeri ütközeteket feldolgozó World of Warshipsre is. Egyelőre azonban meg kell elégednünk az előbbivel, ami miután kilépett a béta fázisból, már mindenki számára elérhető.

A Wargaming legfrissebb alkotása tankos testvéréhez hasonlóan egy multis játék, amely a második világháború harcaiba kalauzol el bennünket. Mivel ingyenes darabról van szó, nem szükséges pénzt költenünk rá, ugyanis szinte minden eleme elérhető anyagi ráfordítás nélkül. Igaz, ha gyorsítani szeretnénk a fejlődésünkön, vagy egyedi festéseket szeretnénk, akkor bizony néhány száz (vagy néhány ezer) forintot a pénztárnál kell hagynunk, de ez nem kötelező. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább ismerkedjünk meg a játékban szereplő lehetőségekkel. A konkurens War Thunderhöz hasonlóan itt is öt nemzet, az amcsik, szovjetek, németek, japánok és britek gépeivel indulhatunk csatába, ezekből alapból kapunk is egy-egy alapszintű darabot. Összesen nem kevés, körülbelül 100 típusú harci madár nyitható meg a játékban, melyeket a harcok során szerzett pénzből és tapasztalati pontokból vehetünk meg. Kicsit egyenlőtlen a típusok számának eloszlása az országok között, hiszen míg például a szovjeteknél 30-at számoltunk meg belőlük, addig szegény japánoknak be kellett érniük 10 géppel. Visszatérve kicsit az ingyenességre, az imént megjegyeztük, hogy szinte minden repülőgép megszerezhető akkor is, ha nem költünk pénzt a játékra, ám sajnos van egy-két nagyon erős gép, amit csak a valódi pénzzel megvásárolható aranytallérok felhasználásával nyithatunk meg. Nem egészen érezzük ezt így fairnek, az ingyenes MMO-k esetében nem szabadna pénzért jobb technikához jutni, márpedig itt ez történik. Azt viszont elfogadhatónak tartjuk, hogy forintok kicsenegetése révén kissé felgyorsíthatjuk a fejlődésünket, ugyanis a legtöbb free to play programhoz hasonlóan a World of Warplanesben is van ilyen lehetőség. Arra mindenki készüljön fel, hogy ha nem költ pénzt a játékra, akkor a magasabb szintű repcsikért rengeteg harcot kell nyerni, nem ismeretlen fogalom a grindelés ennél a programnál sem.

2. oldal

Ami a repülőgépek fejlesztését illeti, minden egyes darab esetében feljavíthatjuk a motort, a repülőgép törzsét, a gépfegyvereket, illetve bizonyos esetekben a bombákat is. A fejlesztések megszerzése nagyon nagy segítséget jelent a többi pilóta elleni harcban, így törekedjünk minél hamarabb megvásárolni őket. Ami a személyzetet illeti, ők is fejlődnek a harcok során szerzett tapasztalati pontoknak köszönhetően, de őrült lassú tempóban (nem vettünk XP boostereket, csak ingyen játszottunk). Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy ne képezzenek egyszerre túl sok pilótát, hanem tegyék le a voksukat egy-két fő mellett, akiket mindig használnak. Ha új gépet szereztek, képezzétek át őket arra a típusra, sokkal hatékonyabb, mint állandón a nulláról felépíteni egy zöldfülűt. Bár az igazság az, hogy nincs nagy különbség az alacsony és a magas szintű személyzet között. A tapasztaltabb emberek kicsit több sebesülést bírnak elviselni, mint a gyengébbek, nagyobb távolságból észreveszik az ellenfeleket, vagy egy kis bónuszt kapnak a sebességre, ám a legtöbbször nem ezen múlik a győzelem. Sokkal többet számít a játékos képessége, és a harci gép felszereltsége, ha jól tudtok manőverezni és pontosan céloztok, bárkit leszedhettek. Túlságosan erős, illetve gyenge ellenfelekkel amúgy sem gyakran sorsol össze bennünket a játék, ugyanis ebben is működik egy párkereső rendszer, ami úgy szedi össze a pilótákat, hogy társaink plusz-mínusz egy szinttel térjenek csak el a mi repülőnk fejlettségétől. Ennek megvan az az előnye, hogy legtöbbször pont megfelelő a kihívás a csatákban. Akadnak azért kivételek, ugyanis időről időre bele lehet csöppenni olyan játszmákba, ahol a társaink abszolút nem csapatjátékosok, nem segítik egymást (de erről nem a játék tehet). Ami ennél is rosszabb, hogy abszolút nem figyelnek a pilóták egymásra, és állandóan egymásba (és belénk) ütköznek. Pedig ilyen társakkal esélyünk sincs egy jól felkészült osztag ellen.

