I. oldal
Arklay Mountains, Raccoon City. Feketeruhás katonák érkeznek az Umbrella Corporation kutatóbázisára, arcukat maszk fedi, kezükben nagy kaliberű, gyilkos gépfegyverek sorakoznak. A USS Delta Team tagjai ők. Kódnevük Wolfpack. A legmagasabb szintű biztonsági feladatokat látják el, négyen vannak csak, de képesek egy egész hadsereg tűzerejét felvonultatni, csendesen és gyorsan dolgoznak, ha valami igazán fontos dologban kell helyt állni, akkor őket hívják. Most pedig egy minden korábbinál veszedelmesebb helyzet állt elő. William Birkin, az Umbrella egyik vezető tudósa egyenesen az amerikai kormányhoz akar menni a G-Vírussal, a feladat magakadályozni a tranzakciót, és biztonságba helyezni a szérumot. 1998-at írunk, a Resident Evil 2, és a Nemesis eseményeinek idején járunk. A törvény rossz oldalát képviselve.
A Resident Evil: Operation Raccoon City egy alternatív történetet mesél el, az Umbrella Corporation különlegesen kiképzett kommandósainak bőrébe bújva az első sorból nézhetjük végig Birkin átváltozását, és a T-Vírus elszabadulását. A központba való megérkezésünk után az események hamar kicsúsznak a kezeink közül, az Alpha Teamhez csatlakozva először UBSC zsoldosok kereszttüzébe kerülünk, majd élőholtak egész serege lepi el az épületet, s a várost, a kudarc elkerülhetetlenné válik. Ellenségektől hemzsegő épületeken, és utcákon keresztül visz az utunk a megmenekülés felé, a rádión pedig közben megérkezik az új parancs. Tűntessünk el minden bizonyítékot, ami az Umbrella Corporation tudósait kapcsolatba hozhatja a fertőzéssel. Mocskos egy meló ez, de valakinek el kell végeznie, s ha nem lenne elég, hogy a városban ellenséges katonák, és vérszomjas járkálók figyelik minden tettünket, még Leon S. Kennedy is a nyomunkban van.
A játék szakított a Resident Evil sorozat minden eddigi hagyományával, s ez okozza a vesztét is. A túlélő horror stílus csapatjátékos akcióba csapott át, az Operation Raccoon City egy zombikkal teli Gears of War képét mutatja immáron, társainkkal segítve egymást fenevadak ezreit kell átküldenünk a túlvilágra, miközben egy percre sem állunk meg. Ez utóbbit pedig nyugodtan lehet szó szerint venni. A sorozat korábbi részeitől eltérően immáron lehet egyszerre rohanni és lőni, a játékmenet felgyorsult, a szemtől-szembeni harcokat pedig a CQC névre keresztelt harcrendszer tette brutálisabbá. Néhány gombnyomással pofán verhetjük ellenségeinket, lehet késelni, a földön fekvő példányokat pedig addig rugdoshatjuk, míg végleg ki nem múlnak. A klasszikus Resident Evil értékek az akció oltárán merülnek hát feláldozásra, a játékot ezúttal nem is a Konami, hanem a SOCOM: U.S. Navy SEALs Confrontation fejlesztéséért felelős Slant Six Games készítette.
II. oldal
Az egyjátékos kampány rendkívül rövid, nehézségi szinttől függően elég 4-6 óra a kényelmes végigjátszáshoz, s a fejezetek se tűnnek annyira összehangoltnak. Inkább sessionnek nevezném őket, mintsem chapternek, minden pálya elején lehet új karaktert, s új fegyvereket választani, fejleszthetjük tűzerőnket és képességeinket, illetve megszabhatjuk azt is, hogy kik legyenek mellettünk. Offline módban a gép irányítja a csapattársakat, a LIVE-ra felkapcsolódva pedig bármikor csatlakozhat hozzánk egy barát, vagy egy idegen játékos, közösen mégiscsak jobb móka ez az egész, csak aztán nehogy fordítva süljön el a dolog, s ők okozzák a vesztünket. A játék a Gears of War mellett egy kicsit a Left 4 Deadre is hasonlít tehát, nincsen összeszedett játékmenete, a történet a co-op kihívásokra fókuszál, s nem arra, hogy továbbvigye, kibővítse a Resident Evil világát.
A USS Delta Teamet hat karakter alkotja, melyből négy indulhat csatába. Lupo a csapatvezető, Four Eyes a tudós, Bertha az orvos, Spectre a mesterlövész, Beltway a robbantási szakértő, Vector pedig a lopakodó szerepét tölti be a csapatban. Vihetnek magukkal egy elsődleges, és egy másodlagos fegyvert, szabadon választva, illetve mindegyiknek vannak különleges képességei is. Az életükről, és a történetükről sokat nem árul el a játék, ezért igazán közel nem fogunk kerülni egyikhez sem, inkább classként, mint karakterként lehet tehát rájuk tekinteni, ami egy újabb hátránya a játéknak. A korábbi Resident Evil kalandokban mindig lehetett azonosulni a főhőssel, őszinte és érzelmes gondolatokat osztottak meg velünk, ezek viszont csak a ravaszt húzzák, meg beszólogatnak, azt is rettenetes akcentussal. Kár értük, pedig itt lett volna a lehetőség, hogy megértsük, és megszeressük az Umbrella Corporationt.
