Runaway 3: Egy történet vége

Hosszú évek teltek el, de végre megérkezett a Runaway-sorozat utolsó felvonása. Vajon megérte a várakozást és felnő a hatalmas elvárásokhoz?

Runaway 3: Egy történet vége

Oldal I.

Manapság, mikor a kalandjátékok ismét egyre jobbak, nehéz egy hajdanán úttörő csapatnak nagyot alkotnia. A spanyol Pendulo Studios ugyanis igaz, hogy az első Runaway-jel ismét divatba hozta a klasszikus kalandjátékok műfaját, de ami akkor egy jó játék volt, az a később érkezett, kiforrott címeket látva már csak egy zavaros és illogikus feladványokkal teli fanprojektnek tűnt. Ne essék félreértés, e sorok írója is szerette a játékot, akárcsak a második részét, de tény, hogy hiába voltak hangulatosak és nosztalgikusak, ha játékmenetük inkább frusztráló volt, mint szórakoztató. Egyedül az igazán kidolgozott sztori vitte el őket, mert amúgy még a humor is csak ritka vendég volt bennük. Most, hosszú évekkel a Runaway 2: Dream of the Turtle után elérkezett az idő a harmadik részhez, melyről nagyon régóta hallottuk a fejlesztői legendákat. Lássuk, mi változott!

Régi ismerősök...

Nos, nem sok. A játék most is egy point and click kaland (hál' Istennek...), és a sztori főszereplője is maradt a botcsinálta párocska, az ex-egyetemista Brian és a bajkeverő lány, Gina. Mivel a Dream of the Turtle vége nyitva maradt, a játékosok azt várták, hogy az A Twist of Fate egy közvetlen folytatás lesz, így bizonyára meg lesznek lepve, hogy a játék rögtön Brian temetésével nyit. Annyit még megtudunk, hogy a peches srácot éppen el akarták ítélni egy katonatiszt meggyilkolásáért, de a visszaemlékezések meglehetősen zavarosak, így csak annyit értünk meg, hogy Brian a saját halálát eljátszva szeretne megmenekülni az igazságszolgáltatástól. Persze a sztori most is kellően csavaros és rejtélyes, épp eléggé ahhoz, hogy ébren tartsa az érdeklődésünket. Nagyvonalakban arról van szó, hogy a játék előrehaladtával kell kiderítenünk, hogy mi is történt a második rész után. Kicsit Larryre emlékeztet a csavar.

Maga a játék egyébként elég hosszú lett, és ezt jól mutatják a fejlesztés hivatalos adatai is. Kalandunk alatt nem kevesebb, mint 8000 mondat hangzik el 20 különböző színész torkából, ezáltal garantálva, hogy még a fejtörők teljes ismerete mellett se legyen reményünk 20 óránál kevesebb idő alatt végezni a Runaway 3-mal. Ha már szóba jöttek a színészek, érdemes szólni a karakterekről is, főleg, hogy a Runaway játékok mindig híresek voltak a csodabogarak felvonultatásáról (Emlékszünk még a transzfesztitákra, vagy az öreg pilótára, aki meghalt a repülés során, ugye?). Az új szereplők remekül illeszkednek a sorozat kissé őrült, fura alakjai közé (nincs is jobb példa a már a játék első perceiben feltűnő médiumnál), úgyhogy e téren nem lesz velük probléma. Más kérdés, hogy számomra sokan közülük antipatikusak voltak. Persze volt kivétel is, Gabbo például, de azért ez édes kevés egy So Blonde után, még ha az régen is volt már. Szerencsére a köréjük alkotott forgatókönyv hozza az elvárható színvonalat, sőt, kifejezetten jó, úgyhogy idegesíteni még a legidiótább figurák sem fognak. Maguk a beszélgetések szerteágazóak és kicsit sziporkázóbbak, mint az előző két részben, de a sírva röhögős kalandjátékok rajongói ezúttal se várjanak sok poént. Úgy látszik, a Pendulo inkább a vizuális szellemesség híve, már ha a néha kiborító és megoldhatatlannak tűnő feladványokat nem tekintjük perverz vicceknek.

Oldal II.

... és az oly jól ismert hajvesztés.