A sokat emlegetett légicsaták képezik természetesen a központi elemét a játékmenetnek, és sajnos meglepően egyszerűre sikeredtek. Bár nem vártunk egy komplex szimulátort, a War Thunder kissé elkényeztetett bennünket a repülők irányítását, repülési modelljét és a fegyverek viselkedését illetően. Nem akarjuk lépten-nyomon összehasonlítani a két alkotást, de annyit el kell mondanunk, hogy a World of Warplanes olyannyira egyszerűre sikeredett, hogy a War Thunder arcade módja majdhogynem szimulátornak tekinthető mellette. Gépünk manőverező képessége a valósággal köszönő viszonyban sincs, a motor kezelése is kimerül abban, hogy egy gomb lenyomásával lehet „boostolni”, illetve van egy fék billentyű is. A legegyszerűbb egérrel irányítani a gépet, így ugyanis arra megyünk, amerre asztali rágcsálónkat mozgatjuk, illetve célozni is sokkal pontosabban tudunk, mintha például joystickot használnánk. Utóbbit nem is ajánljuk ehhez a játékhoz. Bár a szimulátorok iránt érdeklődők bizonyára élből elutasítják ezt a fajta játékmenetet, aki egy kicsit könnyedebb repkedésre vágyik, az megfelelőnek találhatja a World of Warplanes játékmenetét. És az egyszerűség ellenére azért vannak apróságok, amikre oda kell figyelni, nem lehet csak esztelenül lövöldözni mindenre. Vehetünk a gépeinkhez különféle „power-up” csomagokat, amikkel meg tudjuk javítani a motort, vagy épp elolthatjuk a tüzet. Az is jó ötlet, hogy külön-külön sebződnek a repcsik egyes részei, amelyek hatással vannak a menettulajdonságokra. A motor állapota befolyásolja a sebességet, a szárny (minő meglepetés) a manőverezést, de akár még a benzintankunkat is szétlőhetik, ami növeli a tűz esélyét.

3. oldal

Azt azért el kell ismernünk, a csalódottság kezdeti hullámai után egyre inkább elkezdtük élvezni a légiharcokat, és a fejlődési rendszerrel is megbarátkoztunk. Ám a változatosság hiánya igencsak szíven ütött bennünket. Nem túlzás, a tanítóküldetések mellett mindössze egy misszió szerepel a Wargaming alkotásában, ami a nem túl fantáziadús Standard Battle elnevezést viseli. Elméletileg ezt kétféleképpen lehet megnyerni: vagy az összes ellenséges gép lelövésével, vagy úgy, ha a földi egységeket elpusztítjuk, és így a mi csapatunknak lesz nagyobb befolyása a pályán. Gyakorlatilag az utóbbi sosem valósul meg, mivel a légiharcoknak pár perc alatt vége van, míg a bombázásokhoz több ember összehangolt és gyors támadására lenne szükség (ami nem jellemző). Így mindig az a csapat nyer, aki előbb levadássza az ellenség repülőit. Ez szerencsére azért nem jelenti azt, hogy teljesen életképtelen lenne a bombázók használata, ugyanis a földi egységek elpusztításával segíthetjük a csapatunkat, mellette pedig egy rakás XP-t és pénzt szerezhetünk. Ha felrobbantjuk a légvédelmi lövegeket, kevésbé kell rettegniük társainknak az ellenséges tűztől, a főhadiszállás bombázásával pedig az ágyúk pontosságát csökkenthetjük. Sajnos ezen túlmenően nincsenek különféle feladatokkal megspékelt missziók, kifejezetten földi célpontok támadására, vagy épp bombázók kíséretére koncentráló küldetések. Újra és újra ugyanazt a játékmódot kell elindítanunk, amit hosszabb távon véleményünk szerint könnyen meg lehet unni. Arról nem is beszélve, hogy hiába van 5-6 féle térkép, valamiért ezekből szinte minden esetben vagy a kikötős, vagy a sivatagos pályát tölti be a játék. Mivel saját szervert nem indíthatunk, ezt semmilyen szűrővel nem tudjuk befolyásolni, így csak ritkán fogjuk látni a többi helyszínt.

A játékmenet tekintetében tehát élvezhető, de nem kiemelkedő alkotás lett a World of Warplanes, és ugyanez igaz az alatta dolgozó technikára is. A látványvilágról a legjobb, amit mondhatunk, hogy nagyon szépen festenek a füst és köd effektek, illetve az egyes harci gépek kidolgozottsága is jól sikerült. A táj látványa viszont nem túl eget rengető, inkább a tisztes iparos munka jelző illene rá. Sajnos a hangzás is csak ezt a színvonalat éri el. A legtöbb gép hangja szinte teljesen egyforma, de a motorok és lövések effektjei sem szólnak ütősen, ráadásul mindössze egyetlen egy harci zene szerepel a programban, amire hamar ráun az ember, annak ellenére, hogy nem sikerült rosszul a szám. Hogy valami jót is mondjunk, a motort jól optimalizálták a fejlesztők, nem voltak indokolatlan belassulások és sebesség ingadozások a tesztelés során.

Bár tesztünk végére mondandónk hangvétele meglehetősen negatív irányba tolódott el, távol álljon tőlünk, hogy a sárba tiporjuk a World of Warplanes. Egy korrekt, kis adagokban élvezhető játékról van ugyanis szó, amiben vannak még lehetőségek, ha a fejlesztők odafigyelnek rá a jövőben. Repülőgépből, fejlesztésekből van elég, de több pályára, és játékmódra van szükség, hogy hosszabb távon se unja meg az ember a csatákat. Aki tehát egy nem túl összetett, arcade repülős programra vágyik, ami ráadásul ingyenes is, az tartsa csak rajta a szemét a Wargaming alkotásán. Viszont aki valami komolyabbat szeretne, az inkább vegye az irányt a War Thunder felé, jobban jár vele.