Bizonyára sokan vannak köztetek, akiket az 1990-es Star Control anno hosszú órákra oda tudott ragasztani a képernyő elé, ahogy engem is. A MinMax Games által készített 2011-es Space Pirates and Zombies (becenevén SPAZ), melyet többek között ez a régi klasszikus ihletett, hasonlóan jól sikerült addiktív darab volt, ami szintén sokak szívébe belopta magát. Rengeteg időt el lehetett benne tölteni az űrhajók építgetésével, felszerelésével, az izgalmas, felülnézetes űrcsatákkal, és nem hiányzott a darabból a rekeszizmokat megdolgoztató humor sem. A folytatás, amellett, hogy követi az előd nyomdokait, alaposan megszépült és megújult - már az első résznél is meglepő volt, hogy a játék mindössze két ember munkáját dicséri, a másodiknál meg méginkább az. Igaz, hogy sokat kellett várni, míg a folytatás elkészült, és hosszú ideig volt early accessben, de mindenképp megérte a várakozást.
Kétféle játékmódban vethetjük bele magunkat az űrkalandokba ebben a valós idejű stratégiai játékban. A kampány során küldetésről küldetésre haladva követhetjük a történet fő szálát, melyről a melléküldetések kedvért út közben letérhetünk, sandbox módban pedig véletlenszerűen generált játszóteret kapunk, ahol szabadon vagyunk engedve. Ez utóbbi módban félelmetesen sokféle beállítási lehetőség áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével teljesen testre szabhatjuk, milyen kihívásokkal szeretnénk szembenézni: beállíthatjuk a frakciók erejét, fejlődésünk sebességét, az erőforrások sűrűségét, az űrhajók pajzsának, fegyverzetének, hajtóművének tulajdonságait, tulajdonképp minden kisebb-nagyobb részletet, amit csak el lehet képzelni. Elsőre érdemes végignyomatni a kampányt, amely megtanít mindenre, amit tudnunk kell, és ha sikerült meghódítanunk a galaxist, sandbox módban végtelen kalandok várnak ránk.
A sztori még mindig a titokzatos elem és egyben erőforrás, a Rez körül forog, melyet üzemanyagként használunk, és amely az első rész eseményei után ritkábbá és így még értékesebbé vált a galaxisban. A főhős(ök) Elsa Young és excentrikus legénysége, melynek tagjai között ott van a harcias Jamison admirális, az űrhajót irányító, nem teljesen komplett MI (kávét főzni is tud), és Carl, a rezidens őrült tudós, akinek a legdurvább fenyegetése: "Ha kell, nullával fogok osztani!".
Az első részben a csaták felülnézetesek voltak, a leglátványosabb változás ehhez képest, hogy itt már egy izometrikus 3D-s rendszert kapunk: hajóinkkal két tengely mentén mozoghatunk, és a képet a harmadik mentén is forgathatjuk. Ha elforgatjuk a kamerát, játszhatunk akár felülnézetből is, ha épp úgy tartja kedvünk.
A főszerep az anyahajóé, melyet modulokból rakhatunk össze: mi magunk állíthatjuk össze a vázat, a hajtóműveket, a fegyverzetet. Az elhelyezésüknek is jut szerep, bizonyos darabok egymás mellé rakva szinergiát képeznek, ami bónuszokat ad különböző tulajdonságaikra. Ennek a részletesen kidolgozott rendszernek nagyon sok fajta eleme van. Alkatrészeket az ellenfelektől zsákmányolhatunk, vagy az űrállomásokon vásárolhatunk, de katalógusból is rendelhetünk, ha épp nem találjuk sehol, amire szükségünk van, ez utóbbi persze kicsivel többe kerül. Az anyahajón egész flottányi kisebb űrhajót vihetünk magunkkal, ezek tervrajzait a csaták közben szerezhetjük meg, fegyverzetüket pedig egyedileg konfigurálhatjuk. Alapvetően az anyahajót irányítjuk (a fegyverzetet magunk is kezelhetjük, vagy automatára is állíthatjuk), de harc közben beülhetünk bármelyik kisebb hajónkba is.
Az űrhajók színesek, látványosak: miután összeraktuk őket és elmegyünk velük csatázni, nagyon jó látni, ahogyan nagyban is életre kelnek alkotásaink. A csataterek is látványosak, az aszteroidák és űrszemét között űrmotel- és űrburger hirdetőtáblák úszkálnak a vákumban. Az erőforrások begyűjtése a térkép segítségével történik, de időnként feltűnik olyan aszteroidamező is, ahol manuálisan bányászhatunk, és több időnk marad gyönyörködni a látványban. Bevallom nekem ez az egyik kedvenc elfoglaltságom a játékban, ha feltűnik a kis kék ásó ikon, csapot-papot otthagyok és már repülök is oda. Van valami pihentető abban, ahogy békésen sodródok a Rezet rejtő űrsziklák között, amiket kényelmesen hátradőlve apró darabokra robbantgatok, és nem lő vissza egyik sem.
A frakciók kicsit máshogy működnek, mint az első részben, cselekedeteinknek itt már következményei vannak: a banditákon kívül nem gyilkolászhatunk le és nem rabolhatunk ki senkit anélkül, hogy egyes frakciók jobban szeressenek, mások jobban utáljanak ezért, kapcsolataink rendszerét a játék részletesen követi. Érdemes jóban lenni szomszédainkkal és a különböző pilótákkal, ez utóbbiak csatlakozhatnak is hozzánk, ha lesz saját frakciónk, és besegíthetnek nekünk a csatákban. Így is lesznek ellenfelek, akikkel nem bírunk, vagy épp nem érünk rá megszabadulni tőlük, ezekre vérdíjat tűzhetünk ki.
A diplomácia mellett az erőpforrások gyűjtögetése, a kereskedelem, bázisépítgetés, a banditák és a zombik elleni harcok lesznek elfoglaltságaink, persze szigorúan csak két röhögőgörcs között. Én nagyon jól elszórakoztam a SPAZ 2-vel, nálam az idei év egyik legjobb játéka. Annak is jó szívvel tudom ajánlani, aki nem ismeri az első részt (a második után lehet, hogy még ahhoz is kedvet kap).
A játékhoz készült VR-támogatás is, sajnos ezt nem volt módomban kipróbálni, de úgy hallottam, kifejezetten jól sikerült. Az alábbi videóban maguk a fejlesztők mutatják be, hogy is néz ki a dolog.



































