2611 - iPon Black Friday - All-in

1. oldal

Galéria megnyitása

Van szebb annál, mint mikor ránk mosolyog a gyermekünk, kivillantva kusza kis tejfogait? Ellenállhatatlan vágyunk, hogy ezt a kis angyalt még a széltől is megóvjuk. A világ viszont nem az a hely, ami e küldetés teljesítésében kooperálni szokott. A gyerek sokszor fog félni, sokszor fog elesni és sírni, a szülei pedig nem azért vannak, hogy megakadályozzák ezeket a dolgokat, hanem hogy ott legyenek vele és megnyugtassák őt, mikor megtörténnek.

„Elestél? Semmi baj, porold le a kis szoknyácskádat, add a kezed és menjünk tovább! Bízz bennem, minden rendben lesz!” Ez a mondat sosem hangzik el a játékban, de nincs is rá szükség, mert a cselekmény és a játékmechanika által szavak nélkül is képes átadni az üzenetét. A Murasaki Baby a gondunkra bíz egy kislányt, aki meg szeretné találni az anyukáját. Az első, ami rögtön feltűnhet vele kapcsolatban, hogy iszonyúan furcsa és kifacsart a képi világa, a gyerek szája a homlokán helyezkedik el, a teste pedig egy pálcikaemberé. A szürreális világhoz illeszkednek a hangok és a zene is. A kislány egyetlen értelmezhető szava a „Mommy”, ezen túl csak különös, kissé túlvilági hangulatfestő hangok jönnek ki belőle. Bár amikor megörül valaminek, nagyon aranyos tud lenni. A szemei is roppant kifejezőek, látszik bennük a bizonytalanság, az öröm, a kíváncsiság, a félelem.

Mielőtt azonban elkezdenétek azt gondolni, hogy ez egy olyan lelkizős „játék”, amiben nincs más, csak pár művészien egyszerű háttér, előtte torz figurákkal, ráadásként pedig még elképesztően rövid is, a játékmenet meg egy nagy nulla, gyorsan rácáfolok erre. Legalábbis az előbbi állítások nagy részére, mert rövidnek tényleg egy kicsit rövid a darab (cserébe viszont nem túl drága, 3000 Ft).

Nem véletlen az sem, hogy a játék PS Vita exkluzív, ugyanis rendesen kihasználja annak sajátos irányítási funkcióit. Az alkotók pedig nem nyüstölik unalomig ugyanazokat a játékelemeket, így a néhány órás kaland alatt mindig képes valami újat és izgalmasat nyújtani a Murasaki Baby.

2. oldal

Közös kalandunk úgy indul, hogy a PS Vita érintőképernyőjén egy tapintással megfogjuk a lányka kezét és elkezdjük vezetni a megfelelő irányba. Mivel egy oldalra scrollozós játékról van szó, így a képernyő jobb oldala lesz az a bizonyos irány. Több mint valószínű, hogy néhány pillanaton belül megtanuljuk az első leckét gyereknevelésből: türelem. Ha túl gyorsan vezetjük a kislányt, szegény elesik. Nekünk meg végig kell nézni, ahogy feláll és leporolja magát, közben félve ránk néz, minket meg marhat a lelkiismeret.

Mivel főhősünk egy pici gyerek, a készítők nem akarták, hogy folyton ő legyen kitéve közvetlenül a veszélyeknek, ezért sokszor nem őt, hanem az életerejét szimbolizáló rózsaszín lufit kell megvédenünk a szörnyűséges támadóktól, mint a repülő gemkapcsok. A szúrós kis gazokat úgy tudjuk hatástalanítani, hogy egyszerűen rájuk bökünk az érintőképernyőn. Persze nem mindig támadnak, van, hogy a környezet gördít elénk akadályokat, mondjuk tüskéket a plafonon. Ilyenkor meg kell fogni a lufit és lejjebb húzni. Ez akkor tud vicces helyzeteket produkálni, ha egyszerre kell fogni a kislány kezét, a lufit, hogy nehogy felszálljon a tüskékbe, plusz hátul váltogatni a hátteret mondjuk.

