Saw: The Videogame - Jigsaw újra akcióban

A Konami gatyába rázta a hosszú évekig vergődő  Saw játékot, ennek köszönhetően pedig egy jól sikerült, hangulatos termék került a boltok polcaira.

Saw: The Videogame - Jigsaw újra akcióban

I. oldal

John Kramer átlagos ember volt, olyan mint te, én, vagy bármelyikünk. Magánéletében boldognak érezte magát, mérnökként pedig sikeres karriert futott be, és szentül hitte, hogy a sors nem gördíthet elé olyan akadályt, melyet ne lenne képes legyőzni. Egy napon azonban szörnyű hírt kapott. Gyors iramban növekvő agydaganata van, mely egy előrehaladott vastagbélrák hatására fejlődött ki, a betegség gyógyíthatatlan. Miután Kramer megtudta, hogy legjobb esetben is már csak hónapjai lehetnek hátra, beült az autójába, és a szakadéknak hajtott. Az öngyilkosság viszont nem sikerült, emberünk túlélte a karambolt, és egy teljesen új fejezet vette kezdetét. Megtanulta értékelni a világot, az események hatására pedig felszínre került a sötétebbik énje, aki hadjáratot indított mindazok ellen, akik tönkreteszik a saját, vagy a mások életét. John Kramer mint Jigsaw, vagyis mint a Kirakós Gyilkos vonult be a krimináltörténelembe, bár ő nem érezte magát bűnösnek, áldozatai ugyanis szörnyű szenvedések árán, de megmenekülhettek a bosszúja elől.

Jigsaw elsőként James Wan 2003-as, YouTube-on is megtalálható rövidfilmjében mutatkozott be, majd miután a rendezőt kitüntették a soron következő Sundance Filmfesztiválon, beindult a nagy hollywoodi gépezet, az újabbnál-újabb epizódok pedig azóta érkeznek töretlenül. Az eddigi hat filmben Jigsaw több tucat embert leckéztetett már meg, sőt a hűséges segítőinek, és a maga mögött hagyott csapdáinak köszönhetően még a halála után is szedi áldozatait. A filmek során megismerhettük kegyetlen módszereit, nagy képernyőn élhettük át a gyilkos kínpadok, fűrészelőgépek, koponyatörők, meg egyéb találmányok bosszúját, és mindvégig csak reménykedni tudtunk, hogy a valóságban nincs még egy ilyen elvetemült pszichopata, mint ő. A sorozat rajongói a gyilkos előéletének történetét már megismerhették a Saw: Rebirth című képregényben, most pedig itt van a Saw: The Videogame, melyben mi magunk válunk áldozattá!

A Saw játék kronológiailag az első és a második film közé tehető, az általunk alakított főszereplő pedig nem más, mint David Tapp nyomozó, az első moziban megismert Steven Sing régi nagy barátja. Tapp anno szemtanúja volt, ahogy Sing áldozatul esik Jigsaw egyik csapdájának, a tudat pedig, hogy megmenthette volna, azóta gyötri őt. Tapp a játék története szerint egy napon súlyos lőtt sebet szerez, gyógyításáról viszont Jigsaw gondoskodik, hősünk pedig egy elhagyatott, koszos, évekkel ezelőtt bezárt elmegyógyintézet falai között ébred. Az épületben nincs egyedül, rajta kívül még legalább százan vannak bezárva, akik mind úgy hiszik, hogy Tapp miatt kerültek ide, és a kiszabadulásuk csak úgy biztosítható, ha kiveszik a hősünk hasába operált főbejárati kulcsot. Detektívünknek nincs könnyű dolga tehát, a Jigsaw-tól kapott feladat szerint pedig még meg kell mentenie hat idegen embert is, akik bár megérdemelnék a halált, de életük fontos a kijutáshoz.

II. oldal

A játék egy külső  nézetes túlélő horror lett, rengeteg gyilkos csapdával, trükkös fejtörővel, és persze izgalmas küldetésekkel. Ahogy minden áldozatával, úgy Jigsaw velünk is video-, és hangfelvételek útján kommunikál, bármerre is megyünk, mindenhol kapunk valami utasítást, hogy éppen mit kell megcsinálnunk a továbbjutáshoz. A játékmenet három elemre épül. Vannak a harcok, melyekben a ránk támadó többi áldozattal, vagyis a kegyeltekkel kell megküzdenünk, aztán a fejtörők, amik csak egy kis gondolkodással és trükközéssel oldhatóak meg, illetve a szabadítós részek, ahol a hat másik főszereplőt kell megmentenünk a haláltól. Az első maga az ex-drogos Amanda Young, aki már titkon Jigsaw segítőjévé vált, majd jön Jennings Foster, a korrupt helyszínelő, aki egy teljesen ártatlan embert juttatott börtönbe, csak hogy egy okozott baleset után mentse a saját bőrét. A soron következő Oswald McGullicuty, az újságíró, aki egy cikkében Tappre akarta kenni a Jigsaw-gyilkosságokat, a negyedik Steven Sing özvegy felesége, a férjének haláláért hősünket okoló Melissa Sing, míg az utolsó kettő Obi Tate és Jeff Thomas, akik mindketten megmenekültek már a gyilkostól, de egyikük sem változtatott az életén.

 

A harcos részek nem lettek valami jók, sőt igazából ezek húzzák le igazán a Saw: The Videogame értékelését. A verekedés ugyanis nagyon frusztráló, emberünk rettentően lassan mozog, és sokszor már három pofont is bekap, mire egyet lendít a karján. Természetesen hozzá lehet szokni a dologhoz, és ki lehet tapasztalni, hogy melyek azok a pontok a bunyó során, amikor érdemes rányomni az ütésre, de bizony ez több százalékot is levon az amúgy szinte tökéletes játékélményből. A kalandok során amúgy mindenféle fegyvert is használhatunk, lehet baseball ütővel, vascsővel, olajlámpával, műkarral, mankóval, szikével és asztallábbal is verekedni, illetve nem egyszer még egy pisztolyra is rálelhetünk, mely nem meglepő módon a legütősebb eszközünk. A talált fegyvereket amúgy nem lehet eltenni, mindig csak egy lehet nálunk, hasonlóan fényforrásként használható tárgyakhoz. Az öngyújtó, az elemlámpa és a fényképező mind nagyon hasznos tud lenni, az elsővel például molotov koktél gyújtható, a második jó messzire elvilágít, míg a harmadik a vakujával képes elvakítani bárkit, akivel véletlenül szembe találkozunk a sötét folyosón. Gyilkolni amúgy nem csak puszta kézzel lehet, egy kifeszített kötélből és egy falra szerelt puskából például csinálhatunk csapdát is, de vigyázni kell, mert nem csak mi ismerjük a trükköt, így bármikor belesétálhatunk egy ilyenbe.

 

A gondolkozós részek több különböző fejtörőre épülnek. Van amikor egy zárt ajtót kell kinyitni mindenféle szimbólumok egymáshoz forgatásával, máskor fogaskerekeket kell megfelelő sorrendbe rendezni, vagy áramkört folytonossá tenni. Amikor nem ilyen mini játékokban kell bizonyítanunk, akkor különböző feliratokat kell megfejtenünk. Vannak üzenetek például, amiknek az egyik fele a tükörre van írva a másik fele pedig fordított betűkkel a falra, de ehhez hasonló, mikor a bomba hatástalanító kódja egy terem oszlopaira lett festve, és csak az egyik sarokból tudjuk azt leolvasni. Persze itt még nem ért véget a sor, a hat ember kiszabadításánál mindig új és új megpróbáltatások várnak ránk, és az is nagyon tetszett, amikor a halottas házban bombák voltak erősítve a hullatároló szekrény ajtajaihoz, a falon pedig rendes fényben nem látható UV festékkel volt megjelölve az egyetlen jó ajtó.

