We know the Devil – Serdülők szemével a világ

Megtalálhatja magát aki keresi? És a helyét? Nem csak serdülők számára komoly kérdés ez.

We know the Devil – Serdülők szemével a világ

Büntetésnek is beillő nyári táborokról nem biztos, hogy mindenkinek vannak emlékei. A serdülőkor zűrzavarairól, útkeresésétől, próbálkozásaitól viszont senki nem szabadul egykönnyen. A We Know the Devil szereplőit követve pedig pontosan ebbe csöppenünk bele, és lépésenként derülnek ki a miértek, a hogyanok. A párbeszédekről többen is azt mondták, hogy sekélyes és idegesítő. Ennek oka viszont inkább az eltérő elvárásokban keresendő. A legtöbb játék felnőtteknek készül, felnőtt, komoly, kidolgozott dialógusokkal, és történetszállal. Itt pedig az in medias res kezdés nem könnyíti meg a dolgunkat, hogy a helyén tudjuk kezelni amit látunk és hallunk. Többször is szembejött az az érzés, hogy „mit kell ezen ennyit szenvedni?” ahogy az is, hogy „a semmiről agyalnak és nyűglődnek 5 perce”. Ha így nézzük, akkor persze, hogy frusztráló és ügyetlen az egész. És pontosan ettől válik hitelessé, átélhetővé és a maga módján jól összerakottá. Áthozza a történetszál azt a képlékeny, befolyásolható, útkereső, bizonytalan, vágyakozó, próbálkozó érzést, ami ezeket az éveket olyannyira körbelengi. Sokaknak a múlt ködébe vész már, lehet meg is szépült sok dolog. Visszatekintve pedig gyerekes butaságnak tűnik. De akkor, ott nem egy 5-10-20 évvel idősebb felnőtt fejével gondolkodtunk, akkor kellett reagálni, élni és igen, néha túlélni a viharokat. Mert volt vihar bőven és időnként lehetetlennek tűnt eligazodni az élet útvesztőjében (néha ma is annak tűnhet).

Olyan témák is előkerülnek, amik alapvetően a kísérletezésről szólnak, vagy az elutasításról, a kényszerített elfogadás elleni lázadásról. A tábor vallásos jellege, a „nem akarok itt lenni” érzése és a kortársak utálata, a távolságtartás és a puhatolózás mind része egy nagy egésznek. Szóba kerül – igaz érintőlegesen – a szexualitás, és az első kísérletezés az alkohollal, amit ki jobban, ki kevésbé jól visel. A családi háttér, a szülők és úgy összességében a felnőttek „világa” is megkapja a magáét. Bizonyos értelemben a játék szimbólumokkal is dolgozik, amelyben a ráerőszakolt, követendő, előírt részek jelentik a negatív pólust, a szabadulás, az önkifejezés és a keresés, kísérletezés pedig a pozitívat. Emellett pedig ott vannak a sérelmek, a felhúzott falak, a világ elutasítása és a vágy, hogy a részei lehessünk. Megbántottság, gúny, cinizmus és az elvárt, remélt bánásmód keveredik mindazzal, amit nap, mint nap megteszünk, hogy óvjuk magunkat az újabb csalódásoktól és a kegyetlen szavaktól. És már a címben is megjelenik az ördög, de az emberi gyengeségek, gyarlóság jelzőjeként szerepel inkább, mint valamiféle misztikus valóságként. Ő az a félelem, hogy nem lesz jobb és nem is lehet jobb. A világ gonosz és csak az alkalomra vár, hogy bánthasson. A szereplők pedig három különböző személyiség, nézőpont és viselkedés, és bizonyos helyzetekben a hármasból páros lesz, akik mélyebb, személyesebb beszélgetéseket folytatnak. Olyanokat, amiket hármasban nem lehetséges, ezáltal felvetve azt a kérdést is, hogy ki és mennyiben kerül perifériára egy ilyen helyzetben.

Összességében periféria játék lett a We Know the Devil, nemcsak a témája miatt. Maga a történetszál lassan, ráérősen bomlik ki, de nem igazán tart semerre. Az egzisztenciális kérdések, a megfelelés, és az útkeresés keveredik benne a külvilág hatásaival és megannyi kérdéssel, tapasztalattal, amit jobban vagy épp rosszabbul kezel a három főszereplő. A vontatott történetmesélés, az egy helyben álló párbeszédek, és a bizonytalan „fogalmamsincs” érzések keveredése miatt leginkább azoknak lesz türelme és kedve a játékhoz, akik szeretik ezt a stílust, vagy a téma miatt kíváncsiak. A többieknek egy érdekes vagy furcsán rossz kísérlet marad a játék. Beleértve a maga idegesítő, zavaró, tépelődő oldalát is, mert az élet néha ilyen. És van, hogy újra szembetalálkozunk valamivel a múltunkból, vagy egy olyan emlék talál meg, amiről azt hittük sosem jut már eszünkbe. Aztán belátjuk, hogy hiába telnek el az évtizedek, amiket meg és átéltünk, együtt adják meg kik is vagyunk. És ezzel a tudattal megyünk tovább az újabb évtizedek felé.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward