2611 - iPon Black Friday - All-in

Érdekes témát választottak a The Lion's Song fejlesztői: az alkotói folyamatot, annak szépségeit és nehézségeit. A játék négy epizódból áll, mind a négy történet a 20. század elején, Bécsben játszódik, amely akkoriban virágzó művészeti és tudományos központ volt. Az ifjú művészek Klimt vezetésével szakítottak a hagyományos, csak a múltat másoló stílussal, és megszületett a szecessziós mozgalom, amely felkavarta az állóvizet. Külföldről is rengeteg művészt vonzott akkoriban Bécs, amely a zene világvárosa is volt egyben, és akkoriban figyelt fel a világ Sigmund Freudra, a pszichoanalízis atyjára is.

Izgalmas kor és helyszín ez egy játékhoz, bár az első epizódban ebből nem sokat láthatunk. A bevezető részt nagyon rövidre fogták (40 perc alatt végigjátszottam), és bevallom, nekem nem csinált kedvet ahhoz, hogy tovább játsszak. Ez a rövidke bevezető nem reprezentálja jól a sorozatot, amelynek későbbi részei már sokkal hosszabbak és összetettebbek, és amely minden résszel egyre jobb lesz - én legalábbis egyre jobban élveztem. Nem tudom, mi riasztott el jobban az elején, a pixeles grafika, a búbánatos barnás színpalettával, vagy a nyúlfarknyi történet, amiben nem sok minden történt?

Az első epizód főhőse a tehetséges Wilma Dörf, aki zeneszerzőnek tanul. A kételyekkel küzdő, kissé naiv fiatal lány szeretne mindenkinek megfelelni, különösképp mentorának, a manipulatív Professzor Cabannak, akibe titokban szerelmes. Hogy segítsen neki kilábalni az alkotói válságból, a professzor elküldi Wilmát az Alpokba, egy kis hegyi házikóba, ahol egyedül lehet és zavartalanul állhat neki szimfóniája megalkotásának.

Az elkövetkezendő napokat Wilmával együtt töltöttem a házban a zavaró körülmények kizárása, és az inspiráció keresése című minijátékkal, ami abból állt, hogy próbáltam rájönni, hogy a képernyőn látható tárgyak közül épp mire szeretné a játék, hogy kattintsak. A zenemű, a The Lion's Song mindenesetre megszületett, és nem is lett rossz.

A második epizód, melynek középpontjában egy ifjú festőművész, Franz Merkert állt már jóval érdekesebb volt, itt már több helyszín között lehetett szabadon mozogni, és jóval több párbeszédet tartalmazott, olyan választási lehetőségekkel, amelyek kihatással lesznek a befejezésre is.

Wilmához hasonlóan Franz is alkotói válsággal küzd. A fiú szeretne modelljei lelke mélyébe látni, de valami megakadályozza abban, hogy eljusson az igazán rejtett zugokba. Különleges festményein modelljei jellemének egyszerre több aspektusát egyszerre ábrázolja. Képeire felfigyel a művészvilág, de Franz úgy érzi, valami még hiányzik.

Ennél az epizódnál kezdett a játék vizuálisan is érdekes lenni, bár a minimalista színpaletta nem változott, a helyszínek és szereplők változatosak voltak, és nagyobb betekintést engedtek Bécs mindennapjaiba is. Különösen érdekesnek találtam azokat a részeket, amikor Franz szemével láthattam a világot és az embereket.

A történet egyik legjobb része Franz Freuddal történő beszélgetése volt, itt villant meg először az a jóféle humor, amiből a harmadik részben sem volt hiány. Ebben az epizódban kezdett látszani, hogy komoly koncepció áll a széria hátterében, és elkezdték összekötni a szereplőket is egymással.

A harmadik epizód főszereplője Emma Recniczek, aki elismert matematikus szeretne lenni egy olyan korban, amikor a női egyenjogúság még nem volt minden téren elfogadott. Emma egy komoly elméleten dolgozik, amely a változásról szól, és nagyon jók a meglátásai, de amikor ellátogat a klubba, ahol a legnagyobb matematikusok töltik idejüket, nem veszik komolyan, és kidobják, anélkül, hogy meghallgatnák.

Ez a rész szerintem annak is érdekes, sőt egyenesen izgalmas lesz, akit nem érdekel a matek, vagy nem ért hozzá. Az egyenleteket érdekes vizuális eszközökkel "oldhatjuk meg" (valójában nem kell matekoznunk), az elméleti részeket pedig hasonlatok segítségével teszik érhetővé. A teória részleteinek kidolgozása mellett Emmának meg kell küzdenie a ténnyel, hogy nőként nem érvényesülhet, ami igen érdekes helyzetekhez vezet.

A második rész kb. 70 percébe már belefért egy teljes történet, a körülbelül másfél órás harmadik részben még több idő jut a kibontakoztatására. Még több szereplő és mellékszereplő sorsa kapcsolódik össze, jó a tempó, a végére kellemesen felgyorsul minden, és szépen felépítenek mindent a befejezéshez. Ebből a részből kellett megtudnom azt is, hogy az első részben kihagytam egy fontos beszélgetést, ezért is volt olyan rövid és ezért volt hiányérzetem vele kapcsolatban. Ideje újrajátszani, és új lehetőségeket kipróbálni.

A negyedik rész hamarosan érkezik, de az első hármat addig is mindenkinek ajánlani tudom, akit érdekel a művészet, az alkotás, vagy csak olyan kattintgatós, párbeszédes kalandjátékra vágyik, ami nem teljesen szokványos. Bár a játékidő rövid, de rengeteg lehetőség van az újrajátszásra. A játék minden epizód végén megmutatja fontosabb döntéseinket (és százalékosan azt is, hogy a többi játékos hogyan döntött), így pontosan tudni fogjuk, hol vannak a legfontosabb elágazások.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

0 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!

Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!

Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.
Vissza az oldal tetejére