III. oldal

A grafika erős közepesnek mondható. Az összkép szép, az Unreal Engine 3.0 nem hazudtolta meg magát, a környezet sötét és félelmetes, a rendezői látványjáték pedig leginkább a Silent Hill vagy az Alone in the Dark új epizódjaihoz hasonlítható. Sajnos itt azonban kevesebb hangsúly jut a félelmetes árnyékoknak, villámlásoknak, hirtelen kialvó fényeknek, és egyéb megszokott ijesztgetős trükköknek. Persze így is ütős lett az egész, bár technikailag alulmarad a mai top játékoktól, a robbanások például rettenetesen csúnyák lettek, és a karakterek arca sincs valami részletesen kidolgozva, ami miatt nagyon szomorúak vagyunk, hiszen a félelmet, és a zavartságot remekül lehetett volna illusztrálni némi mimikával.

 

A hangok nagyon jók, az OST-t a fejlesztőcég saját zeneszerzője, Alex Guilbert komponálta, a játék alatt pedig folyton váltogatja egymást a már rémisztő nyugodtságot sugalló zongoraszóló, és a tempós, kapkodásra késztető gépi dobzene. A film rajongói felfedezhetnek még néhány számot Charlie Clousertől, a mozik betétdalainak szerzőjétől is, a legjobb pedig, hogy Jigsawt a játékban is maga Tobin Bell szólaltatta meg, így igazi Fűrész-élményben lehet részünk a videók és a hangszalagok lejátszásánál.

 

A szavatosság nagyjából egy szinten van a játékélménnyel, ebbe is csúnyán belerondít a béna harcrendszer, de nem csak ezzel nem vagyunk kibékülve. Többnyire ugyanis csak a szabadítós részeknél kapunk új fejtörőt, amúgy mindig csak ugyanazok az elemek ismétlődnek, emiatt pedig bizony könnyen előfordulhat, hogy már félidőnél véget vetünk szerencsétlen Tapp nyomozó megpróbáltatásainak. Nem nagy hiba, viszont ide sorolható még hősünk kissé béna mozgása is, nem tud se ugrani, se felmászni, pedig sok gondot meg tudtunk volna úszni a legalapvetőbb akrobatikus képességekkel. A film rajongóinak azonban mindenképpen érdemes végigvinnie a teljes sztori módot, rengeteg részlet kerül ugyanis napvilágra, melyek a teljes sorozat már rendesen megbonyolított szálainak megértéséhez is hozzájárulnak, és persze nem utolsó sorban kihagyhatatlan a két alternatív finálé is, amik mint mindig, ezúttal is hatalmas fordulatot hoznak a történetbe.

IV. oldal

Az apró hibák és tökéletlenségek ellenére azért örülünk, hogy elkészült a Saw játék, pedig nemrég még úgy volt, hogy nem is lesz az egészből semmi. A projektet eredetileg a filmfeldolgozásokra alapított, de csak Alvin and the Chipmunks, Space Chimps és hasonló rettenetes címeket készítő, alig egy évig üzemelő Brash Entertainment kezdte el készíteni még a Fűrész 3 idején, de nem sokkal később átadták egy külsős csapatnak, a Zombie Studios-nak. A Brash bezárása után sokáig úgy tűnt, hogy a játék is megy a süllyesztőbe, ám a jogokat birtokló Lions Gate végül felkarolta a támogató nélkül maradt fejlesztőket, és a Konamival karöltve elvállalták a kiadást. A japán társ rengeteget változtatott a játékmeneten, minden korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetett a pszichológiai nyomásra, ennek köszönhetően pedig egy jól sikerült, hangulatos termék került a boltok polcaira.

 

Kellemes órákban lehet része annak a horror fanatikusnak, aki megvásárolja a Saw: The Videogame-et. Nem kaptunk tökéletes játékot, itt-ott vérzik a megvalósítás, de az biztos, hogy az élmény maradandó, és Jigsaw is büszke lehet, ennyi vér, szenvedés, gyilkosság és kínzás után mi, tévé előtt ülő játékosok is szembesülünk halandóságunkkal, sőt netán még át is értékeljük az életünket, ahogy a Mester elvárja tőlünk. Jó játék volt. Messze jobb, mint bármelyik mozifeldolgozás.

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward