A sétaszimulátor címke időnként csúfnévként hangzik el. Mintha valóban annyiból állnának az ilyen játékok, hogy rátenyerelünk a W-re. Az adrenalin fröccsökkel és robbanásokkal teletűzdelt játékok piacán vérszegénynek hathat ez a stílus, mégis egyre többen figyelnek oda rá. A legismertebb példa talán a Firewatch, ahol „csupán” egy erdőrészre kellett vigyáznunk, majd nyomozni kezdtünk – sétálva. És itt érkezünk meg a sétaszimulátorok lényegéhez, a történethez és a monológok, párbeszédek erejéhez. A történetmesélés és a hangulatteremtés az erősségük, és kis túlzással olyan némelyik játék, mint egy interaktív regény.
A Reaching for Petals nehéz témához nyúl, hiszen nem szívesen gondolunk az elmúlásra. Ahogy arra sem, hogy az örökkévalóság bizony számunkra nem létezik, és ez a minket körülvevő világra is ugyanígy igaz. Kapcsolataink, szeretteink, kedves emlékeink idővel a múltba vésznek. Egyesejjek lehet, hogy csak órákat kapunk együtt, máskor, másokkal évtizedeket is. De egyszer elérkezik az elválás ideje. Mi értelme így az életnek? Hol találhatunk biztonságot, értéket, megnyugvást a mulandó dolgok között? Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ a játék. Van, amire meg is találja, de a saját válaszainkhoz is közelebb segíthet minket.
A narrátor hangja nagyon jól eltalált. Egyszerre emlékeztetett David Attenborough történeteire, aki a természet csodáiról, rejtélyeiről mesélt, és Alan Watts filozófiai vagy épp spirituális fejtegetéseire az élet rendjéről, működéséről. A Dave Pettitt által komponált zene hangulatos, viszont ha valóban a természetben barangolnánk, nélküle is meglennénk. De így a monitor mögött húzódó pixel erdőhöz nagyon is illik. Nem erőlteti magát a természetes zajok, a madárcsicsergés, a csobogó víz elé, és az elhúzódó séta közben kellemes kísérőnkké szegődik.
A séta közbeni gondolatok szelíden terelnek olyan kérdések felé, amiket lehet már feltettünk magunknak – akár többször is. Az ember által érintetlen természet ereje és törvényei ismerősek, mégis az egész apró részének érezzük magunkat. Ahogy a nagy egész befogadja a kis részleteket, emlékekbe merülünk. Sorsdöntő találkozások, közös emlékek, régmúlt pillanatok sorakoznak elő elménk hátsó traktusaiból. És ha másképp lett volna? És ha nem úgy döntünk, ahogy?
Efféle gondolatokkal érünk a barlangrendszer bejáratához. Kanyargó sziklafolyosók, beszűrődő napfény – néhol pedig teljes sötétség vár ránk. Ismerős talán mindez a lélek mélységeit és csúcspontjait firtató gondolatokból? Az önmagukba futó és szerteágazó járatok az élet lenyomatai is lehetnének. Sötétből a fénybe, megtorpanva az elágazásnál, továbbhaladva az úton. És gyakran nem is sejtjük, hogy a következő kanyar után mit találunk majd. Vagy épp mit hagyunk magunk mögött végleg. Időtlenség vesz minket körbe, de ez mégiscsak illúzió – az idő csupán más léptékkel halad itt a sziklák, a sötétség és a lassan csöpögő víz birodalmában.
Sétánk vége felé elérkezünk ahhoz az igazsághoz, ami alól egyetlen élőlény sem vonhatja ki magát – ez pedig létezésünk végessége. Az élet hullámai elcsitulnak, megannyi emlék és élmény után megérkezünk történetünk utolsó oldalához. És talán megértjük, hogy minden magában hordozza a sebezhetőség végzetét. A szerelem a magányt, az öröm a fájdalmat, az élet a halált. Körforgás, törvényszerűség vagy egyszerűen csak az élet rendje, ami az évek múlásával egyre érezhetőbb, egyre valóságosabb lesz.
A játék meglehetősen rövid, másfél óra alatt végigsétálhatjuk. Mivel kevés döntési lehetőségünk van benne, és a történet folyásán nem is igazán változtat semmi, így az újrajátszás legfeljebb hónapokkal később esélyes – ehhez képest viszont a játék ára magas. A VSync kezdetben nem volt a helyzet magaslatán, és a fények is néhol túl erősek, de ezt elméletileg az első patch orvosolta is (én még az 1.0 verzióval játszottam). A játék, rövidsége ellenére egy tömény filozófiai kirándulásként írható le leginkább, azonban aki erdő mellett vagy közelében lakik, elviheti ezeket a gondolatokat egy valós sétára is. Biztosan talál valamit az ösvényeken kanyarogva.



































