1. oldal
Az elmúlt időszakban bizony alaposan kijutott a videójáték iparnak a botrányokból, melyek nem tettek jót sem a felhasználók szórakozásának, sem a fejlesztők, kiadók presztízsének. Gondoljunk csak a Diablo III megjelenése körüli hercehurcára, mely során a játékosok nem tudtak belépni a programba az első napokban, köszönhetően a folyamatos internetkapcsolatot igénylő DRM-nek. Ezt követte az Aliens: Colonial Marines által okozott vihar, mely alaposan megtépázta a Gearbox renoméját, akik egy megfabrikált demóval vezették félre a fél világot, leplezve a játék szörnyű minőségét. Sorolhatnánk még a példákat, hiszen a Diablo III-éhoz hasonló DRM-mel rendelkezett korábban néhány Ubisoft játék is, mely szintén megkeserítette a becsületes vásárlók életét. A francia óriáskiadó szerencsére tanult a hibájából, és mára kivette ezt a fajta védelmet a programjaiból. Az ember azt hinné, hogy a cégek vezetői tanultak az ilyen botrányokból, ám a fent leírt események nem vették el az Electronic Arts kedvét attól, hogy a sokak által várt SimCityt is folyamatos internetkapcsolatot igénylő DRM-mel lássa el. Az eredmény természetesen borítékolható volt.
Nem szeretném az egész cikket a DRM ostorozásával tölteni, de úgy vélem nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami történt, illetve ahogy a fejlesztők és a kiadó kommunikálták az esetet az elmúlt 2 hétben. Ahogy várható volt, a SimCity szerverei nem bírták az első napi rohamot, és azonnal megadták magukat. Sok játékos még letölteni sem tudta a programot az Origin rendszeréről, másoknak pedig sorba kellett állniuk, hogy beléphessenek a játékba. Ám az sem élvezhette sokáig a SimCityt, akiknek ez sikerült, hiszen szerverhiba miatt az gyakran kilépett, kifagyott. Mára szerencsére a helyzet sokat javult, ilyen problémára nem kell számítani, tesztünket egyszer sem zavarta meg a szerverek rakoncátlankodása. A legnagyobb gond azonban nem is ez a technikai malőr volt, hanem az, ahogy ezt a fajta DRM-et az EA (és a fejlesztő Maxis) indokolta. Elsőként arról volt szó, hogy azért van szükség folyamatos szerverkapcsolatra, mivel a szimuláció számításainak egy részét a kiadó szerverei végzik, levéve a terhet a mi számítógépünkről. Ez az indok már az elejétől fogva gyanús volt, és a megjelenést követően hamar kiderült, hogy alig történik adatforgalom a játék és a szerverek között. Olvashattunk olyan nyilatkozatot is, miszerint hatalmas munkára lenne szükség ahhoz, hogy a SimCity offline módban is futhasson, ezért utólag már nem tudjak megváltoztatni az online szükségletet. A PR-osok legnagyobb bánatára pár ügyes kezű felhasználó ezt a teóriát is hamar megdöntötte, hiszen minimális erőfeszítéssel képesek voltak huzamosabb ideig internet kapcsolat nélkül futtatni a játékot. Igaz, ilyenkor nem tudtak menteni, de azt hiszem ezt a problémát nem lenne nehéz megoldania a fejlesztőknek. Nagy kár, ami történt, hiszen az újragondolt SimCity önmagában egy kellemes, még ha nem is tökéletes városépítő játék. Ezt a fajta fejlesztői, kiadói hozzáállást azonban nem érdemelték meg a becsületes vásárlók (de legalább kompenzációként kapnak egy plusz játékot végül, ezt nem árt megjegyezni).
2. oldal
A téma kellemetlenebb felét átrágva evezzünk kellemesebb vizekre, hiszen van miről beszélni a játékmenettel kapcsolatban is. Gyorsan foglaljuk össze az alapokat azok számára, akik egy másik bolygón éltek eddig (vagy épp túl fiatalok). A SimCity névre hallgató sorozat Will Wright legendás városmenedzselős játékszériája, mely 1989 óta hódit a számítógépeken. Az elmúlt, több mint 20 évben számos rész jelent meg belőlük, melyek komoly elismerést vívtak ki a kritikusoknál és a játékosoknál egyaránt. Ezen nincs mit csodálni, hiszen ezekre a játékokra mindig is a nagyszerűen összerakott, és igencsak komplex városszimuláció volt jellemző, mellyel hosszú évekig elvoltak a stílus rajongói. A menedzselés minőségét jelzi, hogy a második részt még a tanításban is felhasználták egyes iskolákban, mint segédanyagot. A legutolsó „igazi” SimCity majdnem 10 esztendővel ezelőtt jelent meg (a Societies nevű baklövést mindenki gyorsan felejtse el), így tényleg itt volt az idő, hogy a Maxis előrukkoljon a következő darabbal. Az új SimCity elhagyta az eddig megszokott számozást, ezzel is jelezve, hogy teljesen újragondolták a fejlesztők a sorozatot.
Ettől függetlenül, aki játszott már valamelyik korábbi játékkal, viszonylag hamar otthon fogja érezni magát az új darabban is. A város működésnek alapja ezúttal is a lakó-, a kereskedelmi és az ipari övezet, melyek sűrűségét ezúttal az utak típusa határozza meg. Minél nagyobb forgalmat képes befogadni egy út, annál nagyobb, több ember által lakott épület jöhet ott létre. A vékony földutak mellett csak a kis lakóházak és a sarki fűszeres fognak feltűnni, ám egy többsávos sugárút már a felhőkarcolók, a high-tech boltok és a gyárak számára is képes otthont adni. Mivel az útvonalak ilyen kritikus jelentőségűek lettek, ezek kezelésében is történt változás a korábbiakhoz képest. Például most már könnyedén tudunk kanyargós utcákat készíteni, nem vagyunk rákényszerítve a derékszögű és átlósan vezető elrendezésre. Így már sokkal organikusabb és változatosabb városokat tudunk létrehozni, mint az elődökben. Pár dolog viszont nem tetszett ebben a rendszerben, ami helyenként egy kis frusztráció forrása is volt játék közben. Amikor lerakjuk az utakat, a program felajánl azokhoz szaggatott vonallal egy optimális helyet, amit ajánlott követni, mivel egyébként előfordulhat, hogy egy-egy épület nem tud tovább fejlődni a hely hiánya miatt (vagy feleslegesen hozunk létre nagy, beépítetlen területeket). Ez különösen akkor zavaró, amikor már egy kész úthálózatnál látjuk azt, hogy néhány ház megragadt a legalacsonyabb szinten. Az a megoldás sem volt szimpatikus, hogy amikor magasabb szintűre akarunk fejleszteni egy útszakaszt, akkor nem tehetjük meg azt, hogy végighúzzuk a kijelölést egy hosszabb úton, hanem csak a kereszteződésekkel közrefogott rövidebb szakaszokkal tudunk dolgozni. Ez egy komplex hálózatnál azt jelenti, hogy percekig csak kattintgatunk a térképen, egyesével kijelölve az útszakaszokat.
3. oldal
Persze nem csak az utakon múlik a városunk sorsa, ugyanolyan fontos a különféle szolgáltatások minősége is, hiszen azok nélkül a lakók hamar kiköltöznek a városból. Ezekből ezúttal is nagyon sokféle szerepel a SimCityben, az alapvető víz és áramszolgáltatók mellett akad szennyvíztisztító, rendőrség, tűzoltóság, szemétszállítás, oktatási szolgáltatások és még jó néhány típus. Nagyon érdekes és jól működő ötlet, hogy minden ilyen épületet tudunk fejleszteni. A tűzoltósághoz például vehetünk több autót, amivel nagyobb területet fedhetnek le, az egyetemhez csatlakoztathatunk további oktatási szárnyakat, a szélerőműhöz turbinákat és a többi. Ráadásul a széria történetében először specializálni is tudjuk a városunkat, aminek eredményeképpen különféle magas szintű épületeket tudunk megnyitni. Olajfinomító, processzorgyártó üzem, az Empire State Building, csak néhány azon nagyszerű épületek közül, amiket csak egy specializált település építhet. Lesz tehát mire elköltenünk az adók révén beszedett pénzt. Több más rendszer mellett a szolgáltatások működését is a fejlesztők által agyonreklámozott Glassbox-engine vezérli, ami (elméletileg) biztosítja, hogy az egyes lakók minél realisztikusabb és ésszerűbb módon vegyék igénybe azokat. Ez az esetek többségében jól működik, látni például, ahogy a víz és energiaegységek odavándorolnak a házakhoz, ahol felhasználják azokat. Akadnak azonban bugok, melyek belepiszkítanak jól működő gépezetünkbe. Nem egyszer találkoztunk a városháza előtt tüntető lakókkal, akik a rossz egészségügy, vagy épp a bűnözők miatt lázadoznak, holott a grafikonok szerint minden rendben volt e téren. Apropó grafikonok, akik szerették a korábbi SimCity játékokban a különféle táblázatokat, és adatokat bújni, azok az új résszel is meg lesznek elégedve, hiszen akad belőlük bőven itt is.
