2611 - iPon Black Friday - All-in

A Deep End Games természetfeletti horror játéka, a Perception egy különleges ötletre épít: a történet főhőse, Cassie, a vak lány képes a visszaverődő hangok segítségével tájékozódni; a 3D-s környezetet az ő bőrébe bújva érzékelhetjük. Cassie visszatérő rémálmai, melyek nem hagyják nyugodni egy különös házhoz vezetik. A lány elhatározza, hogy bemegy, és egyedül, mindössze egy mobiltelefonnal és néhány, vakok számára hasznos appal felfegyverkezve átkutatja a hatalmas, lakatlan épületet.

A látványvilág teljesen egyedi. Ha van a közelünkben valamilyen hangforrás, lépéseinkkel, vagy botunkkal a földre csapva mi magunk keltünk zajt, akkor egy időre láthatóvá válnak a falak, bútorok, tárgyak körvonalai. Ezeknek anyaguktól függően van valamiféle elnagyolt textúrája is, (bár ehhez képest a tapétaminták, és a kovácsoltvas korlátok finom díszítése meglepő részletességű). Mindezt szürkéskék színben láthatjuk, az ajtók és egy-két fontosabb tárgy kivételével, amelyek monokróm monitorok zöldjében tündökölnek.

Ha nem akarunk a sötétben botorkálni, menet közben szorgalmasan püfölnünk kell a szóköz gombot (a billentyűzetkiosztást sajnos nem lehet átállítani). A rövid bevezető után viszont már nehezebb dolgunk lesz, a ház ugyanis felfigyel jelenlétünkre. Innentől fogva ha túl nagy zajt csaptunk, a színek először narancsba, majd vörösbe váltva jelezni kezdik a közeledő veszélyt, és ha nem rejtőztünk el időben az előre kijelölt búvóhelyek valamelyikén, akkor jön egy csúnya szörny és megesz minket.

A játékmenet abból áll, hogy vak egérként botorkálva és őrült harkályként kopácsolva keresgéljük a házban azokat a tárgyakat, amelyekkel interakcióba lépve megismerkedhetünk pár részlettel az itt lakók életéből. Időnként találhatunk egy-egy kódot, vagy számsort, amelyek segítségével megnyílik egy újabb út, vagy hozzáférhetünk más tárgyakhoz, de valódi fejtörők nincsenek a játékban - ráadásul ha megfejteni valónk lenne, a főhős mindig felhívja rá a figyelmünket, és lelövi a megoldást. Ha ez nem lenne elég, a Ctrl lenyomásával hatodik érzékünk útbaigazít, abba az irányba fordít, amerre mennünk kell, és ki is világítja a célpontot.

A szörny, és a semmiből hirtelen elénkugrós, ijesztgetős horror klisék biztosan frászt hozzák a casual játékosokra, de én inkább csak unatkoztam és bosszankodtam. Szintén bosszantó volt az automatikus mentés, ami csak nagyon ritkán dolgozott, így előfordult, hogy kilépés után visszatérve rádöbbentem, hogy 10-15 perc játékidőt vesztettem.

A történet, amely több generáción keresztül követi nyomon a ház lakóinak sorsát, bár alap horror klisékre épül, de összességében nem rossz, a fejlemények a főhős karakterfejlődésével szép összhangban alakulnak, és a befejezését is jól megoldották. A költségvetésbe (Kickstarteres indie játékról van szó) sajnos csak kevés szinkronszínész fért bele, és kicsit zavaró volt, hogy több különböző karakter is ugyanazon a hangon szólalt meg, még ha variálták is az akcentusokat és beszédmódokat.

A visszhanglokátoros mechanika az első tíz percben még érdekesnek tűnt, később azonban már inkább frusztráló volt, és csak felesleges lassításnak éreztem. A játék mindenképp érdekes kísérlet, de a látványelemek korlátozása egy elsősorban vizuális médiumban szerintem ebben a formában nem szerencsés megoldás. A játékmechanikának és a látványnak (vagy inkább a hiányának) köszönhetően a darab számomra több frusztrációt okozott, mint élvezetet.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

1 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
Törölt felhasználó
Törölt felhasználó
2017. júl. 1. 20:38
#1

Egyetlen pozitívum benne az ötlet, viszont a játék annál idegesítőbb.

Vissza az oldal tetejére