1. oldal
A Remember Me megjelenése előtt hatalmas elvárásaink voltak a francia Dontnod játékával szemben. A Capcom komoly kampányt csinált neki, rengeteg hírünk volt például, ami azzal foglalkozott, hogy miért is nő a főhős és tudnak-e majd így azonosulni vele a játékosok. Igazából viszont teljesen mindegy volt, mert a Remember Me körülbelül annyira szerepjáték, mint a Tomb Raider. Végig külső szemlélői voltunk egy sztorinak, beleélésről szó sem volt. Nilin márpedig csinos, szóval az egész felhajtás csak reklámnak volt jó. Hagyjuk is inkább ezt és térjünk rá arra, hogy mit is vártunk a játéktól.
Azt tudtuk, hogy akciójátékot kapunk, de volt emellett egy ígéret. Ígéret valami olyan élményre, amilyennel eddig egyik más játékban sem találkozhattunk. Ez pedig az emlékek befolyásolása, egy olyan gameplay elem, amivel átírhatjuk egy karakter múltját, ezáltal megmásítva az ő jelenét és egyben személyiségét. Izgalommal vártuk, hogy mi történik majd, ha valakinek kiszakítjuk egy részét, elvesszük azt a hajtóerőt, ami meghatározta a cselekedeteit és motiválta. Hogy dolgozza fel ezt egy ember, hogyan változik meg a viselkedése és nem-e érez majd ürességet vagy kezd el gyanakodni? Azt képzeltük, hogy a játék sztorija az emberi lélekről szól majd és arról, hogyan nem képes a társadalmunk lépést tartani a technikai fejlődéssel. Nem vártunk igazi mélyen szántó alkotást, de az erre való törekvést igen. A Remember Me viszont hamarabb feladta ezt és vált egy monoton akciójátékká, átlagos irányítással és harcrendszerrel, közepes sztorival és közepes… mindennel. Miért érdemes mégis tovább olvasni ezt a cikket? Mert attól eltekintve, hogy a játék nem hozott újat ott ahol vártuk tőle, egy szórakoztató alkotás lett, aminél azért bőven találni rosszabbat is, ha el akarjuk ütni az időnket. Az akciójátékok kedvelőinek tehát mindenképpen ajánljuk figyelmébe elemzésünk hátra lévő részét.
2. oldal
Egy akciójáték esetében mi más is lehetne a leginkább meghatározó a választásnál, mint a játékélmény. Mit is mondhatnánk, amennyiben a Devil May Cry társaságában nőttetek fel és az elmúlt pár évben Kratos-szal lógtatok együtt péntek esténként, akkor nem biztos, hogy Nilin álmaitok asszonya. A Remember Me harcrendszere viszonylag egyszerű, különböző hosszúságú, ütésekből és rúgásokból álló sorozatokat kell kiraknotok, egy-egy kitérés beiktatásával. Van 3, 5, 6 és 8 hosszú sorozat, melyeknél különböző sorrendben kell nyomnotok két gombot és ennyi. PC-n ez annyit tesz, hogy a jobb és bal egér gombon zongoráztok, és néha rácsaptok a szpészre (kitérés). Ennyi.
A Pressen rendszerre nem fogunk sokáig emlékezni innovativitása okánA harcon túl is van világ persze, hisz ott a felfedezés, gyűjtögetés, mászás éééés jelen esetben az emlékmixelés. Alanyunk ezeket a pontokat… nos, teljesítette. A játék elképesztően lineáris, de azért felszedegethetünk néhány nem nagyon elbújtatott stat növelő extrát (fejezetenként 2-3, max. 7 található), emlékfoszlányt és van néhány tucat opcionálisan szétlőhető robotbogár (Scaramech) is. Az achievement vadászok talán 20+ órára is felvihetik a játékidőt ha mindent össze akarnak szedni. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy végig olyan érzésünk volt, mintha egy dobozban mászókáznánk. Mászás közben unalmamban arra gondoltam, hogy milyen jó is volt a Deus Ex: Human Revolution, ahol 1-nél több út is létezett a feladatok megoldására.
Megbocsátható lett volna a játék linearitása, amennyiben a sztori és az atmoszféra levesz minket a lábunkról, a Remember Me viszont egyáltalán nem nyújt kiemelkedőt ilyen téren. Az egyértelműen látszik, hogy van mögötte pénz és precíz profizmus, erről a menük és a disztinktív stílus árulkodik, de mind hiába. Amikor először megpillantottam Új-Párizs utcáit és a francia főváros nevezetességeit sci-fi környezetben, egyszerűen nem éreztem semmit. Egy doboz festett falait láttam csak, a világ nem tudott beszippantani. Egyetlen olyan pillanat sem volt, amikor elállt volna a lélegzetem, vagy összeszorult volna a szívem. A grafika így a mostani generáció végén lehetett volna szebb is, ha egy szóval kellene jellemeznem a külcsínt, azt mondanám, hogy steril.
Miért nem akadt el a lélegzetünk ennél a látványnál?3. oldal
A sztori mindezzel együtt nem rossz, fenntartja az érdeklődést és a lezárása is viszonylag jól sikerült. Volt egy-két karakter (leépült emlék-narkósok, első főellenség), akire felhúztuk a szemöldökünket, de aztán egy vállrándítással továbbmentünk, az orrunk alatt azt mormolva: „Eh, franciák”. A történetből nem sok minden hiányzott, csak Mi. Az, hogy az emlékmixelésnek gyakorlatilag csak 1 kimenetele lehetett, 1 jó megoldás létezett. Maximum achievement járt azért, ha találunk még egy vagy két alternatívát. Magyarán szólva semmi beleszólásunk nem volt abba, hogy kit és hogyan változtatunk meg. Még a játékmechanika is bosszantó volt, mert PC-n az emlékfolyam visszatekerését úgy oldották meg, hogy köröket kell leírni az egérrel (kontrolleren gombával ez még elmegy, de egérrel…), és lelassítani, ha meglátunk egy befolyásolható elemet, amit képhiba jelez. Enyhén szólva nem volt kifinomult a dolog, a végén áldottuk a szerencsénket, hogy összesen csak 4 mixelés van az egész játékban. (Az alábbi trailerben 2:15-től kezdődően kaphattok egy kis ízelítőt belőle.)
A hangok és a zene tekintetében is vegyesek az érzéseink. Az előzetesekből is ismert fő téma fülbemászó, a játékban szinte végig ennek variánsai szólalnak meg. Több helyen viszont – feltehetően szándékosan – raktak zajokat a zenébe, ami olyan hatást keltett mintha elakadt volna a szalag. Valószínűleg arra gondoltak, hogy ez majd ad a dramaturgiához, úgy, mint a képhibák. Nos, meg lehet érteni ezeknek az értelmét és üzenetét, de amíg a képhibákkal csak-csak ki lehet egyezni, addig a hanghibák fülsértőek, egy fejfájásra hajlamos embernek pedig okozhatnak néhány kellemetlen percet. A szinkronokról elég annyi, hogy rendben voltak.
A Remeber Me tehát nem ért fel a reményeinkkel, de néhány délutánt azért el lehet vele tölteni. Szerencsére nem húzták túl, azt a 1X órát még nem fogjátok sajnálni az életetekből, a rászánt pénzt viszont annál inkább. Javasolt megvárni, míg lecsúszik a 2-3000 forintos kategóriába, addig viszont: a későbbi viszontemlékezésre. A BSG-s „frak” óta ismét divatba jöttek az egyedi szlengek, a Dontnod nagyon ötletes volt a „Remember you soon”-nal, ha másért nem is, ezért piros pont jár nekik…
[italic]Platformok: PC, PS3, Xbox 360
Tesztelt platform: PC[/italic]





































