Ridge Racer: Unbounded - Sebességmámor

Shatter Bay. Egy város, ahol ha leszáll az este, a sebesség lesz az úr. Rivális bandák özönlik el az utcákat, és a háború kezdetét veszi!

Ridge Racer: Unbounded - Sebességmámor

I. oldal

Shatter Bay. Egy város, ahol ha leszáll az este, a sebesség lesz az úr. Rivális bandák özönlik el az utcákat, és a háború kezdetét veszi, itt nincsenek jók, vagy rosszak, csak győztesek és vesztesek. A több ezer köbcentis versenyautók visító hangját kilométerekről hallani mindig, a hajnali szél benzingőzt, s égett gumiszagot visz a levegőben, elismerés, dicsőség, adrenalin, ez az, ami motiválja őket. A magát csak Unboundednek nevező autós banda a szépséges Kara Shindo vezetése alatt pedig egyre mocskosabb lesz, nemcsak végigszáguldanak az utcákon, de le is tarolják őket, a lakók másnap kiégett autóroncsok, betört kirakatok, felrobbant benzinkutak, és összedőlt épületek látványára kelnek. Rettegésben tartják a várost, a pusztítás brutális. És hiába takarítják el a romokat, másnap minden kezdődik elölről.

A Ridge Racer: Unbounded segítségével személyesen gondoskodhatunk a kikötőváros közterületeinek gyors állapotromlásáról. Újoncként kerülünk a mezőnybe, a cél pedig nem más, mint megnyerni minden futamot és elsőszámú pilótává válni a bandában. Nem lesz könnyű. Shatter Bay kilenc kerületből áll, az egyes állomásokon pedig több mint fél tucat különböző verseny vár ránk, a külvárosban kezdünk, s egyre haladunk beljebb. Lezárt iparterületek, hatalmas autópályák, szűk kis óvárosi utcák, csillogó felhőkarcolókkal teli üzleti negyedek, és hatalmas hajók övezte, gyönyörű kikötők várnak ránk itt, törődni pedig nem kell semmivel, csak a gázpedállal, és a kormánnyal. A játék rettentően egyszerű koncepcióra épül: a futamok teljesítéséért tapasztalatpontokat kapunk, melyek felíródnak a számlánkra, minél több van belőlük, értelemszerűen annál jobbak vagyunk. Nő a pilóta rangja, a mi markunkat pedig egyre több új autó üti, nem kell olajfoltos kézzel a zsebünkbe nyúlnunk egyikért se, ajándékba kapjuk őket a nagyobb szintlépések után.

Többféle futam is van. A shindo racing a sima körversenyek kedvelőinek készült, csak dobogós helyen kell végezni a továbblépéshez. Az esélyeinket itt a drifteléssel újratölthető nitró növeli, illetve az a több rejtett útlevágás, melyet csak a nitró használatakor látunk, s tudunk áttörni. A sorban a drift attack és a time attack következik, melyek szintén nem unalmasak. Az előbbinél egy idő számol visszafelé, s azzal tudunk csak extra másodperceket szerezni, ha az autó farát kitartóan csúsztatjuk minden kanyarban, hadd égjenek a gumik, az utóbbinál pedig szintén egy stopperóra az ellenségünk, de itt már különböző, veszélyes helyekre eldugott bónuszok fagyasztják csak meg a visszaszámlálót, produkálni kell magunkat a sikerért. Csak úgy, mint a frag attackben. Egy behemoth nevű, hatalmas kamionnal állunk itt rajthoz, a küldetés pedig nem más, mint annyi rendőrautót leamortizálni megadott idő alatt, amennyit nem szégyellünk, amennyit csak bírunk.

II. oldal

Mindközül viszont a domination race a legjobb. A rombolás itt nem csak saját magunk szórakozását szolgálja, de egyenesen kötelező is, nem elég elsőként átszakítani a célszalagot, tapasztalatpontot ugyanis csak úgy fogunk kapunk kapni, ha tényleg sikerül elővenni a rosszabbik énünket. Szívatni kell a riválisainkat, leszorítani az útról, keresztbefordítani vagy akadály elé lökni, és nem kell sajnálni őket, pont ugyanezt akarják csinálni velünk is, a városban keletkezett kár pedig csak hab a tortán. Fel kell hajtani a járdára, s elsodorni mindent, amit csak bírunk, kiüthetjük az épületek tartópilléreit, letiporhatjuk a kerítéseket, nekirohanhatunk a parkoló autóknak, csak rajtunk áll, hogy mit csinálunk. Figyelni kell viszont, hiszen nem lehet mindent lerombolni. A hidak oszlopai, az épületek törzse, és a pálya főbb építő elemei a vesztünket fogják okozni, a kép fekete-fehérré vált, mi pedig lassított felvételen nézhetjük végig autónk utolsó másodperceit, utána nem könnyű újra felkapaszkodni az élmezőnyhöz.

A játék remek kihívást nyújt, itt tényleg meg kell izzadni azért, hogy jól szerepeljünk. Az elsők mindig messzire elhúznak előlünk, inkább a csapat többi tagja az, akivel nagyon háborúzni fogunk, kitartóan előzgetjük meg őket, de a sor elejét lehet, hogy csak a második, harmadik körben érjük utol, akkor is csak úgy, ha keveset hibázunk. Ha kicsúszik az autó, akkor a visszaállításnál több pozícióval hátrébb sorol minket a játék, és a siker nem csak a kanyarok jó bevételén múlik, hanem a szerencsén is. Idegesítő dolog, mikor több környi hibátlan vezetés után valaki belénk száll hátulról, s felken a szalagkorlátra. Az első futamok alkalmával nem is fogunk mindig aranyéremmel végezni, az új autókkal viszont bármikor visszamehetünk egy teljesített pályára, tökéletesíteni az eredményt. A Ridge Racer: Unbounded kellemesen nehéz tehát, nem olyan, mint egy Need for Speed, amiben másodpercek alatt az élre kerülünk, van viszont egy-két idegesítő hiba itt, amit nem hagyhatok szó nélkül. Nem egyszer előfordult, hogy a kiesett ellenséget nemhogy hátrébb, de egyenesen előbbre tette a pályán a játék. A nyolcadik helyen autózva felrobbant egy autó közvetlenül előttem, a számláló átváltott hétre, majd egy pillanat után újra nyolcra, az utca üresen kongott, őt pedig a következő kanyarban sikerült beérni. Csalás ez a javából.

