2611 - iPon Black Friday - All-in

I. oldal

A The Seven Deadly Sins egy viszonylag friss, 2012-ben indult manga, ami 2016-ban anime adaptációt is kapott, majd egy évvel később a Netflix licencelte és ezzel elindult világhódító útjára. Nem a világ legjobb sorozata, ami kötelező lenne minden műkedvelőnek, de kifejezetten szórakoztató tud lenni. Az alapsztori az, hogy Britanniában a rend őrzői a mágiát is használni képes Szent Lovagok, akik között a legerősebb csoport „A hét főbűn” néven fut. Vagyis csak futott, mert manapság már körözött bűnözőknek számítanak, a hatóságok szerint ugyanis 10 évvel ezelőtt lemészárolták társaik nagy részét. Legalábbis ezzel etetik a köznépet ugye. A betegeskedő király legkisebb lánya, Elizabeth hercegnő viszont úgy érzi, szörnyű dolgok vannak készülőben, ezért felkerekedik, hogy megkeresse az egykor legendás csapat tagjait, és a segítségüket kérje.

Így kezdődik az anime, és a játék is, ami aztán szép lassan végigmegy a sorozat történetén, de valami borzasztó narratívával. A mesélés ugyanis kimerül annyiban, hogy a küldetések előtt és után van egy kis beszélgetés. Játékos legyen a talpán, aki az anime ismerete nélkül össze tudja rakni rendesen, hogy igazából miről is van szó, ugyanis simán hivatkoznak már az első küldetésben is olyasmire, ami nincs is a játékban.

A Knights of Britannia játékmenete alapvetően két részre oszlik: mászkálunk a világtérképen A-ból B-be és válogatunk a megcsinálható kihívások, mellékküldetések, stb. között, vagy harcolunk. Britannia több nagy területre van felosztva, és mindegyiken gyűjtögethetjük a pletykákat arról, hogy hol lehet éppen a csapat többi tagja, valamint növelhetjük a hírnevünket. Ezt a küldetések/kihívások végrehajtásával tehetjük meg, de igazából az egész csak egy kis extra, trófeákon kívül nem sok mindent kapunk érte. Mindegyik térképen vannak települések, valamint random felbukkanó kihívások, és bár a játék kegyesen három kategóriába sorolja utóbbiakat, igazából vagy Elizabeth-tel gyűjtögetünk alapanyagokat, vagy bunyózunk valamiért. Ez azt jelenti, hogy bekerülünk egy kisebb-nagyobb területre, amin vagy erős ellenfeleket, vagy gyengébbek hullámait kapjuk az arcunkba, amíg le nem verünk mindent.

A végén a keleti játékokban kedvelt pontozásos értékelési rendszer alapján kapunk egy rangot (az A felett még ott van az S), és ettől függ, hogy hány százalékkal nő az adott térkép pletykamétere. Aggódnia viszont azoknak sem kell, akik nem akarnak mindent S rangra megcsinálni, mert bőven van elég küldetés, hogy enélkül is meglegyen a 100% (bár mivel annak is főleg az acsivadászat a lényege, aki erre hajt, valószínűleg az S rang alá nem adja).

II. oldal

Ez igazából még szórakoztató is lehetne, ha a megvalósítás nem lenne jóindulattal is csak középszerű. A kamerakezelés csapnivaló, nehéz miatta a környezettel taktikázni, az irányítás néha nem elég reszponzív és igazából egy-két képesség nyomogatásával szinte minden pálya megcsinálható. A pontrendszer pedig főleg azt értékeli, ha minél többet használjuk a különlegesebb támadásainkat, és sajnos pont ennek köszönhető, hogy igazából a legkönnyeb harcokat a legnehezebb S rangra teljesíteni. Miért? Mert ugyanúgy 10 ezer pont kell hozzá, amit nehéz összehozni, ha 10 másodperc alatt helyreteszünk mindenkit, tehát le kell gyengíteni magunkat, hogy esélyünk legyen (és még úgyis necces tud lenni). Az külön zavart, hogy bár a fejlesztők igyekeztek a széria szellemiségéhez igazodni, és kicsit gazdagítani azt (például a pletykagyűjtéssel), mégis rengeteg extra pont jár azért, ha harc közben elpusztítunk mindent, amit látunk, beleértve az épületeket is. Pedig a szereplőknek sosem volt az életcéljai között, hogy a földig romboljanak mindent… Mi viszont rá leszünk kényszerítve, mert enélkül van, hogy lehetetlen behúzni azt az S betűt.