Lehet döntéseket hozni. Az Operation Raccoon City nem tartozik közvetlenül a történethez, sokkal inkább egy amolyan „what if” mellékszálat dolgoz fel, ezért pedig olyan dolgokkal is találkozhatunk, ami egy igazi Resident Evil kalandban elképzelhetetlen lenne, dönthetünk sorsokról és életekről, Leon S. Kennedy a fegyverünk célkeresztjébe néz, s hogy meghúzzuk-e a ravaszt, az csak rajtunk múlik. Nagy szerepe sajnos nincsen a lehetőségeknek, de a linearitásérzetünket árnyalja valamelyest, s nem ez az egyetlen újítása a játéknak. A sorozat pályafutása során most először fordul elő, hogy ennyi ember lesz az ellenségünk, a kormány Spec Ops csapata, a UBSC zsoldosok serege, és az RPD rendőrtisztjei mind minket akarnak megállítani, nem kell hozzá nagy túlerő, hogy megjelenjen a jól ismert „You Are Dead” felirat a képernyőn. Végül, de nem utolsósorban pedig változott a zombikkal folytatott harc is, ha eddig elkaptak minket, akkor az egyenlő volt a halállal, most viszont harapni is tudnak már, ha megfertőznek, mi is zombivá változunk, s egészen addig azok is maradunk, míg a csapattársaink vagy be nem adják az ellenszérumot, vagy egyszerűen fejbe nem lőnek minket.
III. oldal
Az Operation Raccoon City a merőben eltérő stílusa miatt nem lesz a rajongók kedvence, negatív érzelmeinket pedig a játékban fellelhető rengeteg hiba még tovább is dagasztja. A gép által irányított csapattársak rettenetesen buták, nem védenek meg akkor sem, ha közvetlenül mellettük állva éppen egy zombi harapja át a nyakunkat, s nem elég, hogy ők kiborítóan viselkednek, még az ellenségek is hülyék. A zombihordában uralkodó káosz még logikus lenne, elvégre élőholtak mind, ám a katonák is fájdalmasan szervezetlenek, rohangálnak előttünk, befordulnak a sarkon, majd a másik irányból várják a támadást, a fedezék rossz oldalára állnak, egyszerűen élvezhetetlen miattuk a harc. S a játék minket is tud szívatni. Az automatikus fedezékrendszer pocsék, az emberünk két méterről nekicsapódik a falnak, mintha mágnes lenne a zsebében, ha pedig meg akarjuk gyógyítani az egyik elesett társunkat, sokszor az se könnyű, a játék kiírja, hogy tartsuk nyomva az A betűt, ha viszont közvetlenül mellette ott van egy elhagyott fegyver, akkor azt veszi fel, és dobálgatja, ahelyett, hogy gyógyítana. Rettenetes.
Co-op módban a zombivadászat minden hiba és negatívum ellenére jó móka tud lenni, s kellemes lett a frissen bemutatkozott Heroes lehetőség is. A kompetitív multiplayer kihívások sorát erősítő új játékmódban a jó és rossz oldal csap össze, a feladat pedig nem más, mint egymás hőseinek meggyilkolása. Leone S. Kennedy, Claire Redfield, Jill Valentine nagy visszatérésére lehet itt számítani, a halál után van respawn, de minden egyes újjáéledéssel kevesebb életet, és egyre gyengébb fegyvert kapunk csak, a győztes csapat az lesz, aki végleg kinyírja az ellenségeit. A további tartalmakról pedig DLC-k gondoskodnak. A multiplayert az Xbox 360 exkluzív Nemesis bővíti ki, melyben G-Vírussal fertőzött emberi mutánsok is megjelennek, a rövid kampányt pedig a Spec Ops szintén letölthető története duplázza meg. A kormány katonáinak történeti szálát bemutató sztoriban szintén hat karakter körül lehet választani, Willow, Dee-Az, Tweed, Harley, Shona és Party Girl hasonló képességekkel bír majd, mint a mostani hőseink, csak éppen az Umbrella ellen fognak harcolni.
A Hexane Game Engine által biztosított látvány korrektnek mondható. A fény és robbanáseffektek szépek, a város kidolgozottsága szuper, nagy hátránya viszont, hogy az élek recések, maga a játék pedig rettenetesen sötét. Sokszor vakon járunk, s még az ellenséget is csak akkor vesszük észre, ha már a vállunkról kell őt lerázni. A beállítások között lehet növelni a fényerőt, de csak egy bizonyos szintig, onnantól kezdve a tévén kell hangolni, ami felesleges macera, és időpocsékolás. A hangzás egy szinten van a látvánnyal, a hősök akcentusa nem a legjobb, illetve a párbeszédek se valami mélyenszántóak, de jó hír, hogy sok hangot egyszerűen átvettek az előző részekből, aki imádta a Resident Evil 4-et és 5-öt, az fel fogja ismerni őket. Az értékelés szempontjain tovább haladva pedig még a játékélményt, és a szavatosságot is meg kell említenünk. Mindkettő közepest érdemel, a játék nagy csalódás a sorozat rajongói számára, az új stílus és a rengeteg hiba rányomja a bélyegét a hangulatra, a kampány és a multiplayer pedig csak addig él, míg ki nem pörgettük őket, utána nyúlhatunk zsebbe a DLC-ért.
IV. oldal
A Resident Evil: Operation Raccon City a sorozat korábbi részeihez hasonlítva nem lett jó játék, megöli a sorozat minden klasszikus értékét, s még az új stílusban se tud maradandót alkotni. A Gears of War és Left 4 Dead keresztezésével egy fantasztikus akciójátékot lehetett volna létrehozni, ehelyett egy buta ellenségekkel, és idióta csapattársakkal teli, egyetlen este alatt kipörgethető vérfürdőt kaptunk csak. Ha a játék neve nem Resident Evil lenne, akkor talán megkockáztatnék neki egy 60, nagyon nagy jóindulattal 70% környéki pontozást, így viszont egy közepest érdemel csak, nem többet.
Platformok: PlayStation 3, Xbox 360, PC (utóbbi májusban)
Tesztelt platform: Xbox 360





































