Nantucket szigete és hasonló nevű kisvárosa a bálnavadászatról szóló történetekről lett főként híres. Számos regény és egyéb iromány központi helyszíne volt, köztük Jeremiah N. Reynolds Mocha Dick nevű írásával és Herman Melville 1851-ben kiadott Moby Dick című regényével. A sziget még Edgar Allen Poe-t is megihlette, 1838-ban jelent meg az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése, ami az író egyetlen regénye is egyben.
Az albínó bálna története valóságos alapokon nyugszik, legendája pedig élénken él tovább. Agyafúrt, tapasztalt állatnak tartották, ami több mint 100 összecsapás után esett csak áldozatul a vadászoknak, és számos művésznek adott ihletet, hogy végül halhatatlanná váljon. A Nuntucket a Moby Dick történetét követi – a tutorialban még Ahab kapitány hajóján szolgálunk, azonban a katasztrófa túlélőjeként minket is magával ragad a fehér bálna levadászásának átka. Visszatérünk a szigetre, saját legénységet toborzunk és nekivágunk a tengernek. A játék véletlen eseményekkel is szórakoztat minket a hosszú hetekig tartó tengeri utazás során. Ez az ételt dézsmáló patkányoktól a tífuszjárványig bármi lehet. Nyerhetünk (vagy veszíthetünk) pénzt kockajátékban, beleavatkozhatunk más hajók harcába, kalózokkal akadhatunk össze vagy épp üresen sodródó hajót kutathatunk át. De ugyanígy juthatunk új képességekhez is, egymást tanítgatva a legénységgel a tengeren töltött hónapok alatt.
Lelkes matrózaink időnként dalra fakadnak, ami első alkalommal a szívrohamot hozza a számítógép előtt ülő és a térképre meredő kapitányra, ugyanis nem spórolnak a hangerővel. Ha zavar vagy nem tetszik sem lehet leállítani őket (nem úgy mint az Assassin’s Creedben, ott hallgattak rám). A kikötőben kapható újságok az érdekes történelmi események mellett küldetésekkel is ellátnak minket. Hiszen szükség van új bálnavadász területek felfedezésére, és a szerencsétlenül járt kereskedőhajókat is meg kell találnia valakinek. Ha krákent vagy varázs lándzsát vadásznánk, akkor pedig pláne tartsuk nyitva a fülünket a pletykákra, érdekes dolgokat hallhat ugyanis egy kapitány néhány ital mellett. A grog nem olcsó, de az étel és ital mellett nélkülözhetetlen társunk a hosszú utakon.
A bálnák farmolása viszont egyszerűvé tudja tenni a játékot és kicsit unalmassá is. Találtunk egy jó helyet egy kikötő mellett? Akkor kihajózunk, lemészárolunk 4-5 bálnát – amit a rakterünk bír, hiszen ellátmány alig pár napra kell. Aztán visszamegyünk, eladjuk, és kezdhetjük előröl. Karaktereink szinteket lépnek, fejlődnek mi pedig farmolhatunk tovább bőszen. Ha meguntuk, mehetünk küldetéseket teljesíteni, és ha pénz kell, már tudjuk is a tuti receptet. Ezen a különféle párzási és vadászidőszakok alakítanak csak kicsit, amik bizonyos hónapokban aktívvá teszik az adott helyet, ahol vadászhatunk.
A harcok kockadobásokkal zajlanak és befolyással van rájuk az időjárás, mely körönként beleszól a történésekbe. Leblokkol bizonyos támadásokat, megbénít egy körre vagy épp nyílt lapokkal való játékra kényszeríti az ellenséget, vagyis egyszerű dolgunk van, de Fortuna nem árt, ha mellettünk harcol. Idővel nagyobb hajót vehetünk, amin fejleszthetőek a különféle felszerelések. Jobb szigonyt, olajfeldolgozót, konyhát, kapitányi kabint építhetünk, amik mind segítenek abban, hogy hatékonyabban vegyük fel a harcot a tenger szörnyetegeivel. Matrózaink is szinteket lépnek, képességeik fejlesztésével egyre erősebb és jobb taktikák lesznek elérhetőek. Az biztos, hogy nem árt, ha több szigonyos vadász és néhány orvos is van a vadászatra leengedett csónakokban – elvégre nem bízhatunk mindent a kapitányra.
A Nantucket a tengeri kereskedelem, az irodalom és a hajók szerelmeseinek játéka, ha pedig a szerepjátékos elemekre is ki van hegyezve az ízlésünk, akkor még inkább tetszeni fog. Az egyetlen úgymond elhúzódó probléma vele az, hogy ugyanazt csináljuk folyvást, és néha töri csak meg a monotonitást egy véletlen kaland, vagy egy legendás lény levadászása. A fő történetszál is izgalmas, de fejlődnünk kell, hogy tovább tudjunk haladni – kemény harcok várnak benne ránk ugyanis. A játék sajnos pár óra alatt kiismerhetővé, és onnantól a rakterünk, a hajónk és a sebzésünk/taktikánk változik csak kicsit, ez pedig úgy gondolom nem elég változatosság. A készítők mindemellett tisztességes munkát végeztek, a mélység viszont nincs meg a játékban - hacsak nem a tengerre gondolunk... Jó szelet kívánok a kapitányoknak, jó vadászatot és hogy ne unatkozzanak túlságosan!



