Fejlődési rendszer nincs (minek is ugye, itt mindenki alapból nagyon táp), helyette 3+1 tárgyat pakolhatunk fel a szereplőkre, valamint van olyan is, amit nem kell felrakni, csak fixen növeli egy adott karakter életerejét. Ezeket nekünk kell legyártani kristályokból (annyi lesz belőle, mint a szemét), és egy extra alapanyagból, ami mindig egy adott küldetés jutalma. Némileg erősíthetjük ezekkel magunkat vagy akár gyengíthetjük is, ami elsőre fura lehet, de az eddigiek alapján talán értelmet nyer.

A sztori mód mellett van kötetlen bunyó is, két kontrollerrel nekimehetünk egymásnak, de aki erre vágyik, inkább húzza be az új Dragonball játékot, sokkal, de sokkal jobban jár. Ehhez a karaktereket és a pályákat a sztori módban nyithatjuk ki, alapból csak kettő áll rendelkezésre.

A játékban nincs angol szinkron (csak felirat), úgyhogy a japánt kedvelők előnyben, válogatni nem lehet. De legalább az eredeti hangokat kapjuk. A grafika is igyekszik olyan lenni, mintha az animéből emelték volna át (valószínűleg ez is történt), de a környezet elég randa, a karakterek pedig nincsenek rendesen animálva, így a legtöbb beszélgetést ugyanazzal a fapofával, komoly nézéssel, stb. csinálják végig. Ráadásul ezeknél nekem nagyon hiányzott Meliodas (a csapat vezére) jellemző folyamatos incselkedése/tapizása Elizabeth-tel (akit látszólag nem igazán zavar a dolog a többiek megrökönyödésére), és a hasonló apróságok, amik megadják a sorozat alaphangulatát. Itt ez csak néhány random beszélgetés közben bukkan fel, miközben sétálunk a világtérképen. Igen, tudom, hogy a feministák már kevesebbért is felgyújtanák a fejlesztők székházát, de hát a sorozatnál se tették meg, szóval kár volt kivenni.

III. oldal

Mondjuk a játékot ez se mentené meg, mert egyszerűen nem tud kiemelkedni a középszerűség mocsarából semmilyen téren. El lehet vele lenni, de a sorozat ismerete nélkül zagyva, és túlságosan agyatlan grindelés az egész. Éppen ezért csak a széria nagy rajongói tegyenek vele egy próbát, ha eddig nem tántorítottam el őket, de ők is inkább csak egy leárazás után, mert igazából nem nagyon ad semmi pluszt a sorozathoz képest. Mindenki más pedig inkább nézze meg az animét, jobban jár.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

4 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
Sinesol
Sinesol
2018. márc. 4. 3:03
#3

Mégis hol kínai ez, vagy akár az alapként szolgáló mű?

Ha már buta vagy, legalább ne hangoztasd...

Magrathea
Magrathea
2018. márc. 7. 22:46

Megértem az érzéseidet, de pls. személyeskedés nélkül fejezd ki őket!

zsenifernagyneki
zsenifernagyneki
2018. márc. 1. 13:55
#2

Támadnak a kínai ócó gagyi rajzfilmek-videojátékok.

Nekünk nem jó a Mézga család és Frakk.

Isten legyen velünk!

YellowFlash
YellowFlash
2018. febr. 28. 18:47
#1

Nem is tudtam, hogy játék készült belőle.

Vissza az oldal tetejére