A hangulat ettől eltekintve fantasztikus lett. A játék más stílust képvisel, mint a sorozat korábbi részei, de ez most igazán jól áll neki, döbbenetes sebességgel száguldunk át a városon, repkednek a törmelékek, egy idő után már nem is foglalkozunk azzal, hogy mennyi lehet a kár, csak élvezzük a tombolást. A látvány is nagyszerű lett, egy hajszálnyit marad csak el a tökéletestől, talán egy kicsit maszatos a kép, de ezen kívül sok kritika nem érheti a kinézetet. A fények, a speciális effektek, a színek, a kontrasztok mind rendben vannak, aki azt mondja, hogy a grafika nem számít, az hazudik. S ha már a látvány ilyen jól sikerült, akkor a fejlesztők gondolták, a hangoknak is odatesznek. A motorzajok és a hangeffektek jól szólnak, csak kicsit kellett volna ütősebbre csinálni őket, hogy igazán odacsapjanak a hifinek, a zene viszont tényleg hibátlanra sikeredett, dubstep és elektronikus dallamok üvöltenek folyamatosan, s két szám erejéig felcsendül sokak kedvence, a Skrillex is. Na, arra aztán lehet nyomni a gázpedált!

III. oldal

Valódi autómárkák nem képviseltetik magukat a játékban, ami némi csalódást okozhat egyeseknek, helyettük csak igazira hasonlító másolatok vannak. Főleg újabb amerikai izomautók formáit lehet felfedezni a felhozatalban, de nem ritka, hogy egy Hyundai, vagy egy Lamborghini alak kacsint vissza ránk a képernyőről, a fenekét nagyon eltalálták szinte mindegyiknek, ütős lett a kínálat. A játék amúgy sebesség, gyorsulás, fizikális erősség, manőverezhetőség, és driftelés szerint pontozza őket, így könnyű válogatni a típusok között, mindig a soron következő játékmódhoz és pályához kell igazodnunk, a nyers erő sokszor nem elég. Az irányításra pedig sok panaszunk nem lehet. A játék arcade stílusú, de vezetés közben végre érezni magunk alatt a tonnás vas súlyát, használni kell a féket, ésszel kell belemenni a kanyarokba, csak a rombolható elemeknél lehet állatul viselkedni.

A hosszú szavatosságról a beépített városépítő gondoskodik. Kapunk egy négyzetrácsos lapot, majd Shatter Bay különböző kerületeinek építőkockáiból le kell raknunk az általunk megálmodott útvonalat. Mindegyik építőelem egyéni valamitől, vagy másak az épületek, vagy levágás van benne, így ha változatos várost akarunk csinálni, akkor érdemes minél többet használni belőlük. Érdekes módon bár a kerületek teljesen más stílusúak, az összhatás mégis passzol majd. A futamok teljesítésével újabb kockákat is kapunk, így ahogy haladunk előre a játékkal, úgy tudunk egyre nagyobb, izgalmasabb várost felhúzni, ha pedig megvan a versenypályánk kerete, akkor jöhet a finomhangolás. Egy kurzorral végig kell menni a pályán, s különböző tárgyakat elhelyezni mindenfelé: ugrató, növény, robbanó hordó, szemét, látványosan összedőlő téglaépítmény, szalagkorlát, parkoló autó, és még ezerféle elem van a tarsolyban.

A menüben két pont maradt már csak. A dominate the world a többjátékos lehetőségeket rejti magában, izgalmas dolog igazi embereket szívatni a pályán, míg a progress az eredményeinket írja ki. Böngészhetjük az achievementekre hasonlító beépített awardokat, ha megtalálunk bizonyos levágásokat, elérünk egy kitűzött csúcssebességet, kiütünk megadott számú ellenséget, vagy sikerül egy elég hosszú driftet nyomnunk, akkor a bónusz tapasztalatpontok jóváírása mellett itt megjelenik az award ikonja, lehet gyönyörködni a kollekcióban. A díjak mellett pedig a statisztikát is itt találjuk. A játék adatokkal szolgál arról, hogy mennyi időt töltöttünk a gép előtt, hány futamot nyomtunk le, s milyenek az elért eredményeink.

IV. oldal

A Ridge Racer: Unbounded a sorozat egy új arcát mutatja meg nekünk. A játék sötétebb, gyorsabb, izgalmasabb, és akciódúsabb lett elődjeinél, a Need for Speed: Underground és a Split/Second világát ötvözi a Burnout: Paradise hangulatával. Az egyveleg kicsit lopásszagú, de mindenképpen szuper. Mikor lecserélnek egy régi, jól bejáratott csapatot, akkor az sok jót nem szokott hozni, gondoljunk a Resident Evil: Operation Raccoon City esetére, most viszont nem ez a helyzet. A finn srácok kellemes vérfrissítést hoztak a sorozatba, a Rally Trophy, a Flatout és a SEGA Rally Revo játékokért felelős Bugbear Entertainment sikerrel mutatkozott be tehát a sorozat új fejlesztőjeként. Jöhet a folytatás.

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward