Az emberiség jövőjét illetően azt lehet mondani, hogy borúlátóak vagyunk. Ha nem egy háború vagy járvány pusztít ki minket, akkor az aszály, a klíma és ha ezt is megússzuk, akkor az óriáscégek uralta, végtelenül korrupt világ marad, mint élettér. Persze, csak ha hihetünk a jóslatoknak és a jelnek, trendnek tekintett útnak, amin járunk. A Minds Beneath Us fejest ugrik a cyberpunk univerzumok két kedvenc témájába: lelketlen óriáscégek és az ember, mint nyersanyag, félredobható fogyóeszköz.
Az egész játék gondolatkísérletnek tekinthető és ennek egyik kiemelt eleme a döntés szabadsága vagy illúziója. Minden élőlénynek alapvető ösztöne, hogy életben maradjon, de amíg máshol ez ösztönös módon történik, az embernek elméletben sok beleszólása van a dologba. Felmerülhet az önzőség, az altruizmus, az akarat a lázadás, a szembenállás, kiállás kérdése is, de leszűkítve a témát itt is egy nagy kérdés marad.
Vajon meddig tudunk kiállni egy döntés, elv mellett és milyen áldozatot vállalunk ezzel? A végső áldozat alatt legtöbbször a halált értjük, de merre mutat mindez egy olyan világban, ahol az agyak új testet kaphatnak, ahol programozható – a kémia, a pszichológia és a biológia keretein belül – a test és az emlék is.
Ha még egy kicsit mélyebbre megyünk, akkor már az sem egyértelmű, hogy mi a miénk – test, elme, személyiség, emlék? – mit gondolunk valójában és még inkább homályba vész a filozófiai vagy nézőpontbéli fogalom: az igazság.
2049-ben AI irányít mindent, még ma is elképzelhetetlen mennyiségű adatot feldolgozva nap mint nap, hogy egy városrész vagy gyártelep működőképes legyen. Mégis, az emberi tényező itt-ott még nagyon is jelen van. Egyfelől a gépek karbantartása és szerelése úgy tűnik még nem került AI kézbe. Emellett pedig, ahol emberek dolgoznak, ott kapcsolatok, súrlódások, rivalizálás, pletyka, segítség és sok minden olyasmi is szembejön, ami az emberi mivoltunkból fakad. Ennek, a játék szempontjából leghangsúlyosabb része egy olyan farmon – az ott dolgozókat is beleértve – történik, ahol számítási kapacitást termelnek.
Ezt úgy kell érteni, hogy a véradáshoz vagy plazmaferezishez hasonlóan, az emberek az agyuk kapacitását adják kölcsön az AI-nak, hogy minél több adatot fel tudjon dolgozni. Ehhez azonban alkalmas jelöltek és donorok kellenek, akikről időnként az AI sem tud mindent kideríteni. A nincstelenek, a nyomornegyedek lakói, a társadalom perifériájára szorultak nem csak a szociális élet és komfort alapjait nélkülözik, hanem a világot behálózó, adatokkal dolgozó rendszer számára is láthatatlanok időnként. Itt lép be az emberi tényező konzultánsként, hogy kiderítse azt, amiről nincs adat.
A Minds Beneath Us folyamatosan ott egyensúlyozik a technológia és a humánus hozzáállás, gondolkodás kettőssége között. Ha mindenki adat és eszköz, akkor az ember, minden szépségével és esendőségével együtt elveszik. Ha viszont a humánus nézőpont felé billen a mérleg, akkor az előítéletek, az ellentétek, a megfelelés vagy épp a kompenzálás is felüti a fejét. Lehet, hogy a jó arányt kellene megtalálni?
Másfelől a játék időnként érdekes módon állítja szembe a generációkat. Ebben a férfiak és nők szerepe, elvárásai, a munka megítélése, a helyes viselkedés, a rangsor és a munkahelyi viselkedés ugyanúgy benne lesz, mint a magánélet kisebb szeletei, amibe egy jó szándékú szomszéd vagy egy magát bölcsnek tartó kolléga beleszól. Mivel főként párbeszédekkel operál a játék és a következményeket gyakran sokkal később látjuk csak, ezért nem olyan könnyű kiszámítani, hogy a viselkedésünk vagy egy-egy mondatunk mekkora hatással volt a történetszálra. És mégis, folyamatosan döntéseket kell hoznunk, lesz, hogy vizsgáztatnak minket vagy épp sarokba szorítanak.
A témák sokasága mellett a Minds Beneath Us egy lassabb tempójú játék, rengeteg párbeszéddel, sokféle helyszínnel és még több dilemmával. Szociális-kalandjátéknak is tekinthetjük, ha el tudjuk fogadni, hogy a tehetetlenség és a következmények is az élet részei. Ezzel együtt is a története miatt érdemes időt rászánni, ami egy végigjátszással nagyjából 14-15 óra.
És hiába játszódik Ázsiában (vélhetőleg egy futurisztikus Kínában), a gondolatok, az emberi esendőségek és a technológia uralma ugyanúgy ismerős lesz mindenki számára. A kérdésekre pedig nem kapunk megnyugtató válaszokat, legtöbbször csak a kérdések száma nő. A mélység azonban jót tesz egy ilyen gondolatkísérlet „időgépnek”, akkor is, ha a jövő – napról napra – egyre félelmetesebbnek tűnik - ma is.
