Pregnancy – Terhes történet

A Magyarországon játszódó játék sajnos alighanem kevesek tetszését nyeri majd el.

Pregnancy – Terhes történet

Életem legszürreálisabb élménye az volt, amikor egy félőrült segédmunkás, aki a közelünkben épülő házaknál ügyelt arra, hogy senki se lopja a drága téglát, meszet, vagy cementet, fegyvert fogott rám. Házibulit tartottunk, és épp egy nagy zsáknyi szemetet vittem ki. A férfi a kerítésünket támasztotta, én pedig, mivel látásból ismertem, illendően köszöntem neki, mert egy ártalmatlan bolondnak tartottam, aki úgy próbál megélni, ahogy tud. Visszaköszönt, majd megkérdezte, mit ünnepelünk, mire én elmondtam neki, hogy egy kisebb baráti összejövetelt tartunk, annak rendje és módja szerint jóféle italokkal, könnyű, ízletes harapnivalókkal, és valódi, bográcsban főtt, érzéssel megfűszerezett birkapörkölttel. Alig fejeztem be a mondatot, amikor a fickó előkapta a pisztolyát. Lehetett vagy kettő másodperc a művelet, és amire felfogtam, hogy mit is látok, rám is volt szegezve a fegyver. Én a helyzethez illő, mérsékelten értelmesnek is csak erős jóindulattal nevezhető arcot vágtam a váratlan fejlemény láttán. Az agyam tudatos fele azt latolgatta, hogy vajon be tudok-e futni az ajtón, mielőtt ez a félnótás meghúzza a ravaszt, vegetatív idegrendszerem pedig keményen küzdött azért, hogy megakadályozza, hogy valaki belerondítson a nadrágomba, egy életre csúffá téve azt.

A derék őr barátságos, sőt, bizalmaskodó hangnemben közölte, hogy neki nem egy szar revolvere van, hanem egy tizenkét lövetű félautomatája, és azzal végez, akivel akar, mert nem beszámítható. Ennek természetesen borzasztóan örültem, hiszen, mégsem mindegy, mivel lövik agyon az embert a saját kukája mellett. A középosztály társadalmi státuszához alsó hangon egy ilyen nagy tárkapacitású kézifegyver illik. Bólogattam tehát a rendkívül fontos és hasznos információt hallgatva, és csöndben reszkettem az életemért. Kiáltani sem mertem, az utca pedig kihalt volt. Tudtam, hogy pár percen belül feltűnik valakinek a hiányom, de féltem, hogy addigra már késő lesz.

Cimborám, aki következetesen a mellkasomra irányította a pisztoly csövét, megkérdezte, tudom-e, hogy a valódi birkapörköltben legalább négy fej fokhagyma van. Én hogy, hogy nem, de siettem vele egyetérteni, és magamban gyónva vártam az elkerülhetetlen halált, ám a vérfürdő elmaradt. A fegyveres bólintott, és jó napot kívánva visszament őrhelyére, kezében az önvédelmi készséggel. Én pedig azóta nem tudok jóízűen megenni egy tányér birkapörköltet. Rosszul leszek a látványától.

A második és harmadik helyezettől megkímélném az olvasókat, de a Pregnancy éppen hogy csak lecsúszott a dobogó legalsó fokáról. A nem mindennapi témájú program ugyanis egy brazil fejlesztő Magyarországon játszódó szöveges kalandjátéka, amiben egy megerőszakolt fiatal lányt, Sándor Lillát kell afféle őrangyalként segítenünk élete legkomolyabb döntésében. Megtartsa-e a gyereket, akit nem akar, vagy sem? Nehéz kérdés, talán a legnehezebb, amit nő feltehet magának.

A játék helyszínét a programot jegyző Rodrigo Silveste Márai Sándor „A gyertyák csonkig égnek” c. könyve előtti tisztelgésnek szánta, azonban mérhetetlen bánatomra aligha fogja öregbíteni az ország, vagy az egyik legkiválóbb írónk hírnevét. Elöljáróban le kell szögezni: a komoly témák nem idegenek a videojátékoktól. A példákat hosszasan lehetne sorolni. A Mass Effect-szériában fajok sorsa felett döntünk. A Final Fantasy kilencedik részének központi eleme az elmúlás, és annak az elfogadása, hogy előbb vagy utóbb, de eljön az időnk. A tavalyi év egyik sikerjátéka, a This War of Mine pedig arra keresi a választ, mire is képes pár, alapvetően jó ember azért, hogy túlélje a háború borzalmait, és bemutatja, hogy krízishelyzetben milyen könnyen le tudjuk vetkőzni a civilizáltság vékony mázát.

Ezek után úgy vélem, megfelelő művészi színvonal mellett van helye a súlyosabb kérdéseket boncolgató játékoknak. A kulcskifejezés azonban a „megfelelő művészi színvonal”. Az ugyanis, hogy azzal próbálnak életszerűvé tenni egy zavarodott lányt, hogy az Miley Cyrust dúdolgat, nem működik. A dialógusok papírízűek, a karakterek pedig sematikusak. Nyoma sincs az igazi drámának, és mivel tanácsainknak alig van bármi hatásuk, sőt, a végkimenetelnél alighanem kifejezetten idegesek leszünk egy roppant olcsó megoldás miatt, a nélkülözhetetlen és pótolhatatlan katarzis is elmarad. Megkockáztatom, egyenesen becsapva érezzük majd magunkat.

Bármennyire is dicséretes a Locomotivah stúdió próbálkozása, hogy felhívja a figyelmet egy létező problémára, a Pregnancyt igencsak bajosan tudnám bárkinek is ajánlani. Az ára például csak addig tűnik barátinak, ameddig rá nem jövünk, hogy egy végigjátszás mindössze 15-20 percet ölel fel, és aligha fogunk nekifutni másodjára is.

Remélhetőleg a csapat következő programja, a Kongó belga megszállása alatt játszódó Unheard Scream már jobban sikerül. A történelem ezen ritkán emlegetett, de gyászos fejezete ugyanis megérdemelné, hogy méltó módon dolgozzák fel. Eme játékukat viszont jobb ha kerüljük, és nem pazaroljuk rá az időnket.

Értékelés: 3/10

Platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward