2611 - iPon Black Friday - All-in

Biztosan mindenkinek van olyan emléke, amikor a tél közepén alig várja, hogy a busz megérkezzen. Vagy ajtót nyissanak. Pedig téli ruha van rajtunk, kabát, sál, sapka, kesztyű, rétegesen öltözködünk. És mégis megtalálja a hideg az utat, a járkálás sem segít sokat. Még a mérsékelt-övi télben is fenyegethet a kihűlés veszélye, ha mondjuk kint akarnánk tölteni az éjszakát, pedig rossz esetben is "csak" -10 Celsiusról van szó (persze mértek itthon ennél jóval alacsonyabbat, de azért nem a -20 a jellemző). Ezzel szemben a Déli-sarkvidékre speciális felszereléssel, kiképzéssel és elővigyázatosan érkezik az ember, ha jót akar. Akkor is, ha egyszerű ellátmány fuvarozás a feladata. Akkor is, ha egy repülővel rövid idő alatt át tudja szelni a távolságokat. Mert mi lesz, ha az egyik motor felmondja a szolgálatot és a gép lezuhan...

[italic]

A hőmérséklet -24 fok, a metsző szélben pedig -38. A sarkköri télnek köszönhetően 24 órás éjszaka vesz körbe. Üdv az Antarktiszon![/italic]

Nem vár ránk semmiféle szörny vagy vadállat. Se jeges vagy egyéb medve, de vérpingvin vagy az „A Valami”-hoz hasonló förtelem sem. Két rettenetes ellenség viszont folyamatosan a nyomunkban lesz. Az idő és a hideg. A túlélés záloga pedig az lesz, hogy mennyire gyorsan tudunk átjutni egyik helyről a másikra, és hogy találunk –e olyan szobát, konténert, bármit, ahol felmelegedhetünk kicsit. A hőmérséklet folyamatosan csökken, hóvihar közeledik felénk, a kezdeti -20 fok pedig trópusi tengerpartnak fog tűnni, ahogy a metsző szélben lassan -80 alá kúszik a hőmérő. Sötét éjszaka vesz minket körbe, a napfelkelte pedig még legalább 2 hét. A szélsőséges időjárás a mentőalakulat bevetését is lehetetlenné teszi. Egyedül maradtunk, és ha túl akarunk élni, minden erőnkre és képességünkre szükségünk lesz.

Kezdetben pánik közeli állapotban rohangáltam mindenfelé. Ez nem is csoda, mert extrém körülmények között harcolunk az elemekkel. A zseblámpánk gyér fénye a tájékozódáshoz éppen elég lesz. Egy hordozható melegítő pedig a fagyhaláltól óv meg ideig, óráig. Ezen kívül megtanuljuk, hogyan szigeteljük le a kitörött ablakokat, hogyan tegyük ruhánkat extra rétegekkel és más technikákkal hőtartóbbá. Megtanulunk tájékozódni kötelek és fény rudak segítségével, és a 100 km/h-s széllel is felvesszük a harcot. Ámde kiderül, hogy nem fogjuk tudni kihúzni az elhagyatott kutató bázison. Nemhogy hetekig, de napokig sem. Más megoldást kell találni, és meg fogjuk találni, hiszen az életünk a tét. Minél többet tudunk viszont, annál kevésbé lesz félelmetes a játék, vagyis a feszültség nem is annyira a nehezítések, hanem a játéktapasztalat függvénye lesz.

Ritka az olyan túlélésre kihegyezett játék, ahol a természeten kívül nincsen más ellenségünk. A The Flame in the Flood vadállatai például sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a kiszáradás vagy az éhhalál. A fagyhalál viszont semmivel nem kisebb veszély, ráadásul percek alatt lezsibbaszt, eltompítja a gondolkodást és elszívja az éltető meleget ruháinkból és végtagjainkból. Hangulatosra sikerült a játék abban a tekintetben, hogy a süvítő szél, a hóförgeteg, a csizma alatt ropogó hó hangja az, amit leginkább hallani fogunk. Alkalmazkodnunk, gondolkodnunk kell és emlékezni azokra a pontokra, ahová visszavonulhatunk melegedni, ha rossz irányba indultunk, vagy ha túl sokáig voltunk kénytelen a hidegben bóklászni egy tárgy vagy szerszám megszerzése érdekében. A lényeg azonban az, hogy nem kell minden ablakot befoltozni, és mindenhová kötélpályát, jelzőfényt telepíteni, mert a kutatóbázis csak félig van lerongyolódva. Nehézségi szinttől függően, a nyersanyaggal nem leszünk elkényeztetve, és nem mindegy, hogy be tudjuk –e indítani azt a generátort, vagy az elektromos vezetékek javításához van –e épp nálunk szigetelőszalag, drót és effélék. Az időjárás romlásával a ruhánk ellenállóbbá tétele is kritikus pont lesz, mert néha meglepően nagy távolságokat kell bejárnunk, vagy épp egy nagyobb komponenst elcipelni a pálya másik végébe egy javításhoz. Segítséget egy távoli bázisról kapunk szöveges formában, feladatokat kapunk, hogy mit szedjük össze vagy oldjunk meg lépésenként a megmeneküléshez.

Gyűjtögetés, felfedezés, tájékozódás, tárgykészítés a hóvihar közepette, nehezített terepen. Ezt adja a Near Death, a maga 3-4 órás játékidejével. A recept működik, hangulatos, megvan az „egyedül a sötétben, a fagyhalállal dacolva” érzés, ahol tényleg nem kell sokat hibázni ahhoz, hogy belehaljunk a szituációba. Nem a grafikájával és nem is a bonyolultságával fog meghódítani senkit, inkább érdekes rövid kalandnak mondanám az élményt. Az auto-mentés ad némi könnyebbséget, minden melegedésnél aktivizálja magát, szóval nem futhatunk bele abba, hogy a játék felénél elhalálozunk és buktuk az egészet. Ez persze el is vesz kicsit a túlélés komolyságából, de az időjárás, a mechanikák, a fordulatok és az összeeszkábálható eszközök elviszik a hátukon a Near Death-t és jó játékélményt adnak. Aki szereti a túlélő szimulátorokat, esetleg a 30 fokos nyárban hóvihart hallgatna pár órán át, az megtalálja a számítását. Aki pedig az ára és a rövidsége miatt nem szavaz bizalmat neki, az várjon a karácsonyi vásárig, legalább hoz magával egy kis havat december közepére a játék, mostanában úgyis ritka a fehér karácsony... És persze ki tudja, az itt tanultak még jól is jöhetnek egyszer!

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

0 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!

Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!

Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.
Vissza az oldal tetejére