Vannak viszont hiányosságok, amik nagyon hiányoznak a játékból. A közlekedés terén például alapos visszalépés történt, sokkal kevesebb lehetőségünk van, mint korábban. Nincsen metró, se magasvasút, ráadásul a buszok, villamosok útvonalát sem tudjuk kiíratni, hogy megnézzük, miként szuperál a rendszerünk. A játék közlekedési mechanizmusa is hagy itt-ott kívánnivalót maga után. Ez már a korábbi SimCityknek is gyenge pontja volt, és sajnos ezúttal sem sikerült javítani rajta, hiába a már emlegetett Glassbox rendszer. Bár az szép és jó, hogy most már minden járművet önállóan vezérel a játék, és ezeket bárhol nyomon követhetjük, néha érthetetlen módon jönne létre a dugók, a járművek pedig nem használják megfelelően az útvonalakat. Egy konkrét példával tudnám ezt a legjobban szemléltetni. Egy alkalommal a városomat meteor becsapódások tették romhalmazzá, ám a tüzek oltására induló tűzoltóhad semmit sem tudott kezdeni a helyzettel. Ugyanis az autók kígyózó sorban egymás után haladva mentek egyik lángoló háztól a másikig ahelyett, hogy a többsávos úton megelőzték volna egymást, és minden esethez külön tűzoltó vonult volna ki.
4. oldal
Egy másik nagy probléma az alaposan lecsökkent játéktér, és a kevés játszható pálya. Előbbi annyit tesz, hogy a korábbi SimCitykkel ellentétben most minden város azonos méretű térképen épül, ami meglehetősen kicsi, körülbelül akkora, mint a legkisebb terület a SimCity 4-ben. Mondhatnánk persze, hogy ez extra kihívást biztosít játékos számára, hiszen most alaposan meg kell gondolnunk, hogy mit és hová építünk, hiszen nem tudunk mindent lerakni. Előre el kell döntenünk, hogy milyen típusú várost akarunk készíteni. Ezzel önmagában nincs gond, de ettől még lehetővé kellett volna a nagyobb pályákat is azon játékosok számára, akik azokat szeretik. Sok embernek épp az volt a kihívás a SimCityben, hogy egy többmilliós, jól működő metropoliszt hozzanak létre egy hatalmas térképen. Itt viszont meg kell elégednünk egy aprócska hellyel, ami ráadásul hamar meg is telik, mert a speciális épületek sok helyet elfoglalnak. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy nincs terraformálási lehetőség, így nem tehetjük meg, hogy a saját szánk íze szerint hozunk létre egy területet. Helyette kapunk nyolc előre gyártott régiót, amivel be kell érnünk az első DLC megjelenéséig. Mert ne legyenek kétségeink, ezek a hiányosságok a letölthető tartalmak révén kerülnek majd orvoslásra. Hogy valami pozitívumot is említsünk az új régiórendszerről, ezúttal van időjárás szimuláció is a programban, aminek köszönhetően időnként esik az eső (ez feltölti a föld alatti vízkészleteket) és fúj a szél (ami befolyásolja a légszennyezés terjedését).