A háttér cserélgetése a játék egyik lényegi eleme. A Vita hátsó érintőfelületén suhintgatva tudunk váltani a különböző, jellegzetes színnel ellátott „világok” közt. Elég sokféle van, de természetesen nem áll rendelkezésünkre mindig mindegyik. Van például olyan, aminél esik az eső, fúj a szél, és van aminek nekünk kell aktiválni az „extráját”, azzal, hogy megbökjük a Vita hátát. Az egyik például ilyen videós/elektromos, ami feszültséget generál az érintésünk nyomán, így be tudunk vele indítani lifteket. Egy másik kővé változtatja a kis lufinkat, amiből így nehezék lesz, megint másik a gravitációt piszkálja meg. Ha megfordítjuk a Vitát, akkor megfordul a gravitáció és a kislány a plafonra esik.

A lényeg az, hogy rá kell jönni, mikor melyik hátteret használjuk, és közben úgy ügyeskedni a Vitával, hogy ne akadjanak össze az ujjaink. :) A feladványok könnyű és közepes szinten mozognak, én kétszer-háromszor akadtam le 5-10 percre. Nem mondom, hogy nagy kihívás a játék, de nagyon szórakoztató. Volt néhány alkalom, amikor újra kellett kezdeni egy rövidebb részt, mert meg kellett szerveznem, hogy melyik ujjammal mit csinálok (Bal kéz: gyűrűs ujj – lufi, középső ujj – kislány, mutató ujj – gemkapcsok; Jobb kéz: mutató és középső: háttérváltás; közben ha kell, forgatom a Vitát). Nem tudom, hogyan festett kívülről mikor játszottam a Murasakival, de valószínűleg mindennek néztek, csak épelméjű felnőttnek nem.

3. oldal

A Murasaki Baby tehát nemcsak a szimbolikájával, zenéjével és elragadó képi világával képes megfogni minket, hanem a jópofa és változatos mechanikáival is. Mindenből pont annyit adagolnak a fejlesztők, hogy ne unjuk meg, sőt én miután befejeztem a játékot, erős késztetésem támadt azonnal nekiesni egy második alkalommal. Érdemes is, mert nem biztos, hogy elsőre átjön minden, amit mutatni akar.

Alapvetően a gyermeki félelmekre játszik az egész, de van néhány érdekes aspektusa, például a furcsa göndör hajú lányos résznél nekem az a benyomásom támadt, hogy szegény bezárta saját magát egy szűk ketrecbe a szépség hajszolásával. Persze most nem akarok belemenni a játék értelmezésébe, ezt mindenki tegye meg saját maga menet közben és utána.

Összességében én azt tudom mondani, hogy a nagyjából 3 órás játék roppant szórakoztató és színvonalas, a zenét például én különösen imádtam. Azt már mindenki döntse el maga, hogy megéri-e neki a 3000 Ft-ot. Én azt mondom, hogy annak ellenére, hogy a játék lineáris és még gyűjtögethető marhaságok sincsenek benne, amiket el lehetne hagyni, simán benne van két végigjátszás. Egyszerűen azért mert szórakoztató és hangulatos.

Értékelés: 8/10

Platform: PS Vita

Galéria megnyitása

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

2 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
aKIRA
aKIRA
2014. dec. 19. 3:38
#1

2 órás játékidejével tényleg nagyon rövid. Elsőre megad minden trófeát. Valami mégis arra ösztönzött hogy másodjára is megfogjam a kislány kezét.… talán a játék vége? Ajánlott beszerezni, ha lesz egy kis leárazás, vagy van felesleges lovettád.

Ja, és csuklópántot ne használd, mert forgatni kell a Vitát rendesen, fejjel lefelé tartani percekig. A gombokat, analog karokat egyáltalán nem használja, de a tapizást...

Magrathea
Magrathea
2014. dec. 19. 10:26

Egy pálya van amikor használja az analóg karokat. Egy kis rugós jármű szerű "izével" kell gurulni, közbe átugrani vele a szakadékokat. :)

Vissza az oldal tetejére