Fél évszázad űrkutatása jelentős mennyiségű szemetet eredményezett a Földet körülvevő űrben. Működésképtelenné vált műholdak, kiégett rakétafokozatok és rengeteg apróbb űrszemét kering 28 ezer km/órás sebességgel bolygónk körül, komoly kockázati tényezőt jelentve a még üzemelő űreszközök és az űrhajósok számára.
A svájci űrügynökség egy „takarító műholdat” akar pályára juttatni az űrszemét végleges feltakarításának megkezdése érdekében. Terveik szerint az SFr10m kódjelű, CleanSpace One néven emlegetett műhold öt éven belül megkezdheti munkáját.
A NASA 16 ezer 10 centiméternél nagyobb szemétdarab pályáját követi figyelemmel. További 500 ezer darabka valószínűsíthető az 1‒10 centiméteres mérettartományban, az ennél is apróbb darabokból pedig több száz millió is lehet.
A legkisebb darabkák is súlyos károkat okozhatnak, ha rossz helyen találnak el egy műholdat vagy űrállomást. A Nemzetközi Űrállomásnak rendszeresen pályát kell módosítania a nagyobb darabok elkerülése érdekében. 2009 februárjában az amerikai Iridium-33 műhold felrobbant, amikor összeütközött az oroszok régóta magára hagyott műholdjával, a Cosmos-2251-gyel.
A CleanSpace One pályára kerülve célba vesz egy nagyobb szemétdarabot, és amikor eléri, egy kar segítségével hozzákapcsolódik. Ez nem lesz egyszerű feladat a nagy sebességek miatt, valamint azért sem, mert számos darab forgó-bukdácsoló mozgást is végez. Amikor az összekapcsolódás megtörtént, a műhold visszatér a légkörbe, ahol elég a begyűjtött szeméttel együtt.
Az első küldetés során két elhagyott svájci műhold közül az egyiket szándékoznak megsemmisíteni ‒ egy 2009-ben fellőtt pikoszatellitet vagy a 2010 júliusában pályára álló TIsat-ot.
A svájciak terve, hogy a jövőben különböző mérettartományok befogására alkalmas, használatra kész takarító műholdakat dobnak piacra, amelyek segítségével bármelyik űrügynökség eltávolíthatja a Föld körüli pályáról halott műholdjait.
 
 




