Az említett régiórendszer esetében nem kerülhetjük ki a SimCity többjátékos vonalát, ami ezúttal sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott, mint az előző részben. Bár azokban is volt lehetőség arra, hogy a régiók városai hatással legyenek egymásra, itt most minden valós időben zajlik (korábban felváltva kellett játszani). Ha több emberi játékos van egy régióban, akkor eladhatjuk nekik a felesleges vizünket, villamosenergiánkat, vagy épp felajánlhatjuk valamelyik szolgáltatásunkat (rendőrség, tűzoltóság stb). Megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe természetesen. A legjobb dolog azonban az, amikor közösen nekiállunk egy Nagy Mű felépítésének. Ez egy komoly vállalkozás, amibe minden szomszédos városnak részt kell vennie, ha sikert akarunk elérni. Nagyon sok nyersanyag és fejlett szolgáltatások szükségesek a megvalósításához, ám ha elkészül, akkor az egész régió számára bónuszt biztosít. A regionális játékmenet tehát jól működik, ám itt is akadnak technikai problémák, amik megkeseríthetik az életünket. Bár a szerverekkel már nincs gond, de még így is problémás becsatlakozni a már meglévő régiókba. Mi hiába próbálkoztunk napokon át, csak teli régiók százait dobta ki a játék, amikbe nem tudtunk belépni. Mivel nincs se szűrő, se részletes kereső a játékban, így nem tudtuk kilistázni azokat, ahol van hely. Nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk sajátot létrehozni, ami viszont érdekes módon lassan telt meg. Úgy tűnik, hogy jelen pillanatban azok tudnak a legkönnyebben multizni, akik egy baráti társasággal vágnak bele a SimCitybe. Persze a magányos farkasoknak sem kell búsulniuk, privát régiókat is lehet létrehozni, amelyekben minden várost mi fejlesztünk.
5. oldal
Amivel viszont elégedettek voltunk, az a grafika és a hangzás megvalósítása. Bár utóbbira nem érdemes sok szót vesztegetni, hiszen egy városmenedzselős programnál ez másodlagos tényező. A városi zajok, építkezési hangok jók lettek, mindezt kiegészíti egy kellemes, háttérben megbúvó zene. A látványvilággal viszont dicséretes munkát végeztek a fejlesztők. Nem kell semmi egetverőre gondolni, nem alázza a grafika Crysis-t, csak egész egyszerűen jó ránézni a játékra. Minden épületet részletesen kidolgoztak és animáltak a fejlesztők, az emberek és autók jönnek-mennek az utcákon, ha pedig ráközelítünk az eseményekre, még azt is láthatjuk, ahogy például a rendőrök épp letartóztatnak egy bűnözőt. Persze ha teljesen bezoomolunk, akkor kicsit kockásak a járművek, de ennyi kompromisszumot kellett kötni, hogy ne „gyilkoljon meg” minden számítógépet a játék. A legszebb képét akkor mutatja a SimCity, amikor már vannak felhőkarcolók, és beköszönt az éjszaka. Ilyenkor kigyúlnak a város fényei, és még azt is láthatjuk, ahogy a régió távoli városai világítanak. Szívet melengető érzés látni, ahogy az általunk létrehozott település önálló életét éli. A technikai rész zárásaként annyit viszont még el kell mondanunk, hogy a játékban jelenleg nem elérhető az időgyorsítás legmagasabb fokozata. A fejlesztőknek ugyanis ki kellett azt kapcsolniuk, hogy működésre bírják a szervereiket. Reméljük, minél hamarabb visszakerül ez a funkció, ugyanis így meglehetősen időigényes a város menedzselése.
Mit is mondhatnánk még a SimCityről? A Maxis alkotásának startja valószínűleg minden idők egyik legbotrányosabb indulásaként kerül majd be a történelemkönyvekbe. Ám ha azt nem is vesszük figyelembe, látni kell, hogy bizony bőven van még mit dolgozni a programon. Toldozgatni-foltozgatni kell a szimulációt, ki kell irtani a bugokat, javítani a régiókeresőt. Nem beszélve arról, hogy hiába vannak jó ötletek a játékban, ha számos dologban visszalépés történt az előző részekhez képest. Mert szép és jó dolog egy széria újragondolása, ám ha az elődökben megszoktunk egy bizonyos minőséget, arra építeni kell, és nem elvenni belőle. A programban van potenciál, és látható, hogy a fejlesztők folyamatosan javítgatják a játékot, így a stílus rajongóinak érdemes rajta tartania a szemét.
Platformok: PC







