Igen, sajnos a Runaway 3 egy cseppet sem logikusabb vagy könnyebb elődeinél. A régen sokat szidott tárgyhasználat ezúttal is kulcsfontosságú lesz, és ha lehet, még elképesztőbb megoldásokkal kell előállnunk, mint eddig bármikor. Ráadásul a felvett eszközök a legkevesebbszer tűnnek használhatóknak az adott helyzetben, úgyhogy ne ijedjünk meg, ha butának érezzük magunkat, ez a játék egyszerűen ilyen és kész. Szeretem én, ha van egy kalandban kihívás, de hogy ha az már átcsap idegesítő pixelvadászatba, az minden atmoszférát lerombol. Sajnos itt pont ez a helyzet, azaz a 2D-s, rajzolt háttereken nem egyszer tűnnek el a továbbjutáshoz feltétlenül szükséges dolgok, és válnak siralmasan hosszúvá a játékkal töltött órák. Hacsak...

... nem csalunk. Bizony, a spanyol fejlesztőket sok támadás érte az előző két rész kiakasztó és értelmetlen feladványai miatt, így most kapunk két segítséget is. Az egyik, hogy bármikor megnézhetjük, hogy az adott képernyőn éppen mennyi megvizsgálható dolog van, ezáltal előcsalogatva a rosszindulatúan eldugott cuccokat. A másik viszont még ennél is érdekesebb segítség, hisz ilyenkor a játékos "betelefonálhat" a Pendulo stúdiójába, ahol is a jóindulatú takarító fogadja és válaszolja meg hívásainkat. Mindig eldarál egy mondatot, ami több apró nyomot tartalmaz a megoldáshoz, sőt, még egy-egy képet is mutat, hogy hová kéne mennünk vagy mit kéne felvennünk. Hasznos funkció és korlátai sincsenek, de azért lesz pár olyan alkalom, mikor már ez sem elég a szenvedések csökkentéséhez. Na meg aztán ott van a játékosok önérzete is. Ha valaki csalás és végigjátszás nélkül pörgetett ki már megannyi point and clicket (s azért valljuk be, vannak nagyon nehezek is), akkor inkább izzad vért, mintsem hogy használja a játék segítségeit. Bizony, furcsa állatfaj a PC-s játékos, kedves Pendulo Studios!

Most is több szereplőt irányíthatunk majd, de különbség a játékmenet szempontjából semmi sem lesz. A helyszínek változatosak és nagyon sok opcionális beszélgetést, információt rejtenek, így a ráérősek minden egyes karakternél elidőzhetnek egy picit. Újrajátszhatósági értékről a kalandjáték stílusából adódóan nem igen beszélhetünk, de minden hibája ellenére hangulattal bír a Runaway 3, és aki erre fogékony, az lehet, hogy újra és újra elő fogja venni. Ízlések és pofonok, ugyebár.

Oldal III.

2D vagy 3D?

Szerencsére inkább előbbi. Az A Twist of Fate hátterei csodaszép, kézzel festett képek, míg a karakterek 3D-s, cell-shaded technikával megalkotott rajzfilmfigurák. A motor és a technológia már az első részben is bemutatkozott, de míg ott, és a folytatásban is, millió gyermekbetegséggel küzdött, addig itt kifejezetten jól mutat. Maga a design sokat változott, Brian például sokkal tökösebb, míg Gina kedvesebb külalakot kapott. Az animációk is fejlődtek, és bár még most is kicsit darabosak itt-ott, most már azért nem fogunk panaszkodni miattuk. A gépigény konvergál a nullához, ami persze egy ilyen játéknál el is várható, de annak külön örültem, hogy van 16:9 támogatás is. A zene nagyon jó, és kellően sokféle, míg a szinkronokra megint csak nem lehet egy rossz szavunk se. Összességében tehát elégedettek lehetünk a tálalás minőségével.

Hogy jó játék-e a Runaway 3, bizony nehéz kérdés. Igazából minden megvan benne, hogy szeressük, hisz a hangulata tényleg fenomenális, és még a kellemetlen mellékszereplőket is egyensúlyozza a két főhős sokat fejlődött személyisége. Gina már nem olyan fiatalos és buta, mint volt, Brian meg sokkal emberesebb, és ezért könnyebben elhisszük róla, hogy mindenre képes a szerelméért. A sok nehéz és illogikus feladvány viszont most sem szórakoztat, és ha nem lenne a jó történet, biztos, hogy sokkal hamarabb otthagynánk a játékot. Nagy kalandjátékosoknak ajánlom, mint ünnepi vételt, mert nekik megéri az árát, de aki csak most ismerkedik a stílussal, az jobban teszi, ha elkerüli a Runaway-trilógiát.

[bold]Platformok: PC

Tesztplatform: PC[/bold]

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward