A legelső Scribblenauts játék, mellyet a 5th Cell fejlesztett 2009-ben jelent meg Nintendo DS-re és számos folytatás (Super Scribblenauts, Scribblenauts Unlimited stb.) követte Nintendón illetve különböző mobil platformokon. A népszerű fejtörőjáték sorozat legújabb tagja, a Scribblenauts Showdown az első játék a szériából, ami PS4-re és XBox One-ra is megjelent. A darabot már új fejlesztő, a Shiver Entertainment fejlesztette, de a grafika és a lényeg a régi maradt: játékos problémamegoldás képzeletünk, kreativitásunk és az angol nyelv segítségével.
A Scribblenauts Showdown 35 000 szavas szótárt tartalmaz, amelyben olyan szavak és kifejezések is szerepelnek, amelyekkel még a haladók is bővíthetik szókincsüket (a Clonazepamon és a monochlorobenzene-en én is meglepődtem). Játék közben életre kelthetjük a főneveket, a melléknevek segítségével pedig jelzőket adhatunk hozzájuk.
Három különböző játékmód közül választhatunk. Versus módban a géppel, vagy barátainkkal versenyezhetünk a 27 minijáték valamelyikében. Van evőverseny, lufifújás, frizbi dobálás, tüzet kell raknunk, befőttesüvegbe gyűjteni a röpködő szentjánosbogarakat, célba juttatni a Mars járót és hasonlók. Ezek rövid és egyszerű játékok, és játékmechnika szempontjából van köztük némi átfedés (pár játék lényegében ugyanaz, csak más körítéssel). A nagyobb gyerekek hamar megunhatják, de a kisebbek biztos, hogy jól fognak szórakozni velük.
A mini játékoknál csak kisebb szerep jut a szavaknak, a harci játék előtt például megadhatjuk, milyen fegyvert szeretnénk, az űrhajós játéknál, amelyben egy fekete lyukba kell minél több tárgyat bedobálnunk, pedig mi választhatunk tárgyat. A mókás az egészben az, hogy a játék mondja meg, milyen kategóriából választhatunk, így előfordulhat, hogy banánnal püföljük az ellenfelet, és hintalovakat viszünk magunkkal az űrbe.
A Showdown mód annyival dobja fel a dolgokat, hogy a Versus módból megismert minijátékok köré keretet von egy táblás társasjáték formájában. Figuráinkkal körbe kell mennünk a táblán, és a győztes az, aki a leghamarabb ér a célba. Minden körben kártyákat kapunk, ezek segítségével dől el, ki mennyit léphet. A kártyákon különböző feltételeket találunk, például "Nyerj meg háromból két minijátékot és léphetsz 3-at". Olyan kártyák is akadnak, amelyekkel az ellenfeleinket hátráltatjuk: arra kényszeríthetjük őket, hogy visszalépjenek párat, vagy lapokat lophatunk tőlük. A legdurvább az a lap, amit ha kijátszunk, helyet cserélünk ellenfelünkkel - ha ezt a megfelelő időben tudjuk kijátszani, azzal teljesen megfordíthatjuk a játék állását.
Ez a társasjáték keret izgalmasabbá teszi a minijátékokban való részvételt, bár a játék ebben a módban időnként hosszúra tud nyúlni, ha a játékosok sok olyan lapot használnak, amellyel egymást hátráltatják. A minijátékok ilyenkor óhatatlanul ismétlődni kezdenek.
A Sandbox mód a játék legjobb része, és ez mutatja meg leginkább, hogy anno mitől lett igazán sikeres a Scribblenauts sorozat. Nyolc pálya közül választhatunk, melyek közül alapban csak az első hármat kapjuk meg, a többit a játék közben megszerzett tokenekből vásárolhatjuk meg. Ezek a tokenek (Starite-ok) egyébként arra is jók, hogy járműveket, ruhákat és kiegészítőket vásároljunk avatarunknak.
A feladatunk mindenütt a problémamegoldás lesz: a szereplőket kell segítenünk abban, hogy elérjék céljaikat. Az állatkertben meg kell etetnünk az éhes madarakat, hazakísérni az eltévedt állatokat. Az elhagyatott vidám parkban segítenünk kell a cirkusz társulatának, miközben szellemek, denevérek és más szörnyek vadásznak ránk. Kalandozhatunk utasszállító hajón, dzsungelben, távol keleti környezetben pandák, nindzsák, szamurájok között, és titkos helyeket fedezhetünk fel.
A játék szépsége, hogy a feladványokat, nehéz helyzeteket többféle módon oldhatjuk meg, és közben mindenféle kalamajkába keveredhetünk. Ha gyorsan el akarunk jutni valahová, lovagolhatunk rózsaszín atomelefánton (de ha nem akarunk felrobbanni, akkor jobb, ha az "atomic" helyett más jelzőt használunk). Ha a földről megközelíthetetlen helyre szeretnénk eljutni, idézhetünk magunknak sárkányt, szárnyakat, de az is elég, ha avatarunk neve elé odatesszük a flying (repülő) jelzőt, és máris a levegőbe emelkedhetünk.
A legérdekesebb dolgok akkor történnek, ha eltérünk a forgatókönyvtől, és szabadon próbálkozunk. A legnagyobb kalandban akkor volt részem, amikor az óceánjáró hajón zombivá változtattam a zenekar egyik tagját, aki megindult, megharapta társait, és még az ellene küldött óriás robotkutyákkal sem tudtam megállítani. Az atom jávorszarvas is csak pár zombit tudott kiiktatni (köztük engem is). Végül zombiirtó és riasztó szer segítségével sikerült csak megfékezni a rohamot, és utána visszaváltoztatni mindenkit. A hörgő, ugráló, de amúgy ártalmatlan zombi virágcsokrot meghagytam emlékül.
Összességében a Scribblenauts Showdown egy jópofa darab, amely alkalmas az angol szókincs, és a helyesírás fejlesztésére (elég beírni pár betűt, a játék felkínálja a szótárában szereplő lehetőségeket), úgy, hogy a gyerekek közben jól szórakoznak, és nem érzik tanulásnak